Főkép Selma Lagerlöf nevét, ha máshonnan nem is, Nils Holgersson kalandjaiból bizonyára sokan ismerik, ám az eredetileg földrajztankönyvnek szánt regény csupán egy a világhírű írónő számos műve közül. Jeruzsálem című regénye egy hazájából kivándorolt svéd kolónia életét mutatja be, míg például a Gösta Berling története egy mélyen elgondolkodtató mágikus realista történelmi regény.
 
A svédországi realizmus egyik legfőbb témája a parasztság és a hagyományos társadalmi értékek helyzete a modern, iparosodott nagyvárossal szemben. Ivar Lo-Johansson Kungsgatan-ja vagy August Strindberg Vörös szobája mind-mind a nagyváros megrontó, embertelen légkörét festik le keserű realizmussal; a stílust leginkább Dosztojevszkijhez tudnám hasonlítani, csupán skandináv fenyvesekkel a háttérben.
 
Lagerlöf prózája azonban más, hiszen a realizmus az újromantikával keveredik benne (ez a korszak az 1880-90-es évekre tehető), így realizmusa nem olyan sötét, mint a kemény férfi íróké, hangvétele – bármennyire is megjelennek benne a klasszikus realista karakterek, mint a prostituált vagy az őrült – sokkal nőiesebb, sokkal finomabb annál.
 
A császár egy egészen egyszerű parasztember szívének születéséről szól, lelkének kitárulásáról, majd annak minden földi gonoszságon át kitartó szárnyalásáról. Hősünk, Jan, ugyanis egészen magának való figura, míg csak meg nem születik egyetlen leánya, Klára Csoda Aranyvár, aki atyja szemében olyan tiszta és csodálatos, akár maga a Nap. Valóban a szeme fénye a lány, így mikor annak el kell utazni szolgálni a már említett „bűnös” nagyvárosba, és az apránként érkező hírekből egyre inkább kitűnik, hogy a lány „megesett”, az apa elméje, hogy tisztán szerető szívét megvédje, fokozatosan elborul. Csodálatos fátylat borít szeme elé, és az aranyló ködön át csupán a fenséges portugál császárnét látja lányában, aki a józan paraszti ésszel megáldott szomszédság szerint megesett, felnőtt nőként már minden, csak nem fenséges.
 
A regény csodálatos ábrázolása az apa-lánya szeretnek, egyszerű szavakkal fest le olyan lélektani jelenségeket, amelyek mind a mai napig akár szakmai érdeklődésre is számot tarthatnak – például az apa fokozatosan kialakuló szkizofréniája, vagy a házasságban fellépő krízis a gyermek kirepülése után. Az írónő olyan tökéletesen ábrázolja a svéd paraszti család és kisközösség életének konfliktusait, eszményeit, mint korának kevés más írója. Nem véletlenül lett Selma Lagerlöf a világ első női irodalmi Nobel-díjasa.