Giovanni Del Ponte: Láthatatlanok - A Rontás Könyve
Írta: Hegedűs Tamás | 2012. 06. 16.
Azt hiszem, ennek a könyvnek nem én vagyok a célcsoportja. A kalandokban bővelkedő és a misztikummal is kissé megfűszerezett kötet az ifjak nyelvezetén íródott és pont annyira visszafogott, amennyire egy, a cenzúra szűrőjén áttolt mű lehet.
Az olasz szerző legnagyobb meglepetésünkre egy tipikus amerikai sztorit hoz el nekünk amerikai szereplőkkel és szintén az amerikaiakra jellemző fordulatokkal. Maga az alapötlet is jól bevált sablonokra épül: nekem speciel olyan érzésem volt tőle, mintha egy hétköznapi nyelvre átírt Stephen King történetet olvasnék újra, amit a korhatár miatt még meg is fosztottak a durvább részektől. A könyv egyébként szinte minden fantasztikus elemet felvonultat, amit csak lehet: varázslók, időutazás, telepátia, hipnózis, különleges képességekkel bíró szereplők, rejtélyes események és helyszínek, valamint a menetrendszerűen érkező fordulatok egyaránt megtalálhatóak a történetben és persze mindennek megvan a helye és funkciója, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Ha azt vesszük, az író igen ügyesen sűrítette bele ebbe a kis könyvbe mindezt, bár mint említettem, a meglévő sablonba való behelyettesítéssel ez nem is okozhatott különösebb nehézséget.
A könyv nyelvezete nagyon egyszerű és könnyen érthető, néhol talán kicsit túlzottan is leegyszerűsített, de erre talán szükség is lehet, ha fiatalokat akarnak megszólítani vele.
A fordulatokat nem túl nehéz előre kitalálni, ha valaki látott már egész estés családi kalandfilmeket, vagy csak ismeri az amerikaiak kiszámítható történetvezetését. Mindezektől függetlenül a regény szórakoztató és élvezettel olvastam, talán mert némi nosztalgiát ébresztett bennem a délutáni ifjúsági tévéfilmek hangulatát felidézve.
Bár az események előrelátható alakulása végett nem adott semmi különlegeset a könyv, azt gondolom, olykor talán szükség lehet egy ilyen könnyed és mérsékelten izgalmas-humoros darabra is, de még ha nem is tetszik a fantasztikusabb történeteken edződött olvasóknak, azért egy tini számára kellemes szórakoztatást nyújthat nyári napokon a strandon napozás közben.
Az olasz szerző legnagyobb meglepetésünkre egy tipikus amerikai sztorit hoz el nekünk amerikai szereplőkkel és szintén az amerikaiakra jellemző fordulatokkal. Maga az alapötlet is jól bevált sablonokra épül: nekem speciel olyan érzésem volt tőle, mintha egy hétköznapi nyelvre átírt Stephen King történetet olvasnék újra, amit a korhatár miatt még meg is fosztottak a durvább részektől. A könyv egyébként szinte minden fantasztikus elemet felvonultat, amit csak lehet: varázslók, időutazás, telepátia, hipnózis, különleges képességekkel bíró szereplők, rejtélyes események és helyszínek, valamint a menetrendszerűen érkező fordulatok egyaránt megtalálhatóak a történetben és persze mindennek megvan a helye és funkciója, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Ha azt vesszük, az író igen ügyesen sűrítette bele ebbe a kis könyvbe mindezt, bár mint említettem, a meglévő sablonba való behelyettesítéssel ez nem is okozhatott különösebb nehézséget.
A könyv nyelvezete nagyon egyszerű és könnyen érthető, néhol talán kicsit túlzottan is leegyszerűsített, de erre talán szükség is lehet, ha fiatalokat akarnak megszólítani vele.
A fordulatokat nem túl nehéz előre kitalálni, ha valaki látott már egész estés családi kalandfilmeket, vagy csak ismeri az amerikaiak kiszámítható történetvezetését. Mindezektől függetlenül a regény szórakoztató és élvezettel olvastam, talán mert némi nosztalgiát ébresztett bennem a délutáni ifjúsági tévéfilmek hangulatát felidézve.
Bár az események előrelátható alakulása végett nem adott semmi különlegeset a könyv, azt gondolom, olykor talán szükség lehet egy ilyen könnyed és mérsékelten izgalmas-humoros darabra is, de még ha nem is tetszik a fantasztikusabb történeteken edződött olvasóknak, azért egy tini számára kellemes szórakoztatást nyújthat nyári napokon a strandon napozás közben.