FőképGaras Dezsőt mindenki ismeri, hiszen megannyi szerepben (színpadon és filmvásznon egyaránt) játszott, alakját, hangját, mozdulatait nem nehéz felidézni. Azt azonban, hogy ki volt valójában Garas Dezső (1934. december 9. - 2011. december 30.), pályafutásának dicső vagy buktatókkal tarkított állomásait már jóval kevesebben tudnák felsorolni. Részben ezt a hiányosságot kívánja pótolni ez a kötet, ami a sorozat szerkesztési elveinek megfelelően darabokra bontva tálalja alanyának életét - egészen pontosan a szerzők négy felvonásban próbálják megragadni Garas Dezső titkát.

Molnár Gál Péter az iskolaévektől kezdve tekinti át színházi pályáját, szerepről szerepre haladva, minden színházba követve Garast, nem feledkezve meg szabadúszói alakításairól és rendezéseiről sem. Nem bonyolódik kritikai fejtegetésekbe, hanem szubjektív krónikásként emlékezik meg mindenről, időnként széljegyzetekkel tarkítva mondanivalóját. Kőháti Zsolt hasonló elv alapján sorolja fel azt a rengeteg filmet, amiben Garas Dezső eddig játszott. A szerkezet hasonló, azonban van némi eltérés, ugyanis amikor lehetőség nyílik rá, téma szerint próbálja csoportosítani a szerepeket. Ezek közül a foci és a bohóc talán a legérdekesebbek (és legismertebbek).

A kötet igazi különlegessége (véleményem szerint) Albert Györgyi interjúja az idős színésszel, aki nem csupán színészi hivatásáról és a színészet jelenlegi helyzetéről beszél, hanem érintőlegesen magánéletéről, és általában mindenről, ami a kérdések kapcsán eszébe jut. Marschall Évának jutott talán a leghálásabb feladat: összegyűjteni a kortársak véleményét, majd szépen sorba rendezve közreadni. Eredetileg ennyi volt a kötetben, ám a bővített újrakiadásban szerepel még két interjú is a színésznagysággal, melyekben ő maga összegzi pályafutását.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még úgy hittem, „ismerem” Garas Dezsőt, hiszen jó pár filmben láttam, és volt szerencsém színpadon is látni. Ahogy fogytak a lapok, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá tudásom felszínes mivolta. Szerencsére mire eljutottam az utolsó oldalig mindez megváltozott: meggyőződésem, hogy Garas Dezső méltán került a nemzet színészei közé.

(2011. december 30-án bekövetkezett haláláig játszott a Nemzeti Színház színpadán - a szerk.)