FőképSusan Boyle 2009-ben, negyvenhét évesen debütált a Britain’s Got Talent tehetségkutató show-ban A nyomorultak című musical egyik dalával – ez volt az „I Dreamed a Dream”. Az amatőr skót énekesnő egy csapásra eloszlatta a zsűri és a közönség jól látható kétkedését, előadása még a szőrös szívéről híres Simon Cowellt is meghatotta – a fellépéséről készült videó pedig rövid időn belül a legnagyobb videómegosztó legtöbbet nézett klipje lett. Nem véletlenül.
 
Noha a tehetségkutatót végül a második helyen zárta, azóta Susan Boyle két albumot is megjelentetett (I Dreamed a Dream, The Gift), melyek minden addigi rekordot megdöntöttek. Újságcikkek, tanulmányok tömkelege foglalkozott az elmúlt két évben a „Susan Boyle-jelenséggel” – ezek többsége persze egyik végletből a másikba esik: van, aki óriási társadalmi jelentőséget tulajdonít annak, hogy egy előnytelen külsejű, egyes híradások szerint viselkedészavarokkal küzdő, hétköznapi középkorú nő ilyen sikert ért el abban a világban, ahol a fiatalság és a jó külső mindent visz; és vannak, akik Susan Boyle-ban is csak egy, a média által felfújt „sztorit” látnak. Az igazság minden bizonnyal valahol középen van, hiszen már Miss Boyle előtt is voltak rendhagyó felfedezettjei a BGT-nek (például a még nála is sikeresebb, vitathatatlanul tehetséges Paul Potts), Boyle története azonban valóban egyfajta furcsa huszonegyedik századi tündérmese.
 
Én magam, bár hallottam Boyle-ról, és mint mindenki, aki nem tudja teljesen elzárni magát a napi hírözöntől, nagy vonalakban ismertem a sztorit, különösebben nem érdeklődtem eddig az énekesnő iránt. Még azt a híres videót sem láttam, egészen mostanáig. Valószínűleg a harmadik stúdióalbum megjelenése is hidegen hagyott volna, ha nem hallom meg véletlenül egy rádiós beharangozóban a Boyle által feldolgozott „Enjoy the Silence” egy részletét. Ami a maga nagyjából húsz másodpercével egyből levett a lábamról. Onnantól kezdve ez az album kellett nekem.
 
A Someone to Watch Over Me ezek után már első hallgatásra megbabonázott – és ezt most szó szerint kell érteni. Főleg azért, mert jó néhány olyan dal hallható rajta, ami kedves a szívemnek – az említett Depeche Mode-klasszikuson kívül például Joni Mitchell „Both Sides Now” című száma, vagy az én generációm számára leginkább a Donnie Darko című film betétdalaként elhíresült Tears for Fears-szám, a „Mad World”. Ahogy ezeket meghallottam, el voltam veszve, nem csak azért, mert ezek szerint hasonló az ízlésünk Susan Boyle-lal, hanem az előadás módja miatt is – a visszafogott, már-már minimalista hangszerelés mellett akadály nélkül érvényesül Miss Boyle gyönyörű hangja, és érzelemdús éneke.
 
Mert a kulcs a sikeréhez úgy gondolom, valahol itt keresendő. Minden dalában ott van egy nagy adag saját magából – az érzelmeiből, vágyaiból, boldogságából és keserűségéből: ez az, ami már az „I Dreamed a Dream” előadásában is elbűvölő volt; nem csak a hang, hanem hogy ez a csodabogárnak kinéző hölgy valóban átélte azt a dalt, úgy, ahogy a patikamérlegen kimért, sikerre ítélt sztárok közül egy sem éli át a dalait.
 
Természetesen erről az albumról sem hiányozhatnak a Boyle-t híressé tevő musicalek, az album nyitó- és záró száma két, nálunk nem annyira ismert musicalből származik: a „You Have To Be There” a svéd Kristina című darabból, a „Someone To Watch Over Me” pedig George Gershwin Oh, Kay! című musicaljéből. A feldolgozások között helyet kapott még a Ghost betétdalaként a könnycsatornák elleni egyik legbiztosabb fegyverré vált The Righteous Brothers-szám, az „Unchained Melody”; az eredetileg Nina Simone által énekelt „Lilac Wine”; és egy francia sanzon, a „Les feuilles mortes” angol verziója („Autumn Leaves”), amit nem kisebb sztárok énekeltek már el, mint Edith Piaf, Yves Montand, Frank Sinatra vagy Barbra Streisand.
 
Gátlástalanul érzelmes album a Someone To Watch Over Me, aki nyitott a romantikus, nagyívű zenékre, garantáltan nem tudja meghatódás nélkül végighallgatni – és az sem kizárt, hogy egy-két papírzsebkendő is előkerül. És innentől kezdve már teljesen mindegy, hogy Susan Boyle valójában egy médialufi-e, hogy mennyi idős, hogy néz ki, hogy kezeli a sikert, vagy mit mond róla Simon Cowell – csak az számít, hogy milyen hatást váltanak ki belőlünk a dalai. Nekem a legkedvesebb albumaim között fog landolni, és nem szégyellem, hogy elmorzsoltam pár könnycseppet a hallgatása közben.
 
Előadó:
Susan Boyle

Az albumon elhangzó számok listája:
1. You Have To Be There
2. Unchained Melody
3. Enjoy The Silence
4. Both Sides Now
5. Lilac Wine  
6. Mad World
7. Autumn Leaves
8. This Will Be The Year
9. Return
10. Someone To Watch Over Me
 
Diszkográfia: 
I Dreamed a Dream (2009)
The Gift (2010)
Someone to Watch Over Me (2011)