FőképIrina: És aztán mindenféle férfiakról álmodtam: kicsikről, nagyokról, kövérekről, soványakról, fiatalokról, öregekről, zsidókról, amerikaiakról, feketékről, baptistákról, katolikusokról és pravoszlávokról, tisztákról és koszosakról, műveltekről és egyszerűekről, olyanokról, akiknek voltak extra igényeik és olyanokról, akiknek nem… A mennyezet alatt egy nagy ventilátor kevergeti a levegőt, olyan, mint egy repülő propellere, de olyan magasan van, hogy még az ágyról sem lehet felugrani, hogy lefejezzen. Végül egy kis öregemberben, aki szintén eljött, hogy aztán furdalja a lelkiismeret, volt egy kis emberi érzés, megsajnált, kislányának nevezett, most is látom álmatag képzeletemben, ahogy lassan cammog a posta felé, a Moszkvába címzett levelemmel, amelyben segítségért könyörgök.
A casting vezetője: Mi ez?
Irina: Nem tetszik? Nekem se.
A casting vezetője: Összekeverted a castingokat.
Irina: Ez nem Mása álma?
A casting vezetője: Nem ám. Részeg vagy, húzzál innen!
Irina: Ez egy valódi, saját álmom. Ittam, persze, de nincs jelentősége… csak ideges vagyok… egyébként nem iszom.
A casting vezetője (a rendezőhöz): Ne haragudj.
Rendező: Én is sokat iszom… Na és tovább hogy van? Hadd mondja.
Irina: Tudom, hogy unalmas, ugyanez minden második orosz nő sztorija Amerikában. Ami ismétlődik, az előre látható. Ezt Csehov írta. Annak pedig, barátom, hogy ittam, nincsen jelentősége, mint már mondtam.
A casting vezetője: Köszönjük szépen, most elmehetsz.
Rendező: Fogd be, te pedig folytasd. (A casting vezetőjéhez) Csehovot sem szereted?
Irina: Folytassam? Inkább kicsit visszamegyek az időben.
Rendező: Hol tanultál meg így angolul?
Irina: Az iskolában, a bordélyban és a Columbia Egyetemen. Tudom, hogy orosz akcentusom van.
Rendező: Nem jöttem volna rá.
Irina: De végül is orosz lányt kell alakítani, nem? Szóval most visszamegyek, az óceán felé. Moszkvából repültem Amerikába, hogy egy év pincérkedéssel összeszedjem a pénzt egy lakásra és a két eltervezett gyerekemre, és hogy kifizessem Zahar adósságát az Orosz Hadseregnek. Ugyanis megjött az ukáz, azzal, hogy ki kell fizetnie a katonai felszerelését, amelyet akkor vesztett el, amikor Csecsenföldön a saját hibájából fogságba esett. Tartalmazott: egy Kalasnyikovot két tárral, egy táskát tele kézigránáttal, egy gázálarcot, egy új egyenruhát bakanccsal és egy gyalogsági ásót. Ez persze szemenszedett hazugság. Nehéz szívvel otthagytam a színészkedést. Előlegként kaptam egy repülőjegyet, a JFK repülőtéren már vártak rám ketten. Beszálltunk egy lesötétített limuzinba. Az egyik lefogott, a másik vodkát öntött a torkomba, sziszegett a fülembe, és szétfeszítette a lábamat. Rugdosok, harapok, kiabálok, de ő borotvával fenyegetett és belém hatolt, nekem meg már semmihez sincs erőm, teljesen kétségbeestem. Az ablakból autókat látok, tele emberekkel, de mi hasznom belőle? Amelyik lefogott, az leborult rólam, és cserélt a másikkal. O volt a második férfi az életemben, ugyanazt csinálta, vodkát öntött a torkomba, és úgy befogta az orromat, hogy nem tudtam mit csinálni… menjek még visszább az időben?
Rendező: Elég lesz. (A casting vezetőjéhez) Hát, valóban ártatlanka. Most gyerünk, Mása álmát!

A Kiadó engedélyével.