Magdaléna Rúzsa: Rúzsa Magdi estjének dalai (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2011. 12. 30.

A legújabb dalgyűjtemény az eddigiekhez képest kissé más arcát mutatja Rúzsa Magdinak. Nem is annyira a rögtön feltűnő sminkre, a kivasalt hajra és a csábítóan nőies ruhákra gondolok, jóllehet ezek így együtt elsőre úgyszintén meghökkentő változást mutatnak, hanem arra a sokkalta szubtilisebb átalakulásra, melynek során a rockdívából, majd füstös hangú blues-előadóból mostanra őserejű sanzonénekesnő lett. Ami változatlanul megmaradt, az a szomorkás, a kemény közdelemtől kissé megkérgesedett egyéniség és a népzenei felhangok, melyek kezdettől fogva jellemezték Rúzsa Magdit, vagyis immár – Magdalénát.
Szinte magától értődő, hogy a kíséret sokkalta összetettebb és kidolgozottabb a korábbi számokénál, és ehhez ezúttal olyan nagyszerű jazz muzsikusok biztosították tehetségüket, mint a Balázs Elemér Groupból megismert Dés András és Soós Márton, vagy az egykor a Danubia Szimfonikus Zenekart is megjárt Bujtor Balázzsal felálló RTQ Vonósnégyes. Nem meglepő, hogy ilyen háttérrel egészen rendkívüli feldolgozások születhettek jól ismert slágerekből.
A lemez talán legjobban sikerült dala az egykor a Donnie Darko filmzenéjeként sikert aratott „Mad World”, amely itt Geszti Péter magyar szövegével „Beteg a világ” címen hangzik el. A bús-fájdalmas hangütést még inkább erősíti a cselló búgó szólama és a szépségesen visszafogott, már-már minimalista hangszerelés. Ám hasonlóképp telitalálat a Pink Martini szalonzenés „Je Ne Veux Pa Travailler”-je, és a rögtön erre következő, vonósnégyes feldobott Cyndi Lauper-örökzöld, a „Time After Time”. A lemez minden bizonnyal legvidámabb dala ugyanakkor az eredetileg szintén a Pink Martinitől hallott csacsacsa, az „Una Notte A Napoli”.
A „La Vie En Rose” és a „Non, Je Ne Regrette Rien” nagyszerű számok, és voltaképp a megszólaltatásukba sem lehet belekötni, ámde mégis… Édith Piaffal senki nem vetekedhet. Ennek ellenére nincsenek rossz helyen ezen az albumon, még akkor sem, ha Magdi zenei beállítottságához jóval közelebb állnak az olyan dalok, mint a szerbül előadott „Adio” vagy a már eleve monarchikus emlékeket idéző, hiszen még a Nagy Háború idején született bakanóta, a „Nem látlak én téged többé”. Az album egyetlen eredeti dala „A száj, a szem, a kéz” egyben a legelkeseredettebb is a lemezen, ám mindenképp a helyes irányt jelöli.
Talán végleg meglelte hangját Rúzsa Magdi, akit hangi adottságai miatt sokáig habitusától kicsit idegen terepre tereltek, most azonban mintha valódi önmagát adhatná – új lemezét hallgatva legalábbis ez a benyomás marad meg bennem. És az se baj, ha mindehhez majdhogynem száz százalékban eredetileg mások számára íródott szerzeményeket ad elő, hiszen annak idején a nagy jazz muzsikusok is gyakorta kizárólag sztenderdeket szólaltattak meg a színpadon és lemezeiken.
Előadók:
Rúzsa Magdi – ének
Bujtor Balázs – hegedű (RTQ vonósnégyes)
Kovács Erika – hegedű (RTQ vonósnégyes)
Winkler Zsófi –brácsa (RTQ vonósnégyes)
Gál Béla – cselló (RTQ vonósnégyes)
Nagy László Adrián – zongora
Soós Márton – nagybőgő, basszusgitár
Dés András – ütőhangszerek
Fenyvesi Márton – gitár
Cserta Balázs – fafúvósok
Gráf Ádám – rézfúvósok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ha valakit elfúj a szél
2. Vágy
3. Adio
4. Beteg a világ
5. Je Ne Veux Pas Travailler
6. Time After Time
7. La Vie En Rose
8. Una Notte A Napoli
9. Nem látlak én téged többé
10. Gabriel
11. Búcsú Budapesttől
12. A száj, a szem, a kéz
13. Non, Je Ne Regrette Rien
Diszkográfia:A döntőben elhangzott dalok (2006) – koncert
Ördögi angyal (2007)
T-Mobile Kapcsolat koncert (2007) – koncert
Iránytű (2008)
Rúzsa Magdi estjének dalai (2011) – koncert