FőképAmi a zenében Mozart vagy Mendelssohn, az volt a magyar irodalomban Karinthy Frigyes: csodagyerek, aki felnőve maradandót, egyetemeset alkotott. Ám a pesti kamasz fiú nem kellemes szimfóniákat, hanem tudományos-fantasztikus regényeket írt, méghozzá Jules Verne ihletésére. Ténylegesen tudományos érdeklődését mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy az érettségi után matematikát, fizikát és sebészetet is hallgatott (a „Röntgenország”-ban említés is esik Hültl Hümérre, a kor legjelentősebb, virtuóz műtétjeiről is híres sebészprofesszorára, a gyomor-bélvarrógép feltalálójára), az 1929-ben megjelent Láncszemek című novellában szereplő „hat lépés távolság” teóriája pedig később komoly karriert futott be nemzetközi tudományos körökben is (és aki részese volt a jobb sorsra érdemes WiW – amit aztán iWiW-nek kereszteltek át – indulásának, talán emlékszik rá, hogy annak célja részben e hálózatelméleti tétel gyakorlati bizonyítása volt).
 
Hogy mégis miért maradt meg Karinthy neve elsősorban humoristaként, parodistaként és fordítóként a köztudatban, annak oka a szerző alapvetően szatirikus, ironikus – és pesti polgárként elkerülhetetlenül viccelődő – beállítottsága. Ráadásul a középiskolákban tőle az Így irtok ti és a Tanár úr kérem a kötelező tananyag, ám még ha épp valami komolyabbat, vagy épp sci-fit olvasunk is tollából, önkéntelenül a poént, a humort fedezzük fel novelláiban és tárcáiban.
 
És ugyan kétségtelen, hogy Karinthy rengeteg valóban humoros, az imént említett kötetek írásaival sokban rokon tudományos-fantasztikus elbeszélést írt, melyek közül rengeteg (hogy csak párat említsek: a „»Világegyetem« kaucsuksarok”, a „Vizsgázom a világháborúból”, a „Levél az űrön át” és a „Természetrajzóra az angyaliskolában”) bekerült a jelen gyűjteménybe, legjobban sikerült, egyben legmegrázóbb fantasztikus írása kétségkívül a „Legenda az ezerarcú lélekről”, amely fájdalmas jajkiáltás a háború borzalmainak közepette. E végtelen csalódottság az emberiségben gyakran egészen mizantropikus megnyilatkozásokra készteti őt, ám jól leplezett embergyűlöletét legtöbbször még ilyenkor is a humor álcája mögé rejti, mint, mondjuk, a „Párbaj a XXV. században” és az „Új-Zéland száz év múlva” című krokikban is.
 
Ugyanakkor nem ritka az olyan elbeszélés sem, melyben valóban a tudományos logika játssza a főszerepet egy-egy könnyed elmélet kifejtésében, kidolgozásában. A „Géniusz” egyértelműen Edwin Abbott Abbottnak a dimenziók közötti átmenetet oly zseniálisan szemléltető, 1884-es kisregényére, a Síkföldre rímel, igaz Karinthynál egy új érzékszerv felfedezése játszik központi szerepet. És ismételten Abbott könyvének hőséhez hasonló érveléssel áll elő „A negyedik halmazállapot” tudósa is, azt azonban nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy Karinthynak még többé-kevésbé „hozott anyagból” is mindig sikerült elképesztően eredetit alkotnia.
 
És itt vannak még a visszatérő toposzok, például az H. G. Wells regényeiből ismert időutazás a messzi jövőbe („Királykisasszony és varangyos béka”), a közeli („Időgép”) vagy épp a régmúltba („Paleolit”), a Mars-lakók idelátogatása, valamint az Utazás Faremidóba központi témája: az emberiség civilizációját felváltó, esetleg az emberiséget egyenesen uralmuk alá gyűrő gépek világa, ami e kötetben leghangsúlyozottabban az „Új Iliász” című elbeszélésben kap szerepet. Az entrópia és az idő nyila kérdéskörének egyik első feldolgozása pedig a humoros csattanóval végződő, ám filozófiáját tekintve igencsak komoly „A tanulság”.
 
Akárhogy nézzük, Karinthy a tudományos fantasztikum területén jelentőset és maradandót alkotott, és ha nem tette volna ugyanezt minden rendelkezésére álló műfajban, bizonyosan komoly karriert futott volna be pusztán sci-fi szerzőként is. Ám mivel elsősorban mégis költőként és humoristaként, a férfi és nő viszonya kérdéskörének boncolgatójaként került be az irodalomtörténetbe, maradjon is meg így, csupán azt ne feledjük, hogy élénk képzeletének köszönhetően emellett ma is élvezetes elképzelt valóságok megalkotója volt.
 
Tartalom:
Kizökkent idő
Időgép
A tanulság
„Világegyetem” kaucsuksarok
A Hold és a Föld
Földrajzóra 2852-ben
Vizsgázom világháborúból
Új Iliász
Az inkarnátor
Régi város
Természetes kiválás
Párbaj a XXV. században
Királykisasszony és varangyos béka
A jövőbe látó gép
Új-Zéland száz év múlva
Jeles szóbeli érettségi 2150-ben a magyar irodalomból
Hősök
Paleolit
A rekonstruált ember
Örvendetes fejlődés
Őskor
Jótékonyság
Ultramodern idők, vagy Chaplin, mint világcár
 
Idegen közöttünk
Feltámadás
Testi szépség
Levél az űrön át
Hátrálva a világ körül
Mars-lakók a Földön
Röntgenország
Mars és vidéke
Legenda a költőről
A szerelemes nap
A másik
Cipőcsokor
Buxbaumné, a fa
Az eskü
Emberautomata
 
A fotografált gondolat
Természetrajzóra az angyaliskolában
A negyedik halmazállapot
Két hajó
Géniusz
Legenda az ezerarcú lélekről
Iránytű
Novella a delejes halálról
A lift feljebb megy
A lélek arca
Az első molekula
A fotografált gondolat