Főkép „A Mantyusok a Tanítók Egyesülete ajánlásával és szakfelügyeletével készülő sorozat, amit már kifejezetten a kezdő olvasóknak írtam, hiszen nagyon kevés olyan könyv van, aminek tudatosan ez lenne a célja, hogy a szöveg teljesen megfeleljen azoknak a gyerekeknek, akik megtanultak már olvasni és kezdhetik egyedül is ennek a gyakorlását.” – nyilatkozta Bosnyák Viktória író, műfordító a Magyar Televízió Ma reggel című műsorának 2011. június 11-i adásában.
 
Sorozatról ugyebár akkor beszélhetünk, ha legalább két, vagy inkább több kötet megjelent már, amik valamiben kapcsolódnak egymáshoz. Ha ezt a kritériumot vesszük alapul, akkor az idei Könyvhétre megjelent Mantyusok – Ki van a zsebemben? valóban egy sorozat tagja, és egyben Bosnyák Viktória 10. megjelent könyve. Gratulálok!
 
A kezdő olvasók számára készült meseregény sorozat történetei egyszerűek, de nem primitívek. Az alkotás során Viki, bár maga is gyakorló szülő, megkérdezett egy pszichológust és több pedagógust, hogy pontos képet alkothasson arról, hogy a megcélzott korú kisiskolásoknak milyen problémáik vannak, és ezeket próbálta feldolgozni. Ez a koncepció végtelen számú folytatást enged, legfeljebb az szabhat gátat, ha elfogynak az új gyerekek és a hozzájuk társított manók. Ráadásul a problémák is mindig újratermelődnek…
 
Az első kötet (Bátorság, Tomi!) főszereplője egy szelektív mutista kisfiú és a Dzseki nevű mantyus volt, a most megjelent részben pedig egy szegény, rosszul öltözött kislány szerepel, akit édesanyja egyedül nevel. Fannit egyszerű ruhái miatt kiközösítik a többiek, így amikor osztálytársaival a játszótérre mennek, ott egyedül, szomorúan üldögél a padon ahelyett, hogy ő is játszana. Érthető hát, ha szinte azonnal felkelti az érdeklődését Mankának, a szeleburdi kismantyusnak. Ezzel pedig elkezdődnek a kalandok, amikről inkább nem beszélnék, még akkor sem, ha a sorozat koncepciójának ismeretében teljesen egyértelmű a végkifejlet. Na de addig…
 
A tapasztalatok és olvasói visszajelzések alapján Viki könyvei – felnőtt szemmel legyenek bármennyire didaktikusak is – felkeltik a gyerekek érdeklődését, így azok nem állnak ellen, nem lázadoznak akkor, amikor a tudás szépen lassan beszivárog a hallójárataikon át a fejükbe. Persze ehhez megfelelő szülők és pedagógusok is kellenek, akik észreveszik, behatárolják és meg is oldják a problémákat. Ha máshogy nem, hát rávezetéssel. Ebben pedig rengeteget segíthet nekik Bosnyák Viktória sorozata, melynek legújabb kötetét remélhetőleg minél több kisgyerek elolvassa, mert akkor nem csak jól fognak szórakozni, de tanulnak is valamit, amiről lehet velük beszélgetni…