FőképFülszöveg:
Sokan reménykednek abban, hogy egy nap majd megtalálják a Nagy Ő-t. De ez, sajnos, csak keveseknek sikerül, ha egyáltalán. Miért hajt a férfi állandóan a szexre? Miért követeli a nő, hogy a férfi állapodjon meg mellette? És miért oly nehéz e kettőt összeegyeztetni?
Allan és Barbara Pease, a téma világhírű szakértői tapasztalataik, bőséges esettanulmányok és a legfrissebb kutatási eredmények segítségével könnyed és humoros formában próbálnak választ találni e mindannyiunkat érintő kérdésekre. A viszony 9 típusa, hűtlenkedés, alkalmi szex, párképességi teszt, az új kapcsolatok 5 leggyakoribb csapdája és még sok-sok érdekes téma szerepel ebben a könyvben, mely párjukat kereső szingliknek és párkapcsolati problémákkal küszködő pároknak egyaránt szívből ajánlható.

Részlet a könyvből:
Bevezetés

Sue dühöngött. Igen, kreol bőrű, karakteres orrú, filmsztár külsejű kisfiút akart, de ez azért mégiscsak túlzás!

Korunk olyan szexuális helyzetekkel és körülményekkel szembesít, amilyenekkel őseink sohasem találkoztak. Módosíthatjuk termékenységünket hormonokkal, mesterséges megtermékenyítéssel, lombikbébikkel; új partnert szerezhetünk társkereső ügynökségeknél vagy interneten át; kozmetikumokkal és műtéttel javíthatunk a megjelenésünkön; új életet teremthetünk Petri-csészében. Egyetlen más faj sem képes erre.
Az ember nagyon érti más fajok párzási szokásait. Előre ki tudjuk számítani az állatok viselkedését, változtathatunk is rajta, és genetikai módosításokkal alakíthatjuk a külsejüket. Ám ha magunknak kell párt választanunk, nem vagyunk túl sikeresek, és fogalmunk sincs arról, hogy mi történik párválasztáskor. A legtöbb állatfajnak nincsenek gondjai a párválasztással és a kapcsolattal. A nőstény tüzel, a hím párzik vele. És kész.

-
Az ember az egyetlen faj, amelyet zavarba hoz a párzás.
-

A párkapcsolat – vagy a partnerhiány – témája mindig számot tarthat az érdeklődésre. Női beszélgetésekből kihagyhatatlan. Kevés dolog ajándékoz meg ennyi örömmel és boldogsággal, ugyanakkor kevés dolog okozhat ennyi bánatot és kétségbeesést. A szerelem az örök ihletője a zenének, a szappanoperáknak, a rózsaszín regényeknek, az irodalomnak, a filmeknek és a költészetnek. Minden kultúrában szeretnek az emberek, és minden kultúrának van szókincse a szerelemre.
Mi tehát a szerelem? Sok ezer éve már, hogy először föltették ezt a kérdést. Úgyszólván az összes tudományág kutatói megpróbálták feltérképezni a szerelem természetét, és másokat is meg akartak győzni az igazukról, de soha, semmiféle válasz nem volt meggyőző. Megfoghatatlansága miatt a szerelmet újra és újra meg kell határozni, és értelmezni kell.
Egyáltalán minek van a szex? Miért hajtanak a férfiak állandóan a szexre? Miért követeli a nő, hogy a férfi állapodjon meg mellette? Sok ilyen kérdésre fogunk válaszolni ebben a könyvben. Megmutatjuk, hogy egyáltalán miért kezdődött el a szex, a szerelem és a romantika; elmondjuk, hogy a tudomány szerint hol fészkel az agyban a szerelem, sőt azt is eláruljuk, mit kell kezdeni vele. Tudományos felméréseket, közvélemény-kutatásokat, esettanulmányokat és humort használunk hozzá, hogy jól megjegyezhető legyen.

A Nagy Ő keresése
Az emberek többségét abban a hitben nevelik, hogy egy napon meg fogja találni a Nagy Ő-t – azt a különleges személyt, aki társa lesz az örökkévalóságon át. Csakhogy a többség élete nem felel meg ennek az elvárásnak. A legtöbb ember, aki házasságot köt, azt hiszi, hogy ez így is lesz, „míg a halál el nem választ”, holott ma már számos országban a házasságok több mint fele végződik válással, és a házasságtörések aránya 30–60%, ahol a nők képviselik a harmincat, a férfiak a hatvanat.

-
A huzamosabb együttélés után kötött házasságok 25%-a végződik válással Kanadában és Franciaországban. Svédországban, Norvégiában és Franciaországban ez az arány több mint 50%.
-

Sokan személyes kudarcként élik meg a működésképtelen kapcsolatot, ami elől milliók menekülnek a pszichiáterekhez, holott az embert is beleértve szinte minden fajnál az a szabály, hogy a kapcsolat konfliktusokkal jár.

-
A szex olyan, mint a levegő; akkor lesz csak fontos, ha egy csepp sem jut belőle.
-

A múlt század nyolcvanas éveiben az volt az általános vélemény, hogy az emberi viselkedés tanult dolog, tehát megváltoztatható. Ma már tudjuk, hogy belénk van építve. Amióta a 20. század véget ért, a viselkedéskutatók tudományos adatok sokaságával bizonyítják, hogy születésünkkor már hozzuk magunkkal az agyunkban a kódot, amely befolyásolja tetteinket. Azt is tudjuk, hogy hat a viselkedésünkre és a cselekedeteinkre a kultúra is, meg még millió környezeti tényező: tanárok, barátok, szülők, munkáltatók. Vagyis a természet és a nevelés elválaszthatatlanul összefonódik. Az agyat úgy kell elképzelni, mint egy számítógépet. Velünk született, és vannak alapértelmezései, ahová stressz esetén visszamenekül - ez lényünk természeti része. A nevelést pedig a környezetünk képviseli, és a környezetünk a szoftver, amely a hardverünkön lovagol.

-
Természet = a hardver az agyunkban
Nevelés = a környezetünk
-

Ez nem azt jelenti, mintha mindenestül ki lennénk szolgáltatva a DNS-ünknek. Az emberi agy azért fejlesztett ki homloklebenyt, hogy eldönthessük, mit akarunk tenni – ám közben sem tehetjük le az ősi poggyászt. A kéregállománynak – annak a vékony rétegnek, amely begyűjti az érzékszervektől az adatokat, tárolja az emlékeket és a gondolkodási mechanizmusokat – a kialakulása lehetővé tette, hogy gondolkozzunk, döntsünk, és a legtöbb dologban felülemelkedjünk öröklött természetünkön. Ám ha szexre, szerelemre, romantikára kerül sor, az ősi programozás továbbra is arra késztet, hogy döntéseinkben kövessük őseink példáját. És mint majd látni fogják, ez elől nincs menekvés. Az agynak alapértelmezései vannak. Ha a számítógépes rendszer összeomlik, a beépített alapértel me zések működtetik tovább. Az agyat úgyszintén. Az úgy nevezett egyenlőség mesterséges környezetében elvárják tőlünk, hogy mindenki ugyanazt kívánja. Holott ez csak emberi csinálmány. Politikailag korrekt szoftver.
Mivel férfiak és nők vagyunk, továbbra is mást várunk el a szextől és a szerelemtől – nem jobbat, nem rosszabbat, mást –, és ebben nagyrészt a hardverünk diktál. Választhatunk ugyan tudatosan, még azt is gondolhatjuk, hogy ez az, ami nekünk kell, ám a kódolásunk akkor is arra fog ösztökélni, hogy azt tegyük, amit ő akar.
Ez a könyv bemutatja, hogy a nőket ugyanúgy érdekli a szex – vagy a „szeretkezés”, ahogy a nők körülírják –, mint a férfiakat, és megmagyarázza, hogyan indítják be más-más körülmények, feltételek és prioritások a férfiak és a nők szexuális késztetését. Elemezni fogjuk, mit akarnak igazából a férfiak, mit a nők, sort kerítünk az alkalmi kapcsolatokra, és olyan dolgokat mondunk el a szexről és a szerelemről, amelyeket a legtöbben még csak nem is hallottak. Olyan stratégiákat is ismertetni fogunk, amelyek növelik az olvasó piaci értékét a párkereső játékban.

-
Mi a szeretkezés? Az, amit a nő csinál, miközben a férfi keféli.
-

Hogyan szúrta el a Nyugat a szexet?
Mai nyugati világunk macskajaját a szex terén leginkább Viktória angol királynőnek és férjének, Albertnek köszönhetjük. Viktória uralkodását (1837–1901) komor erkölcsi értékrend, a nemiség elfojtása és kemény büntetések jellemezték. Egyszerűen letagadták, hogy létezik nő, akit a saját neme érdekelhet, míg a férfiak homoszexualitását büntették. A brit világbirodalom azután mindenütt elterjesztette ezeket az erényeket.
A viktoriánus uralom tetőfokán szokás volt eltakarni a bútorok – zongorák, asztalok – lábát, nehogy nemi vágyat ébresszenek. A fürdőruha úgyszólván tetőtől talpig elfedte a férfiakat és a nőket. Viktória még azt is előírta, hogy jó társaságban tilos kimondani a „csirkemell” szót, mert csak „fehér hús” van, és meg tiltotta a női fehérnemű reklámozását. Akárcsak most, akkor is egyenlőségjelet tettek a meztelenség és a nemi vágy közé.

-
A viktoriánus prüdéria szemérmetlennek tartotta a „láb” szót; helyette „végtagot” illett mondani.
-

A viktoriánus nőket arra nevelték, hogy sohase kezdeményez zenek, és ne álmodozzanak a nemiségről; egész életük egyetlen alázatos odaadás legyen a férj, a család és a haza iránt. A férfi társadalmi sikeréhez hozzátartozott a passzív feleség; az volt az álláspont, hogy az asszonyoknak nincsenek szexuális igé nyeik. A kor népi bölcsessége szerint az asszonyok nem szeretik a szexet, csak kénytelenek „engedni” a férfiak erőszakosságának. Az akkori könyvek azt írták, hogy rendes férj félévente legfeljebb egyszer várja el „azt” a feleségétől, és arra buzdították a férfiakat, hogy gyakrabban fojtsák el magukban a nemi ösztönt. A viktoriánus nőknek általában azt tanácsolták, hogy feküdjenek hanyatt, hunyják le a szemüket, és „gondoljanak Angliára”.

-
Honnan tudja az angol, hogy meghalt a felesége?
A szex még mindig ugyanaz, de a mosogatóban felgyűlt a piszkos edény.
-

Még ma is vannak, akiknek nagyszülei vagy dédszülei abban a korban születtek, és ráhagytak néhány ilyen viktoriánus elvet az önök szüleire, még akkor is, ha erről önöknek nincsen tudomásuk. Akit valaha is feszélyezett a szex említése, vagy másra akarja terelni a szót, ha szexuális tárgyú vicceket hall, az alighanem a viktoriánus értékrendnek tulajdoníthatja a gát lásait. Ezért van az, hogy az angol nyelvterületeken, különösen Nagy-Britanniában, jóval többet panaszkodnak a nemiség miatt, mint azokban az európai országokban, amelyekre nem hatott a viktoriánus értékrend. Akinek nincs kulturális kapcsolata Viktória korával, mégis kínosan érinti, ha szóba kerül a nemiség és a szex, az a viselkedését valószínűleg vallási motívumokra vezethetné vissza, vagy olyan vezetőkhöz, akik azáltal tettek szert hatalomra, hogy követőikre is ráerőltették a saját torzan értelmezett erkölcsiségüket.

A statisztika
Annak az esélye ma, hogy egy házasság tönkremegy, 50%, és az esetek kb. 85%-ában a feleség kezdeményezi a válást. A becslések szerint egyedül Nagy-Britanniában naponta három olyan férfi lesz öngyilkos, akinek iszonyatosan megterhelő gyerektartást kell fizetnie. A rendszer azon az elven alapul, hogy minél többet keresel, annál többet fizetsz. Az ilyen férfiak lehetetlennek érzik, hogy ötről hatra jussanak, és saját életük legyen. A párkapcsolat és a gyerekek nagyon megszépíthetik az életet, de ha egy kapcsolat rosszul végződik, betegség, sőt öngyilkosság lehet a következménye. Ezért olyan fontos megérteni, hogyan választ társat az agyunk.

-
Európában ma már minden házasságra egy válás jut. Ez azt jelenti, hogy kevesebben kötnek házasságot, és a létező házasságok is felbomlanak. A második házasságok kb. 30%-a ugyancsak válással végződik.
-

A Kiadó engedélyével.