FőképKedvezményes vásárlás: www.booker.hu





A XIX. század végi New Orleans előkelő negyedében él Edna Pontellier. Huszonéves, boldog családanya, gazdag férjjel, kinek választékos ízlésére és nagyvonalúságára méltán irigykednek a jó társaság hölgyei; és két tökéletes kis fiúgyermekkel. Életét, miként a korabeli nők többségének, kitölti a feleség- és anyaszerep, no meg a társadalmi kötelezettségek. Látszólag nem is vágyik másra – vagy legalábbis nem tudja magáról, hogy másra vágyna. Azonban egy nyár, amit Grand Isle tengerpartján tölt, rányitja szemét egy lehetséges új életre, egy új világra, vagy, ha úgy tetszik, újra rácsodálkozik saját egykori énjére. Aki szabad volt, érdeklődő, rajongott a művészetért, a természetért, kergette az új élményeket és többre, jobbra vágyott, mint amit a társadalom által rárótt szerep megenged.
 
„Ébredésében” szerepe van egy férfinak, a fiatal, minden évben más hölgy iránt rajongó Robertnak, egy különc zongoraművésznőnek, aki fittyet hány a szokásokra és a jó társaságra, és a tengernek – ami végtelenségével csak úgy húzza magához, hullámaival hívogatja, elringatja, olyan húrokat pendít meg benne, amiket már rég elfelejtett. Nem történik semmi különös ebben a rövidke regényben, nincsenek nagyjelenetek, mozgalmas akciók, arcpirító szerelmek, Edna lázadásai is csupán kis, hétköznapi lázadások – mégis megtörténik a legtöbb, ami történhet.
 
Edna Pontellier rátalál önmagára, felfedezi mindazt, amitől eddig tiltották a konvenciók, szembeszáll férjével és apjával, ám miközben felszabadul valami alól, másvalami rabjává válik – a teljes szabadsághoz csak egy végzetes gesztus vezetheti el. Egyszerre érdekes és végtelenül elkeserítő, hogy Edna „szabadulása” a férjétől és a társadalmi szabályoktól egy másik férfi karjain át vezet, miközben ő igazából másra sem vágyik, minthogy önmaga legyen – hogy végre ne valaki lányaként, valaki feleségeként, vagy valaki anyjaként gondoljanak rá, hanem önálló személyként.
 
Kate Chopin a XIX. század második felének népszerű társasági alakja volt, előkelő, gazdag, boldog családi életet élő nő, aki azonban mert szembemenni a konvenciókkal: férje halála után önállóan igazgatta annak birtokát, írásait publikálta, nadrágot hordott és kiállt a nők jogaiért. Mégis tagja maradhatott a „jó társaságnak”, egészen az Ébredés megjelenéséig – a kötet tabudöntögető mivolta jó időre elszigetelte Chopint, és az irodalomban sem kapta meg sokáig az őt megillető helyet. S bár később a feminista irodalomkritika piedesztálra emelte, ma is ellentmondásos fogadtatás övezi, hiszen az egyik legnagyobb tabut is érinti, az anyaság szentségét.
 
Mert Edna bizony, lázadása közepette sebeket ejt – a férjén és a szeretőjén természetszerűleg, hiszen ez a műfaj sajátja – s a hozzá valóban közel álló barátai világát is megrendíti; mindez azonban eltörpül amellett, amennyire a gyermekeit megsebzi. A gyermekeit minden anya szereti, még a hűtlen, családjukat elhagyó, férjüket megkínzó anyák is majd’ beleőrülnek a fájdalomba, ha a gyermekeikre gondolnak (legalábbis az irodalomban) – Edna azonban kimondja a kimondhatatlant, hogy anyának lenni önmagában nem feltétlenül elégíti ki egy nő minden vágyát. Hogy az anyaság olykor gúzsba köt, főleg olyan korban, amikor a nők kötelességének tartották, hogy minél több gyermekkel ajándékozzák meg férjüket, s a nap minden percében körülugrálják a kisdedeket. Mintha az anyaság megfosztaná a nőt a személyiségétől. S bár Edna szereti a gyermekeit, vágyik arra, hogy ne csupán anya legyen, hanem önálló egyén.
 
Chopin regénye rövidsége ellenére súlyos, mély és gondolatébresztő könyv – nehéz szabadulni a hatása alól. Olyan kérdéseket érint, melyek messze túlmutatnak egy könyvajánló keretein – ráadásul ha elkezdeném fejtegetni őket, kénytelen lennék elárulni a végét – viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy vitákat gerjesszenek, közös gondolkodásra késztessenek: kiváló könyvklub-olvasmány lehet. Mindemellett gyönyörű nyelvezetű, sodró, magával ragadó regény – sok tekintetben emlékeztet Virginia Woolf szövegeire, nem csupán nyelvezete, hanem érzékenysége okán is. A magyar kiadásért különösen hálásak lehetünk a Lazi Kiadónak – több mint száz év után helye volt a magyar könyvkiadásban ennek a műnek; s bár a romantikus sorozatukba csempészték be, szerencsére mind a külcsín, mind a fordítás kiválóra sikeredett. Nem egyszerű, ám fontos és jó könyv az Ébredés, minden nőtársamnak ajánlom, hogy egyszer olvassa el, és ha nem is ért vele egyet, gondolkodjon el Edna „ébredésén”.