Főkép A sorozatgyilkosság nem mai találmány, ha hihetünk C. J. Sansomnak. Különös gyilkosságok történnek, amikben egyedül az elkövetésük kegyetlen módja a közös. Matthew Shardlake csak egy nagyon jó barátja gyilkosát akarja megtalálni, de persze magas politikai cselszövések kellős közepébe csöppen.

Fura elképzelni, hogy 1543-ban valami különösen borzalmas, de van ilyen, hiszen a gyakorlott elintéző emberek is megdöbbenve figyelik, ahogy egyre újabb hullák bukkannak fel, egyre bizarrabb módokon. Kicsit olyan, mintha Sansom saját magát is szeretné meggyőzni arról, hogy egy ilyen sorozatgyilkos valóban létezhetett.

Egy korabeli embernek nyilván nehéz volt elképzelnie, hogy egy gyilkosságnak nincs közvetlen kézzel fogható célja. Akkoriban még sokkal gyakorlatiasabbak voltak az emberek. Ha nincs közvetlen nyereség egy gyilkossággal, akkor annak nincs semmi értelme. Mondjuk tényleg nincs. Ráadásul a korabeli orvoslás szinte egyáltalán nem ismeri a mentális betegségek gyógymódját, sőt magukat a betegségeket sem. A megszállottság kényelmes magyarázatul szolgálhat szinte minden elmebajra. Mondjuk az agorafóbiára pont nem. Mindezek azért fontosak, mert természetesen nem csak egy ügye van Shardlake-nek, hanem szokás szerint rögtön kettő.
 
Ebben a regényben nem is igazán a detektívmunkáé a főszerep – persze nyilván számít –, hanem inkább a korabeli emberek viszonyulása a mindenféle lelki dolgokhoz. Mai fejjel könnyen gondolhatjuk, hogy akkoriban mindenki egyszerűen gondolkodott, nem voltak bonyolult lelki kérdések, viszont Sansom rávilágít, hogy korántsem ez az igazság. Az elkárhozás lehetősége valós és komoly veszélyként létezett, az egyházi tanítások alapján pedig minden megmagyarázhatatlan gonosz mögé oda lehetett képzelni a Sátánt, ezért szinte fizikai fenyegetettségben éltek a ’zemberek.

Ma már az olyan egyszerű lényeknek is, mint amilyen én vagyok, részletes világképük van, kevésbé keresik a természetfeletti Isteni vagy sátáni jeleket a dolgok magyarázataként, és hacsak nem egy szekta tagjai, viszonylag könnyen megúszhatják az elkárhozást is. Manapság azért elég könnyen meg lehet magyarázni dolgokat, akkoriban (1543-ban) azonban ez nem volt egyszerű. Shardlake-nek így különösen nehéz dolga van, hiszen egy sorozatgyilkos kilétére kell rájönnie, amihez persze rá kell derítenie az indítékot is, ami egy őrült esetében azért elég nehéz. Ja, és szokás szerint szupertitkos minden. Meg azért van neki civil élete is, amiben nem áll meg az idő csak azért, hogy könnyebben nyomozhasson.
 
VIII. Henrik Angliája még mindig érdekes helyszín, Sansom teljesen érthetően festi le a korabeli Londont. Ebben a regényben alkalmunk nyílik jobban megismerni Shardlake barátait, akikből lassan az ügyvédünkhöz hasonló főszereplők lehetnének. És a végén még a király feleségproblémája is megoldódik.

Részlet a regényből