Főkép Be kell vallanom, kétkedéssel kezdtem olvasni a könyvet. Pszichológushallgatóként az ember – legalábbis ma Magyarországon – leggyakrabban az analitikus és kognitív irányzatokkal találkozik, ezek szemléletét veszi át tanáraitól, olvasmányaiból. Az ún. alaklélektani vagy Gestalt-irányzat (melynek központi gondolatát úgy tudnám összefoglalni legegyszerűbben, hogy az egész több, mint a részek összege) természetesen minden történeti áttekintésben és elméleti összevetésben megjelenik, mégis, a gyakorlatban valahogy nem igazán jelenik meg.

Épp ezért a Gestalt valahogy mindig is idegen volt a gondolkodásomtól, főleg, miután egy workshopon is részt vettem egy nyári egyetem keretein belül, ami aztán – természetesen az irányzat lényegéből és terápiás megfontolásából fakadóan – annyira felidegesített, hogy legyintve azt mondtam, ez az egész hülyeség. Ugyanis azzal töltöttünk több órát, hogy a workshop vezetője egyre csak azt kérdezgette tőlünk, hogy „Most mi van?”, és erre válaszolgattunk folyamatosan, órákon keresztül, egészen a workshop végéig. Némelyek bosszankodtak, mások értetlenül pislogtak körbe, megint mások elnevették magukat egy idő után, mikor ráébredtek, hogy mi is az egész lényege.

Ugyanis a Gestalt-irányzat – ahogy Jorge Bucay is megfogalmazza könyvében – a jelenről szól, nem faggatózik és nem utasít, mint a pszichoanalízis vagy a viselkedésterápia, hanem az egyén aktuális jelenét állítja a fókuszba, az éppen adott problémákból indul ki. A terapeuta engedi, hogy arra folyjon az ülés menete, amerre a kliensnek kedve tartja, méghozzá abból a megfontolásból, hogy a kliens saját erőforrásait igyekezzen hasznosítani, és hogy megértse, miért van éppen abban a helyzetben, amiben.  Így persze némi önvizsgálat után én is rájöttem, mi bosszant a Gestalt némely vonásában, és a történeteket olvasva végre nem csak elméleti szinten, hanem a gyakorlatban is megértettem, mi az igazán egyedülálló ebben az irányzatban.
 
Történetünk főhőse, Demián egy mély érzésű, sokat töprengő, ám – talán épp ezért – kissé összezavarodott fiatalember, aki terapeutája, Jorge segítségével keresi helyét a világban, gondolataiban. Valójában a könyv nem is igazán regény, hanem egymásra fűzött történetek laza láncolata, melyek egy fiatal ember életének különböző nehézségeiben próbálnak utat mutatni, és általában az Élet számos nagy kérdésével kapcsolatban vetnek fel olyan gondolatokat, amelyek fiataloknak és idősebbeknek, férfiaknak és nőknek is sokat jelenthetnek, ha nyitottak egy kis önvizsgálatra, egy kis kalandozásra a világában, ahogy azt Jorge Bucay látja.

Részlet a regényből