Főkép

A 2012-es év Charles Dickens bicentenáriumának jegyében telik világszerte. Múzeumi kiállítások, kosztümös könyvklubok, fesztiválok keretében emlékeznek meg a viktoriánus kor egyik legismertebb íróóriásáról, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1812-ben született. Bár hazánk nem kapcsolódott be nagy mértékben a Dickens előtti tisztelgés-sorozatba, azért a megemlékezés nálunk sem marad el. Ezt bizonyítja a nemrégiben boltokba került Feljegyzések fiatal párokról című novelláskötet, amely először olvasható magyar nyelven.
 
A kötet egy viszonylag fiatal kiadó gondozásában látott napvilágot. Az Artemisz Kiadót 2006-ban alapította Rakovszky Zsuzsa és Turbuly Éva, azzal a céllal, hogy értékes kötetek kerüljenek a könyvespolcokra. Ez az elképzelésük - többek között - a Velünk élő klasszikusok sorozatukban realizálódott, melyben korábban Elizabeth Gaskell két műve is megjelent: az Észak és Dél, illetve a Cranford; Egy orvos vallomásai. Ennek a sorozatnak a harmadik részeként látott napvilágot Dickens novelláskötete.
 
A könyv borítója mellett nem tudok szó nélkül elmenni, hiszen már első pillantásra megfogott: visszafogott, ám mégis szemet gyönyörködtető, jól illeszkedik a kötet tematikájához, és egy igazán igényes kiadványt ígér. S valóban: már a kötet fellapozásánál sem csalódunk az utóbbi ígéretben (sem). Nincsenek benne szerkesztési hibák, elütések, továbbá a fordításban sem találtam semmi kivetni valót – és ez bizony frenetikus örömet okozott. Sajnálatos dolognak tartom ugyanis, hogy a manapság piacra dobott könyvek esetében ezek nem igazán nevezhetők alapfelszerelésnek.
 
De nem csupán kiadói oldalról van rendben a kötet: erről Dickens hihetetlenül jó mesélőkéje gondoskodik. Az író által írt rendkívül humoros, előszóként értelmezhető írás magyarázatot ad e történetek megírásának okára: Viktória királynő nyilvánosság előtt bejelentett eljegyzése után ugyanis eluralkodott Angliában a házasodási-láz, amely „Anglia úri embereit fenyegeti”. „A példák célja” - írja Dickens a kötet befejezésében - „ hogy a felnövekvő generáció mindkét nembeli képviselőjének hasznára váljanak” A téma középpontjában – ahogy azt a címből sejteni lehet – a szerelmes párok állnak.

A novellák különös ismertetőjegyei közé tartozik, hogy a párokat nem két különálló emberként gondolja el, hanem szorosan összetartozó, együtt lélegző, szerves egészként, különféle típusokba sorolva őket. Szó esik itt az idegesítő, a mások dolgai tekintetében a kákán is csomót kereső illemtudó pároktól kezdve, a soha egyet nem értő vitatkozó párokon át a saját gyermekeik különlegességén kívül másról nem beszélő gyermekeikért rajongó párokig. Humoros, szatirikus jellemrajzok sűrűsödnek össze alig kilencven oldalban. S egy-egy szórakoztató bemutatás elolvasása utána megállapíthatjuk, hogy bár legtöbb esetben karikaturisztikusan elnagyolt ábrázolásokkal van dolgunk, azért minden keserűség vagy bármi egyéb negatív érzés nélkül kijelenthetjük, hogy van bennük jó pár igazság.
 
A kötet befejezése ugyan mellőzi e novellák szatirikus stílusát, ám olyan örök érvényű üzenettel köszön el olvasójától, amely mindenféleképp megfontolandó: a család és az otthon fontosságára hívja fel a figyelmet, ami mai rohanó világunkban az egyetlen hely, ahol nyugalmat és elégedettséget találhatunk. Becsüljük meg hát e szerint. Hiszen „a családi boldogság egyetlen igaz forrása az otthonban rejlik.”
 
A hazánkban inkább nagyregényeiről elhíresült Dickens rövid történetei garantáltan kellemes kikapcsolódást nyújtanak. Az íróval való első ismerkedéshez, vagy a további ismeretség mélyítésére is egyaránt ajánlható. A szórakozás mindkét esetben borítékolható.