FőképFülszöveg:
Lány a tükörben
Az első történet főszereplője Lila, aki túláradó boldogságban éppen arra készül, hogy oltár elé lépjen, és összekösse életét álmai férfijával. Az esküvői készülődés közben azonban fény derül egy családi titokra, s az események váratlan fordulatot vesznek. Lilának minden ravaszságára szükség van, hogy visszaszerezze szabadságát.

Emlékek teremtője
Úgy tartják, az első szerelmünket sosem felejtjük el. De vajon mi történik akkor, ha a dédelgetett emlékek halványulni kezdenek? Néhányunk bármire, de tényleg bármire képes lenne azért, hogy ismét fel tudja idézni azokat a mámoros és édes perceket…

Részlet a könyvből:
1992 júliusa

– Nellie, Nellie, itt vagyok! – Lila izgatottan dörömbölt az ajtón. Egy helyben toporgott, s közben érezte, hogy fehér pamut térdzoknija a bőrét csiklandozva lecsúszik, akárcsak egy részeg tűzoltó a póznán, és bokája fölött egy kupacba gyűrődik. Lehajolt, hogy felrángassa. Arca kipirult, elfújta a nedves ajkára tapadt pihéket, és újra kopogtatott. Ujjpercei már egészen kivörösödtek.
– Miért hívod Nellie-nek? – a kicsi lány mellette végre megszólalt. Vékony hangját szinte elnyelte az óriási ajtó. Ettől megriadt, és közelebb húzódott Lilához, hogy biztonságot és védelmet keressen – az ismeretlenbe vezető kaland bizonytalanságával szemben.
A kert valóságos dzsungel volt, vad és ápolatlan. Egyáltalán nem hasonlított Sarah-ék kertjére – oda kéthetente jött a kertész, mindent szimmetrikusra rendezett, tökéletes állapotban tartott, és mindig rákacsintott, valahányszor feltűnt az ablakban. Ha elég idős lenne, hozzámenne feleségül. Ez a kert teljesen más volt. Úgy érezte, elég lenne csak lelépni a bejárati ajtóhoz vezető, látszólag találomra lerakott járdakövekről, és úgy eltévedne, hogy soha senki nem találná meg. A bódító illatú virágok a feje fölé magasodtak, kíváncsiskodva belestek az ablakon, mintha csak helyért harcolnának. A fák girbegurba ágai szeszélyesen csavarodtak, olyan furcsa szögben, hogy Sarah beleborzongott a látványba.
– Nellie! – Lila újra kopogott, türelmetlenül.
– Ne hívd így! – mondta Sarah idegesen. – Miért szólítod így folyton?
Lila végre összeszedte magát, abbahagyta a türelmetlen izgés-mozgást, és kíváncsian ránézett a kislányra. Védekező állást vett fel, szemei összeszűkültek.
– Ő az én Ellie-nagyim. Nagyi-Ellie. Nellie. Ezért hívom Nellie-nek.
– Ó! Hát, lehet, hogy nincs itthon. Talán mennünk kéne.
Sarah remélte, hogy alkalom adódik a távozásra, így gyorsan megpördült, és éppen az első mohos járda kőre készült lépni, amikor meghallotta, hogy valaki eltolja a hatalmas ajtó reteszét. Akkorát nyikordult, hogy egy alvó óriást is felébresztett volna százéves szunyókálásából.
– Nellie! – kiáltott Lila izgatottan, és Sarah egy időre néma búcsút intett a bejárati ajtónak.
Az ősz hajú asszony forrón megölelte Lilát. Kontyba tűzött haja elöl már teljesen fehér volt. A kezében tartott bot Lila háta mögé került, ahogy magához szorította meleg, hívogató öleléssel. Sarah kissé felengedett.
– Nem vagy ma kicsit türelmetlen? – nevetett Ellie, és kihámozta magát unokája karjaiból. – Kint voltam a kertben, gazoltam. Ott is hallottalak.
– Azt hittem, nem vagy itthon – hogy elfelejtetted… – Lila kifogyott a szuszból.
– Dehogy felejtettem! Hogy is feledhetném, hogy ma végre találkozom egy nagyon kedves barátoddal! Egész nap izgatottan vártam.
Sarah mosolygott és kicsit elpirult.
Ellie hangja reszelős volt, mintha valami megakadt volna a torkán.
Sarah-nak bántotta a fülét.. Megköszörülte a torkát.
Ellie egyenesen ránézett. Sarah elmosolyodott.
– Ő Sarah – mondta Lila büszkén. – Sarah, ő pedig Ellie.
Sarah nem tudta, mosolyogjon-e vagy sem. Végül mégis emellett döntött.
– Csókolom. – Hangja megint elvékonyodott.
– Szervusz, Sarah, isten hozott! Gyertek be a finom hűvösbe, és nézzétek, mit készítettem nektek. – Sarkon fordult és bement a házba. Lila izgatottan szökdelt a nyomában.
– Tündértortát készítettél? Rózsaszín mázzal? Tettél pillecukrot a tetejére? Te csináltad a tortát? Az eperlekvárt is te készítetted? Mondtam Sarahnak, hogy saját készítésű eperlekvárod van, és nem hitt nekem. A süteményhez is készítettél? Gyümölcsöt is raktál a sütibe? Tejszínhabot is kérek hozzá, ha van!
Ilyen hebehurgyán fecsegett Lila tovább. Eközben Sarah még mindig a bejárati ajtó előtt állt, hallgatta, ahogy a hullámok a meredek sziklafalnak csapódnak alattuk. Gyönyörűen sütött a nap. Július volt, épp most kezdődött meg a nyári szünet, mindenki izgatottan várta. Az iskolai órájukat legutóbb a szabadban tartották – mindössze annyi volt az egész, hogy elolvastak egy történetet, majd jót játszottak a füvön. Az Ellie házához vezető úton száguldó autókban mindenütt letekerték az ablakot, és Sarah hallgatta, ahogy a zene és a beszélgetés hangfoszlányai összekeverednek, kiszállnak az ablakon és odafönt kavarognak az égen, megbolydítva az arra repülő madarakat.
De itt valahogy teljesen más volt minden. Itt fázott.
Visszanézett a kapura. Résnyire nyitva maradt – ez a rés épp elég volt egy vörös-cirmos macskának, hogy belopakodjon. A macska, mintha csak megérezte volna Sarah pillantását, megállt, felgömbölyítette a hátát, és egyenesen ránézett.
Egy darabig mindketten így maradtak.
– Sarah, hol vagy?
Sarah vigyázzállásba vágta magát.
– Hát itt vagy! – Lila megjelent a bejárati ajtónál. – Mit csinálsz?

A Kiadó engedélyével.