Főkép 1939 augusztusának utolsó napján a család apraja-nagyja összegyűlik Hendersonék vidéki kastélyában, hogy megünnepeljék Mrs. Henderson születésnapját. A vidék és az alkalom idilli, és bár van némi feszültség néhány családtag között, a hangulat alapvetően szeretetteljes és vidám: a Henderson szülők lánya, Jane és az ő férje, Ian szokás szerint egyfolytában ugratják egymást; a titokzatos munkát végző és emiatt gyakran hónapokig távol lévő Roger boldog, hogy újra látja feleségét, Mayt; a fiatal, pacifista érzelmű Jim a családdal élő német-osztrák menekültnek, Dorának csapja a szelet; míg a család legifjabb gyermeke, Tommy vígan lábatlankodik mindenhol és jelenlétével mindenkit boldogabbá tesz.
 
Az idillnek azonban egy csapásra vége szakad, mivel másnap kitör a 2. világháború, ami a Henderson család minden tagjának életére hatással lesz: a férfiak bevonulnak; a pacifista Jim a meggyőződése mellett kitartva és a környékbeliek megvetését is eltűrve inkább mezőgazdasági munkát vállal, mintsem háborúzni menjen; az ellenséges országból származó Dora helyzete rögtön bizonytalanná válik; a Henderson család nőtagjai pedig arra kényszerülnek, hogy a férfiak épsége miatt érzett aggodalmaikat félretéve szintén kivegyék a részüket a háborús erőfeszítésekből.
 
A könyv utószavában az áll, hogy Maugham megrendelésre írta ezt a regényt, s mivel én már a regény olvasása előtt elolvastam az utószót és megtudtam ezt az apró információt, kissé félve kezdtem bele a könyvbe – mert hát milyen lehet egy megrendelésre készült regény? Bizonyára meglehetősen didaktikus, és bizonyára olyan, aminek komoly üzenete és mondanivalója van – csakhogy én nem kedvelem a túlságosan egyértelmű mondanivalóval bíró könyveket. Szerencsére a félelmem alaptalannak bizonyult, mert bár a regénynek kétségkívül van mondanivalója, az író ezt nem rágja az olvasó szájába és nem rendel alá mindent annak az egyetlen célnak, hogy az olvasó fejébe juttassa az üzenetét.
 
Így hát kevéssé érdekes tanmese helyett A legsötétebb óra egy meglehetősen izgalmas és sokrétű történet, amely számos különböző szempontból mutatja be azt, hogy hogyan változtatta meg a háború egy egészen addig védett és boldog életet élő, kivételezett helyzetben lévő angol család tagjainak az életét. Ahogy a könyvből kiderül, a háború korántsem csak annyit jelentett, hogy a férfiak élete veszélybe került, a nők sorsa pedig a folyamatos aggodalom lett – a háború ezeknél az általános áldozatoknál sokkal személyesebb áldozatokat is követelt.
 
Elég csak a regény egyik női szereplőjét, Mayt említeni, aki a történet kezdetén épp arra készült, hogy kilépjen a házasságából, ám a férje meggyőzte arról, hogy a vészterhes időkben háttérbe kell szorítania az olyan elemi, ám a háború idején luxusnak számító szükségleteit, mint a boldog párkapcsolatra való igény, hiszen az ország sorsa sokkal fontosabb, mint az ő egyéni boldogsága. S bár May férjének bizonyára igaza volt, mégis könnyű elképzelni, hogy May számára igen nagy sokk lehetett, hogy egyik pillanatról a másikra mindent alá kellett rendelnie egy olyan, viszonylag nehezen megfogható ideának, mint az, hogy mi szolgálja az ország javát.
 
S itt nem pusztán arról a (talán önző) vágyról van szó, hogy May mindenki mást elfeledve a saját boldogságát keresse, hanem arról is, amit az ő esete példáz: azt, hogy a háború kitörésével az egyén és az egyéni boldogulás szinte teljesen elvesztette a jelentőségét és minden egyéni terv megvalósítása automatikusan a bizonytalan jövőbe tevődött át – s ezt átélni bizonyára meghatározó jelentőségű élmény volt egy olyan társadalmi osztály tagjai számára, akiknek az élete egészen addig kellemes kerti teázgatásokból, családi találkozókból és jótékonykodásból állt. S bár biztosan lehetne bőven hibát találni az elit osztály tagjainak életében is, Maugham könyve remekül és igen fájdalmasan érzékelteti, hogy mit tesz a háború: minden haszontalan, mellékes, lényegtelen, ugyanakkor szép vagy egyszerűen csak emberi dolgot a háttérbe szorít vagy teljesen ellehetetlenít, és az alapjaiban renget meg minden mindent, ami egyszerű, ártatlan és mindennapi.