Főkép Két legenda találkozásából kizárólag maradandó remekmű születhet, amire a legékesebb bizonyíték Mozart Don Giovannija, a mozarti életmű és általában az operairodalom egyik legnagyobb hatású alkotása. A sevillai nőcsábász számtalan formában feldolgozott története talán éppen a cselekmény és az alakok kettősségeiben, a vidám flörtölés és a tragikus véletlenek – vagy inkább sorsszerűségek? – egymásnak feszülő és egymást kiegészítő hangulatai miatt tűnhetett olyannyira vonzónak a zseniális salzburgi komponista számára. Ezért is születhetett meg a színpadi zenés dráma csak Shakespeare legkiválóbb műveihez mérhető egyik csúcsteljesítménye.
 
Ahogy azt a Vílághíres operák című sorozat szerzőitől már megszokhattuk, most is számos izgalmas tényt megtudhatunk a komponista életéről, magáról az operáról, annak fogadtatásáról, valamint a felvételen szereplő leghíresebb előadókról. Ráadásul nem kizárólag az opera keletkezéstörténetéről ismerhetünk meg részleteket, hanem ezúttal a műnek a bölcseleti gondolkodásra gyakorolt hatásáról is – no persze nem mélyfilozófiai elemzések formájában, csupán jelzésszerűen, a legfontosabb mozzanatokra összpontosítva.
 
Ám úgy érzem, a Don Giovanni az az opera, melyről vélhetően eleve a legtájékozottabb még a klasszikus zenéért nem rajongva lelkesedő átlagember is – ha máshonnan nem, Miloš Forman filmjéből, az Amadeusból bizonyosan némi képet alkothatott az operáról. A mű magyarországi előadás-történetéről azonban még a jól informáltabbak is olvashatnak újakat a kötet idevágó fejezetében.
 
A könyvecske legnagyobb értéke mégis a CD-melléklet, melyről ugyan fájdalmas módon hiányzik az opera nagyszerű nyitánya, Furtwängler felvétele mégis a Don Giovanni-előadások egyik csúcsát jelenti. Egy időben mind a gyűjtők, mind a kritikusok a London Philharmonic Orchestra Solti György dirigálta albumát tekintették zsinórmértéknek, ám ma már úgy érzem, az elragadtatás oka inkább a hangmérnöki teljesítmény, az akkoriban egészen csodálatosnak érzett hangkép, mint a valós művészi érték lehetett – amivel nem azt szeretném sugallni, hogy gyenge lenne a lemez, mindössze azt, hogy léteznek ennél karakteresebb, fontosabb felvételek.
 
Ezek közé a valóban páratlan interpretációk közé tartozik (időben visszafelé haladva) a historizáló előadások elkötelezett hívének, a kiváló Mozart-karmesterként elismert Nicolaus Harnoncourtnak minden tekintetben tökéletes, 1989-es remeklése, Carlo Maria Giulini klasszikus, etalonértékű 1959-es felvétele, no meg a nagyszerű német dirigensnek, Wilhelm Furtwänglernek a Salzburgi Ünnepi Játékokon 1953-ban, (miként azt a kötetből megtudhatjuk) már félig süketen rögzített lemeze.
 
Furtwängler két legnagyobb érdeme egyrészt, hogy hagyja kibontakozni a zenekart, másrészt, hogy az egyes szerepekhez a legkiemelkedőbb énekeseket sikerült megtalálnia. A tempók hallhatóan hibátlanul igazodnak a zenekar és az előadói terek lehetőségeihez, a szólamok közötti arányok egészen mesteriek, és mintegy komplementer színekként egészítik ki az énekhangokat. Cesare Siepi Don Giovannija a kritikusok egybehangzó véleménye szerint a szerep egyik legemlékezetesebb ábrázolása, a két Elisabeth, Grümmer és Schwarzkopf pedig egyaránt az operaéneklés aranykorának elismert sztárjai voltak.
 
Ismét egy értékes kötettel gazdagodott tehát a Világhíres operák sorozat, és minden jel arra utal, hogy az archív, ugyanakkor valóban kivétel nélkül elsőrangú opera-felvételekkel illusztrált kismonográfiák színes, olvasmányos stílusukkal sikeresen népszerűsíthetik a műfajt és általában véve a klasszikus zenét.
 
A CD-mellékleten elhangzó részletek:
1. Nyitójelenet – Notte e giornofaticar
2. Donna Elvira áriája az I. felvonásból – Ah! Chi mi dice mai
3. Regiszterária – Madamina, il catalogo e questo
4. Eljegyzési jelenet – Giovinette che fate all’amore
5. Masetto áriája az I. felvonásból – Ho capito, signor si!
6. Don Giovanni és Zerlina kettőse az I. felvonásból – Lá ci darem la mano
7. Donna Anna áriája az I. felvonásból – Or sai chi l’onore
8. Don Ottavio áriája az I. felvonásból – Dalla sua pace
9. Pezsgőária – Fin ch’an dal vino
10. Zerlnia áriája az I. felvonásból – Batti, batti, o bel Masetto
11. Don Giovanni szerenádja – Deh, vieni alla finestra
12. Zerlina áriája a II. felvonásból – Vedrai, carino
13. Don Ottavio áriája a II. felvonásból – Il mio tesorro
14. Recitativo. Donna Elvira áriája a II. felvonásból – In quali eccesi, o numi. Mi tradi quell’alma ingrata
15. Temetői jelenet – O statua gentilissima
16. Hármas a II. felvonásból – Don Giovanni, a cenar teco m’invitasti
17. Zárójelenet – Ah! dov’e il perfido?
 
Előadók:
Cesare Siepi – bariton (Don Giovanni)
Elisabeth Grümmer – szoprán (Donna Anna)
Anton Dermota – tenor (Don ottavio)
Raffaele Arie – basszus (Kormányzó)
Elisabeth Schwarzkopf – szoprán (Donna Elvira)
Otto Edelmann – basszus (Leporello)
Walter Berry – basszus (Masetto)
Erna Berger – szoprán (Zerlina)
 
Chor der WienerStaatsoper
Wiener Philharmoniker
Wilhelm Furtwängler – karmester