Főkép



A Megasztár egykori résztvevői közül számomra egyértelműen Rúzsa Magdi tűnt leginkább esélyesnek arra, hogy valódi csillag váljon belőle.

Láttam őt Fonogram díjkiosztón énekelni, és lenyűgözött az az erő, amivel éreztette a jelenlétét.
Láttam őt Boban Marković zenekarával, és kétségem sem lehetett afelől, hogy ez az igazi terep, ahol érvényesülni tud.
Fekete szerelésben, teljesen allűrtelenül, szerb dalokkal kápráztatott el mindenkit – akár órákig elhallgattuk volna ott, azon a színpadon, azokkal a zenészekkel.

Lemezein mégis a rock felé orientál, legalábbis efelé terelgeti a mögötte álló – kétségtelenül profi – csapat.
És valahol igazuk lehet, hiszen a néhai Janis Joplin máig aktív zenekara Magdit hívta meg, hogy elevenítse fel a régi dicsőség megmaradt emlékmaradványait. Nekem mégsem ez az igazán hiteles, szerencsés választás.

Azt el kell ismernem, hogy az új album anyaga szinte végig egységes, jól megírt, tökéletesen hangszerelt, és még a szövegekkel sincs különösebb gondom, noha a megszokott rockkliséken valójában nem lépnek túl.

És még a potenciális slágerek sem hiányoznak a lemezről, hiszen a középgyors, fülbemászó melódiájú, és dallamosan dögös „Szeszély” kétségtelenül egészen kellemes kis szám, ahogy a tradicionálisan kemény, a rock and roll második (sokadik?) fénykorát idéző „Két perc”, vagy a lendületes, kellemesen bódító „Hinta” is kifejezetten szerethető.

Azonban minden pozitívum ellenére zavaró, hogy Magdi hangjában ennél sokkal, de sokkal több kihasználatlanul marad.

Mert akárhogy is ragozzuk a dolgot, Magdi többet érdemelne ennél: olyasvalamit, amivel nemcsak, avagy nem elsősorban a nyugat és a kelet – az egykor forradalmi blues-rock mozgalom és a magába forduló, zeneileg sokáig elszigetelt magyar könnyűzene – határait, hanem a széthúzásáról híres Közép-Kelet-Európa kultúrái között meghúzódó, átjárhatatlan sorompót is semmibe veszi.

Mert a „Hallgató”, ez a szintetizátoros világzenébe oltott, lírai, kesergő melódia az, amiben Magdi végre kiteljesedik.
Ebben a számban érezni igazán azt a mélyről jövő, a kettős kultúrából adódó egyediséget, ami megfog, elragad, nem ereszt. Ebben a számban benne van mindaz, amitől Rúzsa Magdiért rajongani lehet.

Azt nem mondanám, hogy nem kellemes lemez az Iránytű, hogy a dalok hallgathatatlanok, sőt. Mind a zenekar, mind Magdi bizonyít; tudása legjavát hozza.

Ennek ellenére szívesen meghallgatnék már egy olyan Rúzsa-albumot, amelyen ez, a népzeneit a blues-zal keverni képes, a műfajok között könnyedén váltó hang igazán önmagát adja, amelyen végre megtalálja őszintén felvállalható énjét ez a valóban valódi sztárstátuszt érdemlő, különös tehetség.

Előadó:
Rúzsa Magdi – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Caddilac
2. Bűnbe estem
3. Disco
4. Szeszély
5. Nem maradunk
6. Két perc
7. Tűz
8. Éhes szerető
9. Nem vagy egy szent
10. Börtön dal
11. Hinta
12. Rövid utazás
13. Hallgató

Diszkográfia:A döntőben elhangzott dalok (2006)
Ördögi angyal (2006)
T-Mobile kapcsolat koncert (2007) - koncert
Iránytű (2008)