FőképManapság nagy népszerűségnek örvendenek az ókori Rómában játszódó regények, mondhatni, a vámpíros (illetve lassan a zombis) könyvek mellett ez az egyik legolvasottabb kategória a piacon. Maga az Agave kiadó is nagyban hozzájárult ehhez a sikerhez, hiszen az általuk kiadott Steven Saylor-sorozat nem kis darabszámban fogyott. Ebből a könyvből, mely leginkább kémthrillernek nevezhető, most egy kicsit más szemszögből is megismerhetjük Rómát. A mű írója pedig nem más, mint M.C. Scott, aki hazánkban ugyan még ismeretlen, de külföldön hatalmas sikert aratott már Boudica-sorozatával, amely a Kr. u.-i 5. és 6. évtizedben játszódik Britanniában és amelynek több szereplője is felbukkan A római kém oldalain.

A Római kém négy helyszínen és időpontban játszódik, bár az első csak a főszereplő, Sebastos Abdes Pantera motivációját jeleníti meg, a könyv egészéhez képest pusztán egy pillanat erejéig: apja árulása arra készteti a fiatal fiút, hogy egyedül vágjon neki a világnak. Jó pár évvel később találkozunk vele ismét, ezúttal Gallia északi részének egy kikötővárosában, Coriallumban, Néró császár uralkodása idején. Pantera ekkorra már kiszolgált kém és bérgyilkos, a császár volt mesterének, Senecának az egyik legjobb tanítványa, aki már undorodik Rómától és az élettől, de mindenekelőtt a császár szolgálatától. Ebben nagy szerepe van annak, ami Britanniában történt vele, és ami miatt már nem teljesen egészséges (ami főként a járásán észrevehető). A városban azonban összeakad egy fiúval, aki még csak tízéves, de máris veszélybe kerül, hiszen felkelti Néró figyelmét, a császár viszont gyorsan ráun játékszereire. Hogy mentse Mathet, Pantera elvállalja a szolgálatot, amely során rá kell jönnie a titokzatos Főnix év rejtélyére is, hogy ezzel megmentse Rómát a porig égéstől. Így a bérgyilkos is Alexandriába kerül, ahol nem egészen egy évvel később folytatódik a történet, majd az események végül Rómában csúcsosodnak ki. Gondolom, nem túl nehéz kitalálni, hogy mi is a csúcspont.

Scott ért az íráshoz, ez kétségtelen, hiszen végig fenn tudja tartani az olvasó figyelmét a különböző rejtélyekkel és homályban hagyott részletekkel, és a leírásai is épp eléggé kidolgozottak, mégsem túl nehézkesek. És ez nemcsak a helyszínek vagy szereplők külső leírásaira vonatkozik, hanem a főszereplők gondolatai, érzelmei is legalább ilyen részletes, mégis emészthető formában vannak tálalva. A regény mindazonáltal igen lassan halad, mondhatni, az írónő majd’ minden perc történéseiről beszámol. A cselekmény tétova léptekkel halad előre, ami miatt egy kicsit vontatottá válik a regény. Ehhez az is hozzájárul, hogy nem csak egy-két szereplő szemszögéből követhetjük az eseményeket, hanem a történet előrehaladásával egyre több mindenki „szólal meg”. Ez a római mozaikpadlókhoz hasonlatos szerkesztési mód ugyanakkor rendkívül színessé és érdekessé varázsolja a cselekményt.

A karakterek – Néró, Seneca, Pantera, Ajax, Hannah, Math – grandiózusak. Ennek ellenére a mozgatásuk egy pillanatra sem érződik nehézkesnek vagy feszélyezettnek, épp ellenkezőleg: Néró például egy az egyben olyan, amilyennek a történelemkönyvek lapjairól megismerhettük: rajongó, érdeklődő, művészi és kifinomult, akinek érdemei gyakran valóban olyan nagyok, mint ahogy híreszteli magáról, néha pedig alatta maradnak saját hírének, mégis veszélyes, hisz ha a hangulata úgy hozza, bárkit könnyedén megölet. És az ő kidolgozottságától sem Math, sem pedig Pantera vagy Ajax nem marad el, hiszen valóban élőknek hatnak.

Mellettük felbukkan a könyvben az ókeresztény idők nem egy fontos alakja is (például Péter, eredeti nevén szerepelve), de ők meglehetősen nehezen felismerhetők és torzak, ráadásul számos „tévhit” is megjelenik a kereszténységgel kapcsolatban. Persze ki tudja, egy római biztos így látta őket, de ez engem igencsak megkavart…

Csak két vonását tudom felhozni a kötetnek, ami nem tetszett. Az egyik a könyv elején megjelenő erőltetett homoszexualitás, a másik pedig a karakterek túlzott érzelgőssége, ami a legnehezebb, legsürgetőbb helyzetekben is felbukkan, így hosszú bekezdéseken keresztül képesek filozofálni – miközben talán épp egy égő épület emeletéről kellene kijutniuk.

Ennek ellenére érzésem szerint az Agave jól döntött, amikor belefogott Scott könyveinek magyar nyelvű kiadásába, hiszen A római kém nemcsak egy klasszikus, történelmileg is hiteles, akcióban, rejtélyben és misztikumban bővelkedő kalandregény-sorozat első kötete, hanem egyben egy jól megírt, igazi tudásról árulkodó szórakoztató, mégis könnyed könyv is.

Részlet a regényből