Passuth László: A lombard kastély

Igényes, szépen kivitelezett borító rejti Passuth László A lombard kastély című könyvét. A regényt, amely 1941-ben jelent meg először, 2011-ben az Athenaeum Kiadó újra megjelentette az író életmű-sorozatában, kellemes pillanatokat szerezve ezzel nem csupán Passuth László, hanem a művészettörténet kedvelőinek is.

A 20. század első harmadában játszódó regény főszereplője egy fiatal művészettörténet professzor – Érdy Loránd –, aki a polihisztor Leonardo da Vinci munkásságával foglalkozik. Egy szép napon váratlanul olyan munkára kérik fel, amivel igen nagy hírnévre tehetne szert: olyan festményeket kellene hitelesítenie, amelyeket Ambrogio de Predisnek, Leonardo da Vinci kortársának tulajdonítanak. Lorándnak döntenie kell: félbehagyja, feladja da Vinci kutatását, és belevág az ismeretlenbe, hogy felfedezze Ambrogio de Predis világát? Mire utal a festményen található friss kézjegy? Talán Loránd megbízójának, a montemaggiói várkastély fura grófjának keze van a dologban? És mi történik akkor, ha kiderül: a festmények egy kiváló hamisító művei…?

A lombard kastély egy igényesen, jól megírt művészettörténeti krimi, ami többek között olyan kérdéseket boncolgat, hogy megéri-e félbehagyni egy több éves kutatást egy olyan projektért, amiben a hírnév, a dicsőség és a pénz együtt jár? Mi ér többet, egy évek alatt jól felépített karrier, vagy a hirtelen siker? A bizonytalanság, a kétes kimenetel végig ott lapul a sorok között, ezzel a regény végéig izgalomban tartva az olvasót.

Véleményem szerint A lombard kastély igazi otthonülős, téli könyv. Egy hideg téli estén, amikor a lábunkat a konvektoron/radiátoron melegítjük, kezünket pedig a forralt boros bögre tartja melegen, ideális választás lehet. Nem a metrón, nem a villamoson, nem a tengernél – ott ugyanis nem lehet kellően koncentrálni a regény cselekményére és mondanivalójára.

Talán elsőre kicsit ijesztő lehet Passuth regénye: cirkalmas, míves körmondatok, „veretes” szerkezet, hömpölygő szófolyam. Mégis úgy gondolom, az első negyven oldal a nagy vízválasztó: ugyanis akit az első negyven oldal nem tántorít el, az szeretni fogja a regényt – hiszen magával ragadja majd a csavaros történet.

Akinek azonban nem sikerül keresztül rágnia magát az első pár tíz oldalon, az se adja fel! Talán néhány hét, vagy hónap múlva alkalmasabb lesz az idő arra, hogy elmerüljön A lombard kastély titkaiban. Ha mégsem, akkor Passuth regénye remek ajándék lehet bárkinek, aki érdeklődik a művészettörténet – különösképpen a reneszánsz kor – iránt, de érdekes választás lehet művészettörténetet hallgatók számára is.