Főkép A kötet 41. oldalán Mendelssohn 1. szimfóniájának kottaborítójával együtt horogkeresztes zászlókat tartó náci katonák képe látható. Nem tudni, szándékosan vagy akaratlanul-e, de mindenképp szimbolikus, ahogy a zene hordozója a lapelrendezés szempontjából legmarkánsabb helyen takarja ki a népirtó, diktatórikus rezsim képviselőinek fotográfiáját, hiszen a komponista és a nemzeti szocialista ideológia „küzdelméből” így végül az előbbi kerül ki győztesen.
 
Pedig Mendelssohnt a második világháború idején ténylegesen megpróbálták egyszerűen kitörölni a világ emlékezetéből, méghozzá csupán zsidó származása miatt, mert ugyan a család kikeresztelkedett és protestáns nevelésben részesítette a Felixszel és Fannyval, e két zenei őstehetséggel együtt növekvő generációt, a rendkívül művelt és művészileg érzékeny csodagyereket nemzetidegen elemként tartották számon a hitleri Németországban. Márpedig annál ostobább értékrendszert, mint hogy a „faji” hovatartozás szerint kategorizáljunk bárkit is, minden valószínűség szerint kitalálni sem lehetne.
 
Hiszen Mendelssohn rengeteget tett azért, hogy például Johann Sebastian Bach ismét ismertté váljon; hosszú idő után az ő vezényletében csendültek újra fel a Máté passió addigra elfeledett hangjai, mi több, Mendelssohn a saját műveiben is sokat átvett Bach ellenpontra épülő, erősen formalista szerkesztési elveiből. Igaz, mindezt a romantika áradó életkedvével és színeivel töltötte meg, hogy legsikerültebb műveiben igazi tündérvilágot varázsoljon elénk.
 
Ha végigolvassuk a Mendelssohn életéről szóló fejezetet, egyértelműen kiderül, hogy a jólét és a sokrétű műveltség megszerzésének lehetősége legalább részben hozzájárult ahhoz, hogy a tehetséges fiúból az a kiváló zeneszerző váljon, aki oly sok szép kompozíciót hagyott az utókorra. És örülök, hogy a kismonográfia említést tesz a gyermekkori és ifjúi művekről is, melyekre semmiképp sem illik a „zsenge” szó, mivel a tizenkét vonósszimfónia és az első szöveg nélküli dalok nem egyszerűen üdék és szórakoztatóak, hanem mindenképp komolyan veendő, gyönyörű darabok.
 
Mint amilyen a viszonylag késői e-moll hegedűverseny, melynek első tétele a maga végtelen természetességgel kibomló dallamaival sok koncertteremben arat még ma is sikert. A tizenhét évesen komponált Szentivánéji álom nyitány, valamint az azt szvitté kiegészítő, jóval később megírt tételek pedig úgyszintén rengeteg hangverseny-látogató és zenegyűjtő kedvencei. Vagyis újfent nem meglepő a választás, hogy épp e különösen népszerű műveket találhatjuk a kismonográfia CD-mellékletén, ráadásul ezeket a darabokat valószínűleg még egy amatőr zenekar sem tudná unalmasan előadni, nemhogy egy olyan nagy tradícióval rendelkező gárda, mint amilyen a Királyi Filharmonikusok.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1-3. e-moll hegedűverseny, op. 64
4-10. Szentivánéji álom – szvit
 
Előadók:
Leland Chen – hegedű (1-3.)
The Royal Philharmonic Orchestra
Jane Glover – karmester