FőképMekkora önuralomra van szükség ahhoz, hogy egy sikeres, a könyvpiacra bevezetett, mozifilmmel megtámogatott sorozatát valaki tervszerűen befejezze és ne csábuljon el a jól fizető folytatások lehetőségétől? Utoljára Darren Shan művelt ilyet vámpírsorozatával, bár saját bevallása szerint az nem volt előre eltervezett lépés, hanem egyszerűen a 12. kötet után már nem lehetett folytatni a történetet, a főszereplő egyszerűen felnőtt – és további kalandjai egy másik korosztályhoz szólnak, amit viszont ott és akkor nem akarta papírra vetni. De ez egy másik történet.
 
Igen, az 1956. április 5-én született Anthony Horowitz úgy döntött, itt a vég, nem bonyolítja tovább Alex Rider életét, és nyugdíjba küldi ifjú hősét. Ami önmagában sem egyszerű ügylet, mivel a kémeknél nem úgy van ám, hogy veszem a kalapom vagy baseball sapkámat és viszont látásra, ebbe a bankba utalják a járadékomat. Egyrészt ha sikeres volt a ténykedése, akkor számos ellenfele próbálja rendezni vele a számláját, másrészt pedig ott van a fejében minden titkos akció, amelyeket nem lenne üdvös, ha kipletykálna a sajtónak. Alex esete mindezeken felül azért is egyedi, mivel már a „beszervezése” sem volt szabványos, s bár mindig megígérték neki, hogy ez lesz az utolsó alkalom, eddig rendre úgy alakultak a történések, hogy muszáj volt visszatérnie egy utolsó utáni küldetésre. Ezért aztán nem érte meglepetésként, hogy az angoloknak ismét szükségük van a segítségére – aztán természetesen örökre visszavonulhat. Csak élje túl az utolsó bevetést.
 
Ami ismét lakóhely- és iskolaváltással kezdődik. Míg mások komoly pénzeket fizetnek, hogy szervezett utazás keretében eljussanak Egyiptomba, addig Alex az állam pénzén teszi mindezt. A helyszínen ugyan nincs sok ideje piramisnézegetésére, de legalább az új osztálytársai nem szemétkednek vele. Azt megteszi más, és a háttérben szokás szerint jóval több van, mint amire induláskor felkészítették hősünket.
 
A szerző forgatókönyvírói gyakorlata ezúttal is jól érvényesül, az elejétől a végéig pörgés van, nincs üresjárat, és ugyan nagy jellemfejlődésről ezúttal sincs szó, ezt szokás szerint feledteti a folyamatos akció.
 
Véleményem szerint okos döntés volt, hogy Horowitz befejezi a sorozatot, mert nagyjából eddig voltak hihetőek a főszereplővel történek, de előbb-utóbb a mostani előnye (az életkora) hátránnyá válna, elvégre azért a titkos csoportok nyilvántartásokat vezetnek egymásról, és mivel tizenéves ügynökből nem sok van, szóval garantált a lebukás. Mindezt úgyis felfoghatjuk, hogy most áll helyre a világmindenség egyensúlya, és a jövőben újra a felnőttekre hárul a közrend fenntartása. Legfeljebb ha nagy a gáz, ismét behívják Alexet...
 
Részlet a regényből