J. Michael Straczynski - Ron Garney: A Hihetetlen Pókember 1. - Polgárháború
Írta: Hegedűs Tamás | 2012. 05. 26.
Tavaly óriási veszteség érte a képregényrajongók táborát, amikor a Pókember-füzeteket kiadó cég megszűnt, ezzel ellehetetlenítve a sorozat további sorsát. Szerencsére azonban a Kingpin kiadó, akik már több kötetet is megjelentettek a hálószövő kalandjaival más marveles történetek mellett, felvállalta, hogy folytatja a Pókember történetét, így most egy, a Kingpintől szokatlan, de a gyűjtők számára ismerős vékony füzet formájában, kéthavi megjelenéssel továbbra sem kell nélkülöznünk kedvenc szuperhősünk társaságát.
Az első rész már ismerős lehet azoknak, akik nem hagyták ki a kiadó Bosszú Angyalaival foglalkozó sorozatát. A jelen történet megegyezik az ottani eseményekkel, ám ahelyett, hogy folytatná, gyakorlatilag visszaugrik a sztoriban odáig, amikor a Pókember becsatlakozik, hogy az ő szemszögéből is bemutassa a történéseket.
Az első füzet elején így újra láthatjuk, ahogy Pókember a nyilvánosság elé lépve leleplezi saját személyazonosságát, hogy az új regisztrációs törvényeknek megfelelően legálisan üldözhesse a bűnt a Vasember és a Bosszú Angyalai oldalán. Feleségével és nénikéjével beköltözik Tony Stark tornyába, majd első bevetésük alkalmával szembekerül egykori társaival: elsőként rögtön magával Amerika Kapitánnyal kell megküzdenie.
Eddig a pontig azonban láthatjuk, ami a korábbi megjelenésből kimaradt, vagyis azt, hogy miként reagál a világ és hősünk ellenségei Pókember kilétének felfedésére. Ahogy arra számított is, az eddig maszk mögé bújt szuperhősnek láthatóan sok veszéllyel és kellemetlenséggel kell kilétének felvállalásával a későbbiekben szembenéznie, emellett azonban arra is rá kell döbbennie, hogy talán nem is a megfelelő oldalra állt.
A Bosszú Angyalai-köteteknél már megszokott illusztrációkkal tarkított füzetben benne van minden, ami egy Pókemberes sztoriból nem hiányozhat, így a belső vívódások, a komorság ellenére egy csipetnyi humor is, a hálószövő legnagyobb ellensége, J. Jonah Jameson és természetesen egy kevés akció némi bunyó erejéig, valamint itt újra megcsodálhatjuk a Tony Stark által kifejlesztett új Pókember-páncélt is.
Nagyon örülök, hogy a nehézségek ellenére sikerült továbbvinni ezt a két évtizede töretlen hagyományt ezekkel az új, igényes kivitelű füzetekkel és hogy a mostani rajongók is rendszeresen élvezhetik ennek a szeretnivaló hősnek a történeteit. Remélem, nem törik meg ez a lendület és a Pókember velünk maradhat.
Az első rész már ismerős lehet azoknak, akik nem hagyták ki a kiadó Bosszú Angyalaival foglalkozó sorozatát. A jelen történet megegyezik az ottani eseményekkel, ám ahelyett, hogy folytatná, gyakorlatilag visszaugrik a sztoriban odáig, amikor a Pókember becsatlakozik, hogy az ő szemszögéből is bemutassa a történéseket.
Az első füzet elején így újra láthatjuk, ahogy Pókember a nyilvánosság elé lépve leleplezi saját személyazonosságát, hogy az új regisztrációs törvényeknek megfelelően legálisan üldözhesse a bűnt a Vasember és a Bosszú Angyalai oldalán. Feleségével és nénikéjével beköltözik Tony Stark tornyába, majd első bevetésük alkalmával szembekerül egykori társaival: elsőként rögtön magával Amerika Kapitánnyal kell megküzdenie.
Eddig a pontig azonban láthatjuk, ami a korábbi megjelenésből kimaradt, vagyis azt, hogy miként reagál a világ és hősünk ellenségei Pókember kilétének felfedésére. Ahogy arra számított is, az eddig maszk mögé bújt szuperhősnek láthatóan sok veszéllyel és kellemetlenséggel kell kilétének felvállalásával a későbbiekben szembenéznie, emellett azonban arra is rá kell döbbennie, hogy talán nem is a megfelelő oldalra állt.
A Bosszú Angyalai-köteteknél már megszokott illusztrációkkal tarkított füzetben benne van minden, ami egy Pókemberes sztoriból nem hiányozhat, így a belső vívódások, a komorság ellenére egy csipetnyi humor is, a hálószövő legnagyobb ellensége, J. Jonah Jameson és természetesen egy kevés akció némi bunyó erejéig, valamint itt újra megcsodálhatjuk a Tony Stark által kifejlesztett új Pókember-páncélt is.
Nagyon örülök, hogy a nehézségek ellenére sikerült továbbvinni ezt a két évtizede töretlen hagyományt ezekkel az új, igényes kivitelű füzetekkel és hogy a mostani rajongók is rendszeresen élvezhetik ennek a szeretnivaló hősnek a történeteit. Remélem, nem törik meg ez a lendület és a Pókember velünk maradhat.