Steven Saylor: Birodalom
Írta: Mezei Attila | 2011. 07. 21.
A Caius Julius Caesar Augustus császár és Publius Aelius Traianus Hadrianus császár közötti korszakot szokták a római birodalom fénykorának nevezni. Nos, ha körbenézünk a mai Európában, akkor az könnyen belátható, hogy joggal. Aki közelebbről szeretne megismerkedni a korszakkal és a legkevésbé sem vágyik száraz történelem-tankönyvekre, esszékre vagy ismeretterjesztő könyvekre, hanem valami sokkal szórakoztatóbb, könnyedebb formában óhajt elmélyülni a témában, annak tökéletes választás Steven Saylor könyve.
Aki rajong a történelmi regényekért, amelyek hűek az adott korhoz és lebilincselően izgalmas történeteket szőnek a ténylegesen megtörtént események láncolatára, azoknak szintén tökéletes választás ez a kötet. Aki pedig már olvasott a szerzőtől, az most sem fog csalódni, hiszem Saylor ismét megmutatta, hogy hogyan lehet mindenki számára közérthetően, lazán, fájdalom nélkül elmesélni a történelmet.
Regénye ott kezdődik, ahol az előzménykötet, a Róma története öt esztendővel ezelőtt véget ért. A nemesi Pinarius család sorsát követhetjük nyomon a lapokon, miközben sorra vesszük a császárokat, megismerjük Rómát, a mindennapokat, a szokásokat, a vallást, a politikát, a háborúkat. Egyszóval mindent, amit tudni lehet a fellelhető forrásokból. És talán érthető, hogy azért váratott magára eddig ez a könyv, mert a szerző a lehető legpontosabb, naprakész adatok átadására törekedett nekünk, az olvasóknak.
Akárcsak a Róma esetében, most is volt bennem egy minimális félsz, hogy nem azt fogom kapni, amit az eddigi Saylor könyvek esetében kaptam. Örömmel jelenthetem, hogy ilyesmiről szó sincs. A szerző most is a lehető legaprólékosabb kutatómunkát végezte, semmit nem változtatott a ténylegesen megtörtént eseményeken. Valami hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogy a megfelelő egyensúlyt fenntartva a történelmi tények és a kitalált történet között görgesse előre az idő kerekét és csak meséljen és meséljen és meséljen…
Ami nekem a leginkább feltűnt, hogy a valós részek a kevéssé vagy legkevésbé sem ismert történéseket mesélik el, az általánosságban tudott és „közszájon forgó” tényekből csak minimális mennyiség kap helyet a könyvben. Helyette olyan oldalukról ismerhetjük meg Rómát és uralkodóit, amilyennek ténylegesen csak szakszövegek elolvasása után válnának számunkra. Nagyon sok apró részlet, jellemvonás, szokás jelenik meg a regényben. És természetesen mindebből következik, hogy számos tévhitről vagy homályos dologról derül ki az igazság, amelyek tovább segítenek nekünk megérteni a kort és a benne élő embereket. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom Steven Saylor munkáját. Remélem pár éven belül megérkezik majd a folytatás is.
Részlet a regényből
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza
Aki rajong a történelmi regényekért, amelyek hűek az adott korhoz és lebilincselően izgalmas történeteket szőnek a ténylegesen megtörtént események láncolatára, azoknak szintén tökéletes választás ez a kötet. Aki pedig már olvasott a szerzőtől, az most sem fog csalódni, hiszem Saylor ismét megmutatta, hogy hogyan lehet mindenki számára közérthetően, lazán, fájdalom nélkül elmesélni a történelmet.
Regénye ott kezdődik, ahol az előzménykötet, a Róma története öt esztendővel ezelőtt véget ért. A nemesi Pinarius család sorsát követhetjük nyomon a lapokon, miközben sorra vesszük a császárokat, megismerjük Rómát, a mindennapokat, a szokásokat, a vallást, a politikát, a háborúkat. Egyszóval mindent, amit tudni lehet a fellelhető forrásokból. És talán érthető, hogy azért váratott magára eddig ez a könyv, mert a szerző a lehető legpontosabb, naprakész adatok átadására törekedett nekünk, az olvasóknak.
Akárcsak a Róma esetében, most is volt bennem egy minimális félsz, hogy nem azt fogom kapni, amit az eddigi Saylor könyvek esetében kaptam. Örömmel jelenthetem, hogy ilyesmiről szó sincs. A szerző most is a lehető legaprólékosabb kutatómunkát végezte, semmit nem változtatott a ténylegesen megtörtént eseményeken. Valami hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogy a megfelelő egyensúlyt fenntartva a történelmi tények és a kitalált történet között görgesse előre az idő kerekét és csak meséljen és meséljen és meséljen…
Ami nekem a leginkább feltűnt, hogy a valós részek a kevéssé vagy legkevésbé sem ismert történéseket mesélik el, az általánosságban tudott és „közszájon forgó” tényekből csak minimális mennyiség kap helyet a könyvben. Helyette olyan oldalukról ismerhetjük meg Rómát és uralkodóit, amilyennek ténylegesen csak szakszövegek elolvasása után válnának számunkra. Nagyon sok apró részlet, jellemvonás, szokás jelenik meg a regényben. És természetesen mindebből következik, hogy számos tévhitről vagy homályos dologról derül ki az igazság, amelyek tovább segítenek nekünk megérteni a kort és a benne élő embereket. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom Steven Saylor munkáját. Remélem pár éven belül megérkezik majd a folytatás is.
Részlet a regényből
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza