FőképKedvezményes vásárlás: www.booker.hu
 
Mit is lehetne mondani, mikor egy jó sorozat véget ér? Ha több ezer oldal elolvasása után végül búcsút kell mondanunk hőn szeretett hőseinknek, akiket megannyi izgalmas és hihetetlen kalandon keresztül kísértünk végig? Úgy gondolom, nehéz ilyenkor írni bármit is. D`Artagnan, Porthos, Athos és Aramis kalandjai megannyi ember képzeletét ejtették rabul a világ szinte minden táján a XIX. század óta. S most már én is egy vagyok közülük - nem csoda hát, ha nehéznek érzem most a búcsút.
 
A Szukits Kiadó által megjelentetett D`Artagnan történetek utolsó, befejező részéhez érkeztünk, amely a Bragelonne vicomte avagy tíz évvel később befejező részét tartalmazza. Bragelonne vicomte-ot Athos fiaként ismertük meg az előző részben, a Húsz év múlvában, amelyben még nem jutott ekkora szerephez, mint ebben az utolsó részben. Bragelonne vicomte története igazi szerelmi tragédia, hiszen szíve választottjára nem kisebb ember, mint maga a király, az ifjú XIV. Lajos vet szemet. Vajon Bragelonne vicomte, vagyis Raoul képes-e versenyezni Franciaország legnagyobb emberével?
 
A szerelmi szál fájdalmasan szomorú története mellett az előző kötetekben megszokott udvari intrikák, meghiúsult puccsok és politikai csatározások sem maradnak el. Kardcsörgetéses, patadobogásos kalandból igaz már jóval kevesebb jut a lapokra, mint az előzőekben, de ez nem is csoda, hiszen hőseink mégis csak már az ötvenes éveik közepefele járnak. Viszont XIV. Lajos udvarának intrikus vonulata legalább annyi izgalommal és meglepetéssel szolgál.
 
Dumas ebben a részben is hozza megszokott és oly` kedvelt stílusát, történetvezetését. Szinte egy percre sem hagyja unatkozni kalandokra vágyó olvasóját. A Húsz év múlva keserédes hangulata itt is visszaköszön. Hiszen hol van már az a hirtelen haragú, ám meglehetősen naiv gascogne-i fiatalember, aki apja ajánlásával a zsebében nekiindult hosszú útjának, hogy a király testőrségébe álljon? Sok év telt el azóta, már nem ugyanaz a király ül Franciaország trónján, Ausztriai Anna szépsége is megfakult, az előző kötetben felbukkanó fiatal trónörököst már királlyá koronázták, eltűnt a színről Richelieu, ahogyan Mazarin is... Ám valami még azóta sem változott: az udvari hatalmasságokat még mindig meg kell menteni a bajtól, ám hálájuk folyton elmarad. D`Artagnan már épp elég ízelítőt kapott ebből, naivitása már örökre a múlté. De hazájához, a koronához még mindig rendületlenül hű maradt, és ez előbb-utóbb meghozza számára az oly` sok éve megérdemelt jutalmat.
 
A fikció szintjén szólva, Dumas hihetetlen érdekes és aprólékos portrékat tár elénk a három testőr korának híres alakjairól, miközben a történelmi események, és maga a környezet is szinte életre kel a lapokon. S ebben a részben ismerhetjük meg a már rengeteg filmfeldolgozásban látott, és talán a XIV. Lajoshoz kapcsolódó egyik leghíresebb pletykát, a Vasálarcos titokzatos történetét, amely a regény utolsó harmadát teszi ki.
 
Bár a könyvet sokan túlírtnak találhatják, én mégis azt mondom, élvezet volt olvasni. Kiváló párbeszédek, fantasztikus koridézés, udvari intrikázással teletűzdelt történet jellemzik. S nem utolsósorban itt találkozhatunk utoljára kedvelt hőseinkkel, akiktől aztán az utolsó oldalakon méltó és végső búcsút vehetünk. Kicsit keserédes, kicsit szomorkás, ám továbbra is izgalmakkal teli. Fantasztikus befejezése a sorozatnak! A Húsz év múlva után feltétlen ajánlott.

Részlet a könyvből