Főkép Amber Salpone tipikus szingli – csinos, egyedülálló nő, tökéletes állással, támogató barátokkal és igen erős kapcsolatundorral. Bár legjobb barátnője, Jen – akit Bridget Jones egyszerűen „pöffeszkedő családosnak” nevezne – állandóan vakrandikat szervez neki, Amber nem adja be könnyen a derekát, makacsul ragaszkodik a függetlenségéhez.
 
Aztán egyik nap mégis beüt a krach, és Amber a legjobb barátját – Greg Waltersont – találja az ágyában. Aztán még egyszer, majd még egyszer… Az „egy éjszakából” hamarosan egy hét lesz, majd egy hónap. Titkos viszonyuk idővel igazi kapcsolattá fejlődik, amit egy kapcsolatundorral élő nőnek elég nehéz megemésztenie – folyamatosan a hibát keresi az egykor minden nőhöz hűtlen, szoknyavadász férfiben, aki mellesleg a legjobb barátja. Miközben Amber az érzéseivel, és azzal a ténnyel küzd, hogy bizony tartós párkapcsolatban él, rádöbben arra, hogy legjobb barátnőjével ellaposodott a kapcsolatuk. Vajon megmenthető-e még ez a barátság? És joggal nevezünk-e valakit a barátunknak, aki folyamatosan megbánt minket?
 
Dorothy Koomson olyan manapság divatos témákat feszeget, mint például: létezik-e baráti szex? A szoknyapecér legjobb barát el tudja-e kötelezni magát egyetlen nő mellett? Megbocsájtunk-e a legjobb barátnőnknek akkor, ha mindig el akarja venni azt, ami a miénk?
A regény erőssége – az édességén kívül –, hogy a sablonos szerelmi sokszöges témát képes kifinomultabb formába önteni, és megtölteni egy jó nagy adag eredetiséggel. A két főszereplő – Amber és Greg – nagyon szerethetőek, viccesek, és Amber csokoládés jellemzésein is igen jókat lehet derülni.
 
„Amikor Martha megjelent az állásinterjún, csinos, fehér blúzt és fekete kosztümöt viselt. Vállig érő barna haját oldalt választotta el, és a kezében aktatáska volt. Az első pillanatban tudtam, hogy mazsolás-mogyorós csoki. Megbízható, régi kedvenc, amely jó, ha kéznél van. Mindig ott a helye a legkedveltebb édességek listáján, mindig gondolsz rá, ha partit rendezel, vagy egyszerűen beszélgetni szeretnél valakivel. Egyszerű, mint a csoki, és édes, mint a mazsola. Marthába azonban extra adag mogyoró jutott - kemény darabkák, amelyekre az ember nem számít. Amelyek akár kis is törhetik a fogát.”
 
Forrest Gump azt mondta a padon ülve, hogy az élet olyan, mint egy doboz bonbon – nem tudhatod, mit veszel ki belőle. Dorothy Koomson Csokoládéfutama azonban a pralinés dobozban mindig fellelhető mogyorókrémes bonbon – a külseje a jól megszokott tejcsokoládé az önmagával is dacoló „nem hiszek a szerelemben” nővel, míg a belsejében valami igazán izgalmas és édes mogyorókrémet találhat a fogyasztója.
 
Könnyed, nyári lazító olvasmánynak tökéletes, strandra, tóra, tengerre, hosszabb utazásra ideális útitárs lehet. A kedves olvasó azonban ügyeljen arra, hogy legyen a közelében olyan bolt, ahol könnyen és gyorsan juthat nagyobb mennyiségű csokoládéhoz, mert abban biztos vagyok, hogy a könyv végén az olvasó már nem is drukkol a Minstrel-szemű Gregnek, hanem csak arra tud gondolni, hogy a könyvet befejezve irtózatosan gyorsan bevesse magát a közeli boltba, és felvásárolja a csokoládékészletet. Az egészet. Na jó, talán a tortabevonó a polcon maradhat, ha van elég karamellás csoki. És mogyorós. És kerek csokoládé, és szögletes csokoládé, és hosszú csokoládé, és…