FőképFülszöveg:
Legtöbbünk számára a párkapcsolatunk alakulása életünk egyik legmeghatározóbb tényezője. Ha boldog szerelmet élünk át, minden jónak és gyönyörűnek tűnik, ha viszont kapcsolatunk épp válságban van, minden más lényegtelenné halványul a fájdalmunk mellett.
 
David Richo célja, hogy segítségünkre legyen a hosszan tartó, harmonikus párkapcsolat kialakításában. A szerző új megközelítésben tárgyalja a témát: nem az ideális társ megtalálására helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy nagyobb szeretettel bíró, valóságosabb emberré váljunk.
 
A könyvet elolvasva megérthetjük a párkapcsolat alakulásának folyamatát a lángoló szerelemtől a konfliktusos időszakon keresztül a mély és valódi elköteleződés szakaszáig. Megismerjük a szeretet öt nélkülözhetetlen összetevőjét, amelyet meg kell kapnunk és meg kell adnunk ahhoz, hogy elégedettnek érezhessük magunkat a kapcsolatban. A gyakorlatokat végezve megtanulhatjuk, hogyan tegyük félre öntelt és arrogáns egónkat, hogyan legyünk úrrá félelmeinken, irányítási vágyunkon, hogyan figyeljünk oda a másikra éber tudatossággal, felismerve valódi személyiségét, vágyait, jó és rossz tulajdonságait - s mindennek köszönhetően hogyan fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek a valóságban vagyunk, megkapó sebezhetőségünkben, ugyanakkor teljes szerethetőségünkben, a szeretet összes óriási lehetőségével együtt.

Részlet a könyvből:
Előszó
 
Ez a könyv lehozza a földre a misztikumot, ide, az emberi kapcsolatok világába, ahol mindannyian születésünktől halálunkig keressük az utat. Gyakorlati útmutatót nyújt a jól működő kapcsolatokhoz, olyan pontos és kedves, amilyen pontosan és kedvesen David Richo maga is mindig elérhető tanítványai és barátai számára. Az éber tudatosság és a szerető kedvesség megbízható spirituális gyakorlatán keresztül végigvezeti az olvasót az éberséghez, az örömhöz és a mély kapcsolódáshoz vezető úton.
Az éber tudatosság egy ősi meditációs állapot, amelyben megszabadulunk a félelmeinktől; megszabadulunk attól a görcsös ragaszkodástól, hogy mindig igazunk legyen, és mi irányítsunk; és megszabadulunk elvárásainktól, ítélkezésünktől valamint attól, hogy másokat bíráljunk. Ahelyett, hogy ezeket a népszerű stratégiákat követnénk, megtanulunk egyszerűen nyíltan jelen lenni a pillanatban – úgy, hogy semmi sem áll az utunkban –, és olyannak megélni az életet, amilyennek valóban történik. Ha az éber tudatosságot a kapcsolatainkra alkalmazzuk, végre olyannak látjuk magunkat és másokat, amilyenek a valóságban vagyunk, teljes, megkapó sebezhetőségünkben, ugyanakkor teljes szerethetőségünkben, a szeretet összes óriási lehetőségével együtt.
A szerető kedvesség spirituális gyakorlatában éberségünket kiterjesztjük másokra is, mégpedig végtelenül tapintatos és gondoskodó módon. Túlmerészkedünk saját személyes kapcsolatainkon, és átöleljük vele az egész világot. Megtanuljuk kiterjeszteni szeretetünket a teljes környezetünkre, még azokra is, akikkel szemben közömbösek vagyunk, vagy akiket problémásnak találunk. A szerető kedvességben két ember szerelme végül az egész világot magához öleli. David Richo ezt írja ennek a könyvnek az egyik részében: „Képesek vagyunk rá, hogy nagyobb tudatossággal tudjunk szeretetet adni és kapni.” Pártanácsadói és szakképzési tapasztalataim során mindig felmerül a kérdés: Hogyan növelhetnénk a képességet magunkban, hogy több szeretetet és pozitív energiát tudjunk adni és befogadni, és végre ne álljunk a további fejlődés útjába? A férjemmel, Gayjel ezt a problémát „a felső határ problémájának” hívjuk, és szerintünk ez a legnagyobb emberi kihívás.
Ez a könyv éppen azt mutatja meg, hogy a szeretet egyre terjedő hullámgyűrűje hogyan áramolhat szabadabban mindannyiunkban és mindannyiunk között. David Richo lefekteti a személyes szeretettől az egyetemes szeretetig vezető út köveit. Az ebben a könyvben található spirituális gyakorlatok nem a pszichológiai munka puszta kiegészítői, hanem beteljesítői.
David Richo jelentős, új szintézist teremt az önsegítő mozgalomban, mégpedig a gyakorlati spiritualitást, amelynek gyökerei Ted Loder költő szavaival élve „az öröm/ a barátság, a béke kincseiből” erednek, amelyeket „a hétköznapok mezején elrejtve” találunk. David példái nagyban segítik az olvasó fejlődését, különösen, amikor alkalmunk nyílik, hogy tetteink és kilátásaink fókuszát áthelyezzük. Találunk egy helyet, ahol egyenlően egymás mellé állhatunk. Világos útjelzők segítik utunkat egy együtt érző élet felé, amelyben az emberi lények végre úgy nőnek fel, hogy segítői lesznek egymásnak és közös otthonunknak. Kapcsolataink nem csak saját növekedésünket szolgálják, de a világ fejlődését is. Arra biztatom az Olvasót, jöjjön, és lovagolja meg a lehetőségek hullámait!
dr. Kathlyn Hendricks

Bevezető
 
Az nem elég, ha csak szeretünk,
de bölcsnek is kell lennünk,
és örömet lelni a szeretetben.
Sir John Suckling
 
A szeretet a lehetőségek lehetősége. Messze túlmutat rajtunk, bármilyen mélyen és sokáig szeretünk is. Örökre rejtély marad; örömeinek és fájdalmainak kénytelenek vagyunk behódolni. Van bennünk valami örömteli bátorság, amely lehetővé teszi, hogy megkockáztassuk a belépést a szerelem labirintusába, bármilyen veszélyes is ez az utazás. Mindazonáltal a világ összes szerelme sem elég önmagában ahhoz, hogy meghozza számunkra a boldogságot, vagy hogy működőképessé tegyen egy kapcsolatot. Ennek is megvan a maga csínja-bínja, amely el is sajátítható. Kellő gyakorlással elég ügyességre tehetünk szert, hogy kecses táncot lejtsünk valakivel, bármennyire szégyenlősek vagyunk is eleinte.
A szeretetet mindannyian másként éljük meg, de a legtöbbünk öt fontos vonást talál a leglényegesebbnek. Akkor érezzük, hogy szeretnek, amikor figyelemben, elfogadásban, megbecsülésben és gyengédségben van részünk, és megengedik nekünk, hogy a legmélyebb vágyaink és igényeink szerint éljünk. A szeretet ezen öt alkotóelemével életünk során sok különféle formában találkozunk. Gyermekkorunkban azért van szükségünk rájuk, hogy kialakuljon az önértékelésünk és az egészséges egónk. Az öt alkotórész az identitás, a koherens személyiség építőeleme. Van az emberi megismerésben egy megdöbbentő és megbízható összhang: a felnőtt párkapcsolatok boldogságához pontosan arra van szükségünk, amire az Én kialakításához is. A bensőséges viszony ideális esetben azt jelenti, hogy egyaránt adunk és kapunk a szeretet öt alkotóeleméből, a kapcsolatok öröméből és gazdagságából. A szeretet öt alkotóeleme azt is megmutatja, mennyire vagyunk érett spirituális lényként elkötelezve a világ szolgálata mellett. A nagy szellemi példaképek, mint Jézus vagy Buddha, felfoghatók úgy is, mint akik ezt az ötféle szeretetet adják meg az egész világnak. Szellemi gyakorlatunkon keresztül megismerünk egy erőt, amely hatalmasabb az egónknál, és amely úgy éltet minket, hogy megadja az odafigyelés, az elfogadás, a megbecsülés, a gyengédség és a megengedés isteni kegyelmét.
Megkapó és lelkesítő egybeesés ez, amely létünk legmélyebb rétegeibe van beépítve. A szeretet öt alkotóeleme az, amire gyermekkorunkban szükségünk van, ami a felnőttkori bensőséges kapcsolathoz és az egyetemes együttérzéshez kell, és emellett az éber tudatosság gyakorlatának alapvető jellemzője is. Az emberi és spirituális fejlődés fantasztikus gazdaságossága miatt ugyanazok a kulcsok nyitják a fejlődés összes ajtóját.
Gyermekkorban tehát ezt az öt alkotóelemet ajándékba kapjuk másoktól, később pedig nekünk kell ezeket ajándékba adnunk másoknak. Nem kell erőfeszítéseket tennünk értük, hiszen ezek a kapott szeretet túlcsordulásának automatikus következményei. Nem kell próbálkoznunk; egyszerűen csak azt vesszük észre, hogy akiket szeretünk, azokra odafigyelünk, azokat megbecsüljük, stb.. Ugyanez igaz az együttérzésre is. Ez is olyan szellemi ajándék, amelyre az éber tudatosság gyakorlásának köszönhetően teszünk szert. Nem feladat. Csak megfigyeljük, hogy az együttérzés megtörténik bennünk és rajtunk keresztül, ahogy egyre inkább éber tudatossággal vagyunk jelen a világban. Ezt az együttérzést mutatja meg a szeretet öt alkotóeleme, amelyekre mostanra kapott és adandó kegyelemként tekintünk.
Vajon van-e rá lehetőség, hogy erősítsük magunkban a képességet, és többet tudjunk adni és kapni a szeretet ezen lényegi elemeiből? Igen, van, mégpedig az éber tudatosság útján, amikor is a valóságot ítélkezés, görcsös ragaszkodás, félelem, elvárások, védekezés, elfogultság és uralkodni akarás nélkül tudjuk megismerni. Az együtt érző éber tudatosság segítségével képessé válunk rá, hogy a szeretet alapvető elemeit mindenkinek megadhassuk – beleértve saját magunkat is. A következő oldalakon újra meg újra vissza fogok térni az éber tudatossághoz, hiszen ez az út vezet a leggyorsabban a sikeres szeretethez.
Ez a könyv végigveszi a szeretet öt alkotóelemének mindegyikét, és kitér rá, milyen kapcsolatban állnak a gyermekkorral, a párkapcsolatokkal és a spirituális érettséggel. Találunk gyakorlatokat is, amelyek segíthetnek feldolgozni a gyermekkori problémákat, boldogabb kapcsolatokat kialakítani, együtt érzőbbé válni, és nagyobb spirituális tudatosságra szert tenni. Sőt, ezeknek a gyakorlatoknak magasabb spirituális tétje is van: általuk megnő bennünk a szeretet, ami az egész világ javát szolgálja.
Mindehhez hosszú utat kell együtt bejárnunk – mégpedig heroikus utat, hiszen fájdalommal fog járni, és arra fog kényszeríteni, hogy az egóról áthelyezzük a hangsúlyt arra, hogy együtt nézzünk szembe az élet veszélyeivel. Ez a könyv végigvezet ezen az úton, és megadja mindazt, amire a biztonságos, örömteli együtt táborozáshoz szükség lesz. Egyaránt merítünk majd a nyugati pszichológia és a keleti és nyugati spiritualitás eszköztárából. Nem fokról fokra haladunk majd egyiktől a másik felé, hanem egyszerre fogjuk alkalmazni őket. A pszichológia legfontosabb eszközei személyes és gyermekkori fejtörőkön keresztül fejtik ki hatásukat, és céljuk az, hogy megnevezzék, feldolgozzák és megoldják a problémáinkat, s ezáltal megteremtsék a változás és fejlődés lehetőségét. A spiritualitás eszközei abban segítenek, hogy megszabaduljunk az egónktól, növelik bennünk az éber tudatosságot, és kialakítják az együttérzés etikáját. Akkor érjük el az éber tudatosságot, amikor a valóság átveszi az uralmat az ego fölött. Ezért vezet az éber tudatosság bensőségességhez, ami nem más, mint a szeretet önzetlen ajándéka. A spirituális gyakorlatot folytató párok derűsebben élik együtt az életet, és megnő az esélye, hogy hosszan tartó, boldog kapcsolatban lesz részük.
Egy kapcsolat rákényszerítheti az embert, hogy számba vegye a benne lakozó összes érzést és emléket. Pszichológiai munkánk során, amikor is megnevezzük, feldolgozzuk és megoldjuk az érzelmi gátakat és problémákat, oda fogunk figyelni az érzéseinkre, feltárjuk, mi lehet a jelentésük, és befogadjuk őket, amíg meg nem változnak, vagy utat nem mutatnak mélyebb önmagunk felé. Az éber tudatosság pszichológiai gyakorlata során viszont valami egészen más történik. Hagyjuk, hogy érzelmek vagy gondolatok támadjanak bennünk, majd el is engedjük őket. Nem dolgozzuk fel, és nem tartjuk magunkban őket. Mindkét megközelítésnek megvan a maga létjogosultsága, és mindkettőre szükségünk is van. Az odafigyelés és az elengedés kettős eszközét fogom bemutatni ebben a könyvben. A terápia éber tudatosság nélkül csak arra jó, hogy segítségével megoldjuk a nehézségeinket. Az éber tudatossággal kombinált terápia viszont segít feloldani az egót, amely miatt kellemetlen helyzetbe kerültünk.
A heroikus utazás az emberi lélek metaforája; azé a léleké, amely vágyik valamire, ami meg tudja javítani és helyre tudja állítani mindazt, ami korlátokkal teli világunkban elromlott vagy elveszett. A hős vagy hősnő utazása azzal veszi kezdetét, hogy maga mögött hagyja a hétköznapit, az ismertet, majd küzdelmek során eljut valahová, ahonnan végül újra hazatér, immár nagyobb tudatosság birtokában, amely tudatosság bárki számára elérhető, aki vágyik rá. A szerelemben két ember először egymásra talál, aztán szembe kerül egymással, majd végül egy életre elkötelezi magát a másik mellett. Úgy látszik, addig nem leszünk képesek az érett szeretetre, amíg teljesen végig nem megyünk ennek a kockázatos vállalkozásnak az útján. Ez a nyugati metafora azonban hiányos az éber tudatosság nélkül.
Röviden: fel kell állnunk, és útnak indulnunk, ugyanakkor ülve is kell maradnunk a helyünkön. Ha meditáció és csönd nélkül vágunk neki az útnak, könnyen áldozatul eshetünk a kifelé forduló, korlátozó cselekvéskényszernek. Ha viszont anélkül folytatunk meditációs gyakorlatot, hogy tudatában lennénk szellemi utazásunknak, akkor a befelé forduló kvietizmus áldozataivá válhatunk. A keleti gondolkodás azt súgja, hogy már megérkeztünk. A nyugati gondolkodás azt mondja, először el kell indulnunk, hogy tényleg megérkezhessünk. A kettő ötvözése nélkül sehová nem jutunk el. Buddha sem üldögélt örökké, hanem útnak indult, és terjesztette az igét. Jézus sem prédikált és gyógyított minden nap, hanem időnként magányosan üldögélt a pusztában.
Az emberi szívben több szeretet van, mint amennyit egy élet alatt ki tud magából adni. Ez a könyv javaslatot tesz rá, hogyan használhatjuk ki ezt a hatalmas lehetőséget. A szerelem rejtélyes és megerőltető; sokan egyszerre félünk tőle és vágyunk rá. Ezért kétségkívül hosszas használati útmutatóra van szükség hozzá. Ez a könyv feltárja a lélek érzékeny és félelmetes területeit, és utat vág rajtuk keresztül. Semelyikünk számára sincs még túl késő.
A buddhizmus ösvényét járó pszichoterapeutaként írok, egyúttal olyan emberként, aki hányattatott múltat tudhat maga mögött a párkapcsolatok terén. Sok problémával találkoztam már, s nem egy megoldást is találtam a kezelésükre. Arra jöttem rá, hogy ezek nem feneketlen mélységek, hanem átjárók egy gazdagabb élet felé. Ebben a könyvben szükségképpen arra fektetem a legnagyobb hangsúlyt, hogy hogyan akadunk el, és hogyan romlanak el a dolgok, de nem feledkezem meg arról sem, hogy megmutassam, hogyan mehetnek jobban, és hogyan tehet ez az egész élmény jobbá minket, sőt, az egész világot.
A megvilágosodás csak azokban ölthet testet ezen a világon, akik szeretik egymást. Egy kapcsolat tehát nem arról szól, hogy két ember hogyan képes túlélni egymást, hanem arról, hogyan válik az egész világ képessé rá, hogy jobban szeressen a sok szenvedés homályában és a ragyogó gyönyör árnyékában. Az itt javasolt teendőknek és gyakorlatoknak nem az a céljuk, hogy zökkenőmentesebbé tegyék az együttélést, hanem hogy az elkerülhetetlen súrlódásokat segítsenek humorral, könnyedséggel és nagylelkűséggel kezelni. A zabolátlan ego képtelen erre. Csak a felébredt szív képes rá. A bensőségességet legjobb a spiritualitás felől megközelíteni. Az már csak ráadás, hogy korlátozott, személyes munkákkal a nagyvilágot is képesek vagyunk meggyógyítani.
Reményeim szerint ez a könyv az alábbiakhoz hasonló, elevenbe vágó kérdéseket fog feltenni, és segít megválaszolni:
 
– Mit kell tennem, hogy megtaláljam a boldogságot, amelyre mindig is vágytam?
– Fognak-e valaha úgy szeretni, ahogy mindig is szerettem volna, hogy szeressenek?
– Mit kell tennem, hogy elengedhessem a múltat?
– Meg tudom-e tanulni, hogy megvédjem a saját határaimat, ragaszkodjak hozzá, hogy mások is tiszteletben tartsák azokat, és én is tiszteletben tartsam mások határait?
– Meg fogok-e valaha szabadulni az uralkodni vágyástól?
– Merni fogok-e valaha is tiszta szívből szeretni?
 
Ez az egész könyv egy hosszú levél tőlem – neked. Alig várom, hogy megoszthassam veled, miket tanultam pácienseimtől, barátaimtól és a saját életemből. Ugyanakkor a könyv nem csak átadni szeretné a tudást, de belőled is szeretné előcsalogatni. A szeretet igazságait és működését a lelke mélyén mindenki ismeri, így te is. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy begépeltem egy fájlba mindazt a bölcsességet, amelyet az Édenkerttől és a belőle kiűzöttektől tanultam.

Első rész
A hátrahagyott otthon
 
Buddha tanításának egyik fele mindössze ennyi: hagyd el otthonod.
Milarepa

1
Hogyan kezdődött az egész?
 
Az ember változandó.
Shakespeare: Sok hűhó semmiért
(Mészöly Dezső fordítása)
 
Születésünkkor mindannyiunkban megvan a társastánc képessége, de ekkor még nincs meg hozzá a szükséges gyakorlatunk. Meg kell tanulnunk a tánclépéseket, és addig kell gyakorolnunk, amíg mozdulataink könnyeddé, kecsessé nem válnak. Sok munkára van szükség, mire örömöt tudunk lelni benne. Néhányunk sérült testileg vagy önbizalmában, így nekünk több gyakorlásra van szükségünk, mint másoknak. Vannak köztünk olyanok is, akik olyan súlyosan sérültek, hogy talán soha nem is lesznek képesek jól táncolni. Néhányunknak pedig azt tanították, hogy táncolni bűn.
Pontosan ugyanez a helyzet a párkapcsolatokkal is. Korai élményeink formálják vagy deformálják felnőttkori kapcsolatainkat. Gyermekkorunkban néhányan olyan súlyos pszichológiai sérüléseket szenvedtünk – elhanyagoltak, durván bántak velünk, megtiltottak dolgokat –, hogy több évnyi munkára és gyakorlásra is szükségünk lehet, hogy el tudjuk játszani az érett elköteleződés kecses táncát. Vannak köztünk olyanok, akikkel annyira rosszul bántak, hogy úgy érzik, bosszúból másokkal kell rosszul bánniuk. És vannak olyanok is, akik olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy talán soha nem is lesznek képesek érett kapcsolatok kialakítására.
Legtöbbünk azonban megfelelő szülői gondoskodást kapott: ésszerű mértékben elégítették ki az odafigyelésre, az elfogadásra, a megbecsülésre, a gyengédségre és a megengedésre, vagyis a szeretet öt alkotóelemére irányuló érzelmi igényeinket. Ezért aztán felnőttkorunkban is meglehetősen könnyed és egészséges módon tudunk viszonyulni másokhoz. Ez azt jelenti, hogy odafigyelve viszonyulunk másokhoz, anélkül hogy a túlzott birtoklásvágy vagy a közelségtől való félelem szélsőségeibe esnénk. Mindazonáltal senki sem viszonyul tökéletes könnyedséggel másokhoz anélkül, hogy elsajátította volna ennek képességét, mint ahogy táncolni sem tud senki tökéletes könnyedséggel anélkül, hogy tanulta volna. Vannak, akik mesterei a táncnak, másoknak pedig valahogy sosem megy igazán jól – bár meglehet, hogy ezt talán észre sem veszik igazán. Ehhez hasonlóan egy kapcsolat is sikeresnek tűnhet úgy, hogy valójában hiányzik belőle a meghittség vagy az elköteleződés – ami akkor válik igazán nagy problémává, ha már a házasságnál és a gyerekeknél tart. Bármikor dönthetünk úgy, hogy nem fejlesztjük tovább tánctudásunkat, ezzel még nem fogunk senkinek ártani – ha viszont ugyanezt a párkapcsolattal tesszük, abból könnyen baja lehet valakinek. („Párapcsolat” alatt itt valamilyen intim viszonyt értek, amelyhez nem feltétlenül társul együttélés.)
Vannak aztán olyanok, akiket gyermekkorukban súlyosan bántalmaztak, és egyáltalán nem kapták meg, amire szükségük lett volna, ezért annyira sérültek, hogy nem tudnak egykönnyen bensőséges kapcsolatot létesíteni. Idővel ők is megtanulhatnak meghitt viszonyt kialakítani, de csak, ha feldolgozzák gyermekkori problémáikat. Tartozunk annyival, hogy vegyük a fáradságot, és tanuljunk meg jól kapcsolatot létesíteni másokkal. Ez ugyanis nem megy automatikusan. Tanulnunk kell magunktól és másoktól, bánkódnunk kell a múlton, terápiára kell járnunk, meg kell ismerni igazi Énünket, levetkőzni hosszú évek rossz szokásait, gyakorolni egy partnerrel, spirituális gyakorlatokat végezni – és olyan könyveket olvasni, mint ez. Jó hír azonban, hogy mint minden emberi lény, mi is rendelkezünk a feladat megoldásához szükséges pszichével. Végül az ügyetlenségek és botladozások átadják helyüket a harmonikus közös mozdulatoknak, amelyekben a háttérben szóló szerelmes dal tükröződik vissza.

A Kiadó engedélyével.