FőképRossini leghíresebb vígoperájának 1957-es londoni felvétele több értelemben is történelminek mondható. Egyrészt e szereplői gárdát és értelmezést ismerve minden más előadást kénytelenek vagyunk ehhez viszonyítani, hiszen a lényegében Rossini műveire szakosodott Lugi Alva Almaviva grófja valóban felülmúlhatatlan, a Figarót alakító Tito Gobbi és a címszereplő lánya, Rosina szerepét megformáló Maria Callas pedig egyaránt a 20. századi operaéneklés tündöklő csillagai voltak. Ráadásul – mint a kötetből kiderül – Callas egy komoly bukást „javított” ezzel a valóban remekbeszabott hangfelvétellel, amelynek egy és egynegyed órányi sűrítményével mi csak gazdagodhatunk; főleg, hogy az azt mellékletként tartalmazó könyv valóban mindent elmond a szerző életéről, magáról az operáról és a CD-n hallható felvétel három legfontosabb szólistájáról.
 
Ugyancsak nem meglepő (Rossini legismertebb vígoperája számtalan értékállónak bizonyult dalszínházi mű sorsában osztozik), hogy mint a Carmen, a Traviata és még annyi opera, A sevillai borbély bemutatója is botrányba fulladt. A komponisták közötti vetélkedésről, a plágiumvádakról, a premier balszerencsés momentumairól természetesen részletesen ír e kis kötet, ahogy Réfi Zsuzsanna jóvoltából behatóan taglalja az opera magyarországi fogadtatásának részleteit, valamint a színpadra vitel különféle művészi koncepcióit is.
 
Talán a sorozatban megszokottnál bőségesebben illusztrált az opera hazai színpadra állítása is, a képek pedig közel annyit elárulnak a mű bájosságáról, könnyedségéről és felszabadultságáról, mint maga a zene. Persze az ugyancsak rengeteget elmond Rossini zenéjének erejéről, hogy az alapvetően drámai szerepeiről híres Maria Callas pályafutása során mindössze két vígoperában lépett fel: A sevillai borbély mellett csupán A török Itáliában című, úgyszintén Rossini által komponált darabban.
 
Az opera műfajának átfogó történetét feldolgozó fejezetből ezen kívül rengeteget megtudhatunk a 20. század operai irányzatairól: arról, hogy a legfontosabb zeneszerzők miként fejlesztették tovább a wagneri hagyományt, vagy éppenséggel léptek túl azon; arról, hogy a főképp keleti nemzeti operák mit tettek hozzá ehhez a jellegzetesen nyugat-európai, gyökereinek köszönhetően sokáig a gazdagsághoz, a tehetős rétegek szórakozásához köthető jelenséghez. És ugyan egy efféle rövid elemzés eleve nem törekedhet valódi teljességre, a néhány oldalnyi szöveg tömörsége ellenére meglehetősen sok információval szolgálhat a beavatatlanok számára.
 
Egyszóval mindenképp érdemes végigböngészni a kötetet, mivel a szigorúan vett műbemutatásnál jóval többet ad, viszont elég akár csak egyszer is meghallgatni a CD-mellékletet, és jó eséllyel rögtön a teljes felvételre fogunk vágyni, nem csupán egy – igaz, a nyitány roppantmód fájó hiánya ellenére kellően hosszú és reprezentatív – válogatásra a mű legsikerültebb részleteiből.
 
A CD-mellékleten elhangzó részletek:
1. Nyitójelenet – Piano, pianissimo, senza parlar
2. Almaviva gróf áriája az I. felvonásból – Eco ridente in cielo
3. Figaro belépője – Largo al factotum
4. Almaviva szerenádja – Se il mio nome sapr voi bramante
5. Figaro és ALmaviva gróf kettőse az I. felvonásból – All’idea di quel metallo
6. Rosina kavatinája – Una voce poco fa
7. Rágalomária – La calugna é un venticello
8. Rosina és Figaro kettőse az I. felvonásból – Dunque io son
9. Bartolo áriája az I. felvonásból – A un dottor della mia sorte
10. Részlet az I. felvonás fináléjából – Fredda ed immobile
11. Részlet az I. felvonás fináléjából – Ma signor… Ma un dottor…
12. Almaviva és Bartolo kettőse a II. felvonásból – Pace e gioia sia con voi
13. Rosina áriája a II. felvonásból – Contro un cor che accende amore
14. Bartolo áriája a II. felvonásból – Quando mi sei vicina
15. Ötös és jelenet a II. felvonásból – Buona sera, mio signore
16. Berta áriája a II. felvonásból – Il vecchieto cerca moglie
17. Hármas a II. felvonásból – Ah, qual colpo inaspettato!
18. A II. felvonás fináléja – Di si felice innesto
 
Előadók:
Maria Callas – szoprán (Rosina)
Luigi Alva – tenor (Almaviva)
Tito Gobbi – bariton (Figaro)
 
Philharmonia Orchestra and Chorus
Alceo Galliera – karmester