Robert Merle: Ármány és cselszövés
Írta: Galgóczi Móni | 2012. 04. 15.
Az előző kötetben (Veszedelem és dicsőség) nem csupán Armand du Plessis de Richelieu bíboros helyzetének megszilárdulásának lehettünk tanúi (erre színrelépése óta valamennyi kötetben sor kerül, lévén ellenfelei mindent megtesznek eltávolításáért), hanem La Rochelle egy évig húzódó ostromának és elestének is. Mindez hatalmas dicsőséget jelentett a királynak, aki győzelmét nem egy újabb Szent Bertalan éjszakával ünnepelte meg, hanem kegyelmi rendeletével, amelyben újfent biztosította a különböző vallásgyakorlást az országban (vagyis többek között lehetővé tette a hugenotta városokban a katolikus istentiszteleteket).
A fegyverek elcsendesülésének Pierre Emmanuel de Siorac is szívből örült, hiszen végre lehetősége nyílt feleségül kérni gyermekének anyját, az előző részben megismert Brézolles márkinét. Izgalomra csupán a király beleegyezésének megszerzése adott okot, de végül minden a lehető legjobban alakult, hiszen az esküvői szertartást a király, XIII. Lajos is megtisztelte jelenlétével. Az ifjú pár azonban nem élvezhette sokáig egymás társaságát, mivel Itáliában a spanyolok megtámadták a franciák egyik szövetségesét, így a korábban már diadalmaskodott hadsereg új háborúba vonult, s velük együtt Oribeau grófja is, akinek olasztudására többen (legfőképpen a király) is igény tartottak. De nem ez az egyetlen háború, amit a király és hívei vívnak, hiszen a belső ármánykodás továbbra is megnehezíti az életüket, különösen az anyakirályné jeleskedik a viszálykodásban. Ez azonban már nem tartható sokáig, s ebben a kötetben újabb kenyértörésre kerül sor. Az elsőt – mint az ismeretes – Lajos nyerte, amikor megölette anyja tanácsadóit és ily módon végre nem csak címzetes, hanem valódi király vált belőle. A tét ezúttal sem kisebb, a hatalom birtoklása még a királyi családon belül is ellenségeskedést szül.
A legnagyobb változás vitathatatlanul Siorac megszelídülése, aki házassága után hűséges férjként már nem él az utazásai során adódó lehetőségekkel, így számos szépasszony kénytelen egyedül nyugovóra térni. Pillanatnyilag. De vajon mennyire képes hosszú távon is betartani elhatározását, megtartani esküjét, és ellenállni az állandó kísértésnek? A következő kötetben ez is kiderül.
A fegyverek elcsendesülésének Pierre Emmanuel de Siorac is szívből örült, hiszen végre lehetősége nyílt feleségül kérni gyermekének anyját, az előző részben megismert Brézolles márkinét. Izgalomra csupán a király beleegyezésének megszerzése adott okot, de végül minden a lehető legjobban alakult, hiszen az esküvői szertartást a király, XIII. Lajos is megtisztelte jelenlétével. Az ifjú pár azonban nem élvezhette sokáig egymás társaságát, mivel Itáliában a spanyolok megtámadták a franciák egyik szövetségesét, így a korábban már diadalmaskodott hadsereg új háborúba vonult, s velük együtt Oribeau grófja is, akinek olasztudására többen (legfőképpen a király) is igény tartottak. De nem ez az egyetlen háború, amit a király és hívei vívnak, hiszen a belső ármánykodás továbbra is megnehezíti az életüket, különösen az anyakirályné jeleskedik a viszálykodásban. Ez azonban már nem tartható sokáig, s ebben a kötetben újabb kenyértörésre kerül sor. Az elsőt – mint az ismeretes – Lajos nyerte, amikor megölette anyja tanácsadóit és ily módon végre nem csak címzetes, hanem valódi király vált belőle. A tét ezúttal sem kisebb, a hatalom birtoklása még a királyi családon belül is ellenségeskedést szül.
A legnagyobb változás vitathatatlanul Siorac megszelídülése, aki házassága után hűséges férjként már nem él az utazásai során adódó lehetőségekkel, így számos szépasszony kénytelen egyedül nyugovóra térni. Pillanatnyilag. De vajon mennyire képes hosszú távon is betartani elhatározását, megtartani esküjét, és ellenállni az állandó kísértésnek? A következő kötetben ez is kiderül.