Főkép

Elsőre olyan érzésem van, hogy Agatha Christie egy ködös novemberi délutánon, amikor nem volt kedve kimozdulni a dolgozószobájából, váratlanul razziát tartott íróasztalának fiókjaiban, és a véletlenszerűen kezébe került, korábban kötetben még meg nem jelent novelláiból egy marokra valót újra szemügye vett, majd némi kozmetikázás után elküldte a kiadójához, akik persze két kézzel kaptak a lehetőségen. Valahogy így jöhetett létre ez a kötet – más értelmes magyarázatot nem találok ugyanis arra, hogy az egymástól mind hangulatban, mind szereplőket nézve távol álló írások együtt jelentek meg.
 
Ennek a szerkesztési szempontnak több következménye van: rögvest az első, hogy aki mondjuk csak az utóbbi pár évben ismerkedik Christie életművével, az jó eséllyel most találkozik első ízben Parker Pyne alakjával, és vélhetően Mr. Satterhwaite neve sem idéz fel korábbi emlékeket. Ez persze nem baj, sőt, ebben a mennyiségben akár még figyelemfelkeltőnek is nevezhető, de ettől függetlenül a novellák nem állnak össze egésszé.
 
A pollensai probléma – teljesen más, mint Christie korábbi írásai, például hiányzik belőle a gyilkosság. Ellenben simán megállná a helyét bármelyik Roald Dahl válogatásban, köszönhetően a jól kidolgozott alapötletnek. A főszereplő Mr. Parker Pyne, akinek módszeréről elég sokat megtudunk ez alatt a pár oldal alatt. Egyértelműen jó kezdés.
 
A második kondítás – ismerős írás, hiszen magyarul már megjelent A vád tanúja című gyűjteményben. Poirot az ügyeletes Christie-hős, akinek az éppen aktuális bezárt szoba rejtélyét kell megoldania. Említést érdemel a tévés feldolgozás is, amiben David Suchet azonosult a köpcös belgával. Jó folytatás, és legalább ebben hulla is van.
 
Sárga írisz – újabb Poirot sztori, ami biztosan sokak számára ismerős, köszönhetően a remek tévés változatnak (benne David Suchet), no meg annak, hogy a Christie kibővítve és átdolgozva regényként is megírta az ötletet. A Gyöngyöző cián mindazonáltal szerintem gyengébb, mint ez a novella. Érdekességként még megemlítem, hogy ezúttal nem gyerekmondóka, hanem szerelmes dal szövege egészíti ki a szöveget.
 
A harlekines teáskészlet – újabb misztikus írás. Nem tudom, ki hogy van vele, de minden esetben furcsállom, amikor Christie ilyen témájú írása kerül elém. Mert ugyan jól megírt mű, csak valahogy mindig olyan érzésem van, hogy nem igazán illik hozzá, mintha vékony jégen óvakodna előre, bízva abban, hogy nem szakad be alatta. Ezúttal épségben átértünk, vagyis minden a helyén van a történetben – csak még mindig nem világos számomra, mi köze volt ehhez Mr. Quinnek.
 
Rejtély a regattán – újabb Pyne sztori, gyilkosság nélkül, viszont érdekes alapötlettel (lopás), amit kellőképpen kidolgoz és bonyolít Christie. Ettől függetlenül inkább egy Dahl kötetben lenne a helye.
 
A szerelmi nyomozók – újabb Mr. Quin eset, ami jól visszaadja azt a kapcsolatot, ami az őrangyalként felbukkanó, háttérben szöszmötölő Mr. Quin, és a helyette ténykedő Mr. Satterthwaite között van. A gyilkosság és a gyanúsítottak jók, szóval méltán kerültek bele a válogatásba.
 
Egy kutya mellett – az első kakukktojás a kötetben, mivel sem bűntény, sem bűnüldöző nem szerepel benne, ezért aztán nem is értem, miért került a többi mellé. Olyan, mintha Esterházy Péter az új könyvébe belecsempészne mondjuk egy jól megírt horror novellát – nem hiszem, hogy a rajongói örülnének neki. Ezért aztán nem ugatom meg a kutyát, de biztosan nem itt lenne a helye.
 
Magnóliavirág – a másik kakukktojás, ami ugyan nem teljesen bűnmentes, de itt legfeljebb erkölcsi döntések okozzák az izgalmat. Erre is teljes mértékben igaz, hogy semmi keresnivalója nincs AC monogramja alatt, erre ugye ott van a Mary Westmacott álnév, ami alatt az egyéb, vérmentes regények sorakoznak.
 
A fentiek alapján azt mondom, A pollensai probléma a jól megírt részletek dacára sem áll össze kerek egésszé, inkább csak kutyafuttában egymás mellé pakolt novellák halmaza, amit ugyan minden Christie rajongó megvásárol majd (kivált, hogy most új címen és fordításban jelent meg ez a gyűjtemény), de semmiképpen sem javallott az írónő életművével való ismerkedést ezzel kezdeni. Arra ott vannak az olyan klasszikusok, mint mondjuk a Tíz kicsi néger, vagy a Gyilkosság az Orient expresszen.
 
A kötetben szereplő novellák:
A pollensai probléma
A második kondítás
Sárga írisz
A harlekines teáskészlet
Rejtély a regattán
A szerelmi nyomozók
Egy kutya mellett
Magnóliavirág
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november