Riverside: Memories In My Head (CD)
Írta: Hegedűs Tamás | 2011. 09. 09.

Ezúttal sincs szó önismétlésről, viszont megint sikerült olyan megdöbbentő új fogásokat hozzáadni a zenéhez, amikre abszolút nem is számítanánk. Tulajdonképpen én már az előző korong esetében is arra jutottam, hogy a srácok bizonyára eladták a lelküket, hogy cserébe kifogyhatatlan kreativitást kapjanak, hiszen ott is olyan hangszerekkel és megoldásokkal kísérleteztek, amelyek egyáltalán nem egyértelműek és végképp nem jellemzőek ebben a stílusban. Bár a progresszív zene szerintem többek közt a határok feszegetéséről szól, a legtöbben mégis csak a műfaj adott keretein belül mozognak, míg a Riverside csak a stílus alapvető kellékeivel él, ám emellett rendre használ fel merészebb ötleteket is.
A szuperlatívuszok és általánosítások után lássuk, konkrétan mit is tud ez a kiadvány. Nos, sokkal többet, mint azt ránézésre mutatná: az elsőre háromdalos maxi helyett egy hosszúra nyújtott eposzokat tartalmazó, roppant hangulatos hallgatnivalót kapunk, amely egyszerre összetett és technikás is.
A „Goodbye Sweet Innocence” egy atmoszférikus felvezetéssel indít és sok olyan zenei megoldással él, mint a frontember Lunatic Soul nevű projektje. A dal maga belassult, kicsit melankólikus és nagyon szép, gyönyörű gitáros díszítésekkel és dallamokkal operál, hangulatilag és zeneileg is fokozatosan épül fel, és a megbonyolított instrumentális betét sem hiányozhat belőle.
A második darab a szintis átvezetés után szintén instrumentálisan, hard rockosan indul síró gitárral és egyebekkel, majd megbonyolódik az egész és innentől folyamatosan változik, alakul. A gitáros a tőle megszokott csodaszép melódiákat és szólókat hozza, Mariusz Duda pedig olyan hangon is énekel, ahogyan eddig még nem hallhattuk: jellegzetes finom, érzelemdús énekén és karakteresebb megnyilvánulásain túl itt egy ponton egész magas tartományokba is elmerészkedik, ami az álomszerű zenével együtt egyszerre félelmetes és megkapó. A dal végén pedig a zenészek megint elborulnak és Dream Theater-i komplexitású rögtönzéssel zárják az egészet.
A „Forgotten Land” sem egy vidám dalocska, egészen különleges hangulata van. Leginkább az énekre épül, ami itt is elég változatos, a zene mintha csak csendben követné eleinte, majd egy repetitív témával ezt is felejthetetlenné teszik és végül a hangszerek elcsendesedésével és a szintetizátor idegen zajaival visszatérünk a csendhez, amiből az első dal kikerekedett.
Lehet, hogy csak elfogult vagyok, de szerintem a Porcupine Tree és az Opeth mellett a lengyelek a legjobbak ebben a műfajban, de ha még ez túlzás is, az mindenképp kijelenthető, hogy mesteri ez a mű is, ahogy a Riverside korábbi munkái is páratlanok és értékesek. Jellegéből fakadóan nem ajánlható minden állapotban, ahogy a többi lemezük sem, de véleményem szerint könnyű ráhangolódni és aki szereti az érzelemdús, kicsit szomorkás, hangulatos zenéket, az bátran próbálkozzon akár ezzel az anyaggal is.
Az együttes tagjai:
Mariusz Duda – basszusgitár, ének, akusztikus gitár
Piotr Grudzinski – gitár
Piotr Kozieradzki – dobok
Michal Lapaj – billentyűk, hammond orgona, theremin
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Goodbye Sweet Innocence
2. Living in the Past
3. Forgotten Land
Diszkográfia:
Out of Myself (2003)
Voices in My Head (2005)
Second Life Syndrome (2005)
Rapid Eye Movement (2007)
Anno Domini High Definition (2009)
Memories In My Head (EP) (2011)