Anthony Horowitz: Leszáll az éj
Írta: Galgóczi Tamás | 2012. 03. 02.

Miközben a szerző saját ötletei továbbra is dicséretesek, azért olvasás közben érezhető a Lovecraft párhuzam, hiszen az Öregeknek nevezett lények nyilvánvalóan hasonlítanak a Cthulhu mitológia emberfeletti teremtményeire. Vagy ott van a ciklikusság, a történelem ismétlődése – erről sem Horowitz ír elsőként. Igazából nincs miért fanyalognom, elvégre a célcsoport életkora húsznál kevesebb, így vélhetően Lovecraft és más, kifejezetten felnőtteknek szánt művekre később kerül majd sor.
Az előzmények ismertetése, vagy a szereplők bemutatása helyett azonnal a történések sűrűjébe kerülünk. Úgy vélem, a sorozat harmadik részében fokozódik a tempó. Míg korábban egyesével érkeztek a hősök, most rögtön két kiskorú főszereplővel ismerkedünk meg, akik bár nem tudnak róla, de tagjai az ötöknek nevezett csoportosulásnak. Rájuk, a kiválasztottakra vár a világ megmentésének cseppet sem egyszerű feladata. A szerző szerencsére megkönyörül rajtunk, és elénk szór pár morzsát a múlt elfeledett ebédlőasztaláról, így legalább nagy vonalakban megértjük, miféle háborúról van szó, és milyen sors vár a világra, ha az ötök elbuknak.
Amire egyébként nagy esély van, ugyanis az Öregeket támogató emberek komoly hatalommal (pénz, kapcsolatok, cégek) rendelkeznek, ráadásul ők tisztában vannak mi, mikor és mi célból történik. Ezt az előnyüket rendre kihasználják, aminek eredményeként a mostani kötetben főszerepet játszó indián testvérpár – hol együtt, hol külön-külön – csak fut az események után. Még jó, hogy ráérünk, elvégre még két rész hátravan.
Részlet a regényből