Klasszikus rémtörténetek - Horror, misztikum és természetfeletti jelenségek
Írta: Hegedűs Tamás | 2012. 01. 04.
A rémtörténetek kedvelőinek igazi csemegét jelenthet a legújabb antológia, amely a stílus legnagyszerűbb képviselőinek műveiből szemezget és idéz fel rövidebb-hosszabb részleteket. Találkozhatunk síron túli kísértetekkel, különleges teremtményekkel; megmagyárazhatatlan, ijesztő eseményekről olvashatunk; együtt retteghetünk a számos rémisztő történet mesélőjével, vagy főszereplőjével. Ahogy a cím is utal rá, a rémtörténetek legkorábbi darabjaival ismerkedhetünk meg, amelyek tulajdonképpen a ma is ismert horror műfaj előfutárai voltak, ezen túl pedig számos misztikus, vagy a természetfelettit bemutató művészeti alkotás épül rájuk - nem ritkán fel is használva azok alapjait.
A könyvben található írások négy alfejezetbe lettek elosztva történetük, vagy jellegük alapján (Sírból kikelt holtak, Kísértetek, Elátkozott teremtmények, Elkárhozottak) és, bár a fejezetcímek elsőre valóban félelmetesnek hangzanak, nekem személy szerint úgy tűnik, hogy Vic Parker igyekezett olyan műveket, illetve részleteket keresni és válogatni ebbe a gyűjteménybe, amelyek azért némileg visszafogottak, vagyis szélesebb körben is befogadhatóak, egyszersmind kevésbé rémisztőek. Ezt erősítik a színpompás oldalak és sorminták; legtöbbször pedig a szintén színes vektoros grafikák vagy egyéb illusztrációk is mindössze csak kísérik a műveket, látványt társítanak egy-egy jelenethez, ahelyett, hogy valódi borzongást váltanának ki az olvasóból.
Jóllehet mára kissé megemelkedett az ingerküszöb - talán a hollywoodi technikának, vagy talán az emberi pszichológia mélyebb ismeretének, félelmeink köre bővülésének, esetleg környezetünk változásának köszönhetően -; de tény, hogy a ma ismert horrortörténetek is főleg ezen klasszikus művekre épülnek. Felsorolni is nehéz lenne, mely könyveket és filmeket ihlették meg Edgar Allan Poe, Oscar Wilde, Mary Shelley, vagy Bram Stoker korai művei, vagy nem is léteznének (esetleg más formában) ezen örökérvényű darabok nélkül, nem beszélve számos más művészeti termékről.
A könyv tehát a brutális, véres horror helyett inkább a misztikus, kísérteties hangulatú műveket részesíti előnyben és természetesen akad néhány erősebb darab, ahogyan humoros is (A canterville-i kísértet). Még egy ilyen vastag könyvbe is csak úgy férhetett bele ez a bő tartalom, hogy minden írást lerövidítettek, ami engem egy kicsit zavart, de végülis mindegyiket sikerült úgy megvágni, hogy a lényeg ne vesszen el; és ha úgy vesszük, ez a válogatás mindössze egy kedvcsinálóként is funkcionálhat a nekünk tetsző szerző munkásságához.
Az ajánlómat esetlegesen átlengő elégedetlen felhangok ellenére nekem nagyon tetszett ez könyv; csak ajánlani tudom minden rettegni szerető olvasónak és még talán a gyengébb idegzetűeket sem feltétlenül kell kizárni e körből. A nehéz és méretes könyv minden egyes oldalon gyönyörűen illusztrált, a jó minőségű papíron szellősen szedett, áttekinthető minden írás, a tartalomra pedig garancia az illusztris szerzői névsor.
Tartalomjegyzék:
Sírból kikelt holtak
Robert Louis Stevenson: A hullarabló
Washington Irving: Don Munio Sancho de Hinojosa legendája
Edgar Allan Poe: Az Usher ház vége
M. R. James: Az ember, aki a temető mellett lakott
Gertrude Atherton: A grófnő és a holtak
Edgar Allan Poe: Az áruló szív
Ambrose Bierce: A sír mélye
M. R. James: Eltűnt szívek
Edgar Allan Poe: Csönd
Kísértetek
Washington Irving: Álmosvölgy legendája
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
J. Sheridan Le Fanu: Történet a kísértetkézről
Emily Brontë: Üvöltő szelek
M. R. James: Az elvarázsolt babaház
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Frank Norris: Kísértethajó
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
J. K. Bangs: Tolvaj vagy kísértet?
Elátkozott teremtmények
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Fitz-James O’Brien: Ez meg mi a csuda?
Mary Shelley: Frankenstein
E. és H. Heron: A baelbrow-i rém
Bram Stoker: Drakula
E. Nesbit: Márványba vésett jelenés
Sir Arthur Conan Doyle: A Sátán kutyája
Edgar Allan Poe: Pár szó egy múmiával
J. Sheridan Le Fanu: Carmilla
Elkárhozottak
Henry James: A csavar fordul egyet
Charles Dickens: Az esküdtszék
Ralph A. Cram: Kropfsberg őrtornya
Mary E. Wilkins Freeman: Egy csalárd kísértet
Washington Irwing: Egy német diák balvégzetű kalandja
Amelia B. Edwards: A kísértetbatár
Charles Dickens: A pályaőr
Edgar Allan Poe: A vörös halál álarca
A könyvben található írások négy alfejezetbe lettek elosztva történetük, vagy jellegük alapján (Sírból kikelt holtak, Kísértetek, Elátkozott teremtmények, Elkárhozottak) és, bár a fejezetcímek elsőre valóban félelmetesnek hangzanak, nekem személy szerint úgy tűnik, hogy Vic Parker igyekezett olyan műveket, illetve részleteket keresni és válogatni ebbe a gyűjteménybe, amelyek azért némileg visszafogottak, vagyis szélesebb körben is befogadhatóak, egyszersmind kevésbé rémisztőek. Ezt erősítik a színpompás oldalak és sorminták; legtöbbször pedig a szintén színes vektoros grafikák vagy egyéb illusztrációk is mindössze csak kísérik a műveket, látványt társítanak egy-egy jelenethez, ahelyett, hogy valódi borzongást váltanának ki az olvasóból.
Jóllehet mára kissé megemelkedett az ingerküszöb - talán a hollywoodi technikának, vagy talán az emberi pszichológia mélyebb ismeretének, félelmeink köre bővülésének, esetleg környezetünk változásának köszönhetően -; de tény, hogy a ma ismert horrortörténetek is főleg ezen klasszikus művekre épülnek. Felsorolni is nehéz lenne, mely könyveket és filmeket ihlették meg Edgar Allan Poe, Oscar Wilde, Mary Shelley, vagy Bram Stoker korai művei, vagy nem is léteznének (esetleg más formában) ezen örökérvényű darabok nélkül, nem beszélve számos más művészeti termékről.
A könyv tehát a brutális, véres horror helyett inkább a misztikus, kísérteties hangulatú műveket részesíti előnyben és természetesen akad néhány erősebb darab, ahogyan humoros is (A canterville-i kísértet). Még egy ilyen vastag könyvbe is csak úgy férhetett bele ez a bő tartalom, hogy minden írást lerövidítettek, ami engem egy kicsit zavart, de végülis mindegyiket sikerült úgy megvágni, hogy a lényeg ne vesszen el; és ha úgy vesszük, ez a válogatás mindössze egy kedvcsinálóként is funkcionálhat a nekünk tetsző szerző munkásságához.
Az ajánlómat esetlegesen átlengő elégedetlen felhangok ellenére nekem nagyon tetszett ez könyv; csak ajánlani tudom minden rettegni szerető olvasónak és még talán a gyengébb idegzetűeket sem feltétlenül kell kizárni e körből. A nehéz és méretes könyv minden egyes oldalon gyönyörűen illusztrált, a jó minőségű papíron szellősen szedett, áttekinthető minden írás, a tartalomra pedig garancia az illusztris szerzői névsor.
Tartalomjegyzék:
Sírból kikelt holtak
Robert Louis Stevenson: A hullarabló
Washington Irving: Don Munio Sancho de Hinojosa legendája
Edgar Allan Poe: Az Usher ház vége
M. R. James: Az ember, aki a temető mellett lakott
Gertrude Atherton: A grófnő és a holtak
Edgar Allan Poe: Az áruló szív
Ambrose Bierce: A sír mélye
M. R. James: Eltűnt szívek
Edgar Allan Poe: Csönd
Kísértetek
Washington Irving: Álmosvölgy legendája
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
J. Sheridan Le Fanu: Történet a kísértetkézről
Emily Brontë: Üvöltő szelek
M. R. James: Az elvarázsolt babaház
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Frank Norris: Kísértethajó
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
J. K. Bangs: Tolvaj vagy kísértet?
Elátkozott teremtmények
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Fitz-James O’Brien: Ez meg mi a csuda?
Mary Shelley: Frankenstein
E. és H. Heron: A baelbrow-i rém
Bram Stoker: Drakula
E. Nesbit: Márványba vésett jelenés
Sir Arthur Conan Doyle: A Sátán kutyája
Edgar Allan Poe: Pár szó egy múmiával
J. Sheridan Le Fanu: Carmilla
Elkárhozottak
Henry James: A csavar fordul egyet
Charles Dickens: Az esküdtszék
Ralph A. Cram: Kropfsberg őrtornya
Mary E. Wilkins Freeman: Egy csalárd kísértet
Washington Irwing: Egy német diák balvégzetű kalandja
Amelia B. Edwards: A kísértetbatár
Charles Dickens: A pályaőr
Edgar Allan Poe: A vörös halál álarca