Főkép A farkas és a galamb története a 11. századi Angliában, a normann hódítás idején játszódik. A Hódító Vilmos előőrseként Angliába érkező normann csapat elfoglalja Darkenwald várát, s a csapat feje, az erőszakos, kicsinyes Ragnor hadizsákmányként magának követeli a régi várúr csodálatos szépségű lányát, Aislinnt. Ám hamarosan a várba érkezik a törvénytelen származású lovag, Vilmos bizalmas embere, Wulfgar is, s mivel Vilmos neki ígérte a darkenwaldi birtokot, így jog szerint Aislinn is őt illeti meg. Wulfgarnak azonban eszében sincs törvényesen feleségül vennie Aislinnt, mivel minden nő iránt mélységesen bizalmatlan, és egyébként is úgy tartja, nem született még meg az a nő, aki képes lenne az érdeklődését néhány éjszakánál tovább is fönntartani.
 
A regényben megjelenő konfliktus tehát kettős természetű: Aislinnek be kell bizonyítania, hogy méltó a cinikus, nőgyűlölő Wulfgar bizalmára, s el kell érnie, hogy a férfi elvegye őt; mindeközben pedig Wulfgarnak meg kell küzdenie mind a saját érzéseivel, amelyeket Aislinn kelt benne, mind pedig az aljas Ragnorral, aki nem viseli el egykönnyen, hogy Aislinnt elvették tőle.
 
Woodiwiss ebben a művében is a modern romantikus regények kliséivel dolgozik. A főszereplők testben és lélekben egyaránt tökéletesek: még ha kezdetben nem is tűnnek annak, végül még az esetleges kellemetlen tulajdonságaikat és a múltjuk sötét titkait is sikerül jó színben feltüntetni; ami pedig a testi adottságokat illeti, természetesen mindkét főszereplő a tökéletes férfiasság vagy nőiesség megtestesítője, és még a testi hiányosságok vagy éppen a rettenthetetlen Wulfgar sebhelyei is arra szolgálnak, hogy a főhősök lelki nagysága és nemessége még hangsúlyosabb legyen.
 
Ami pedig a tökéletes hősök életében zajló eseményeket és a főbb nehézségek megoldását illeti, szintén nem számíthatunk semmiféle meglepetésre. A regényben helyet kap ugyan néhány apróság, amit nem lehet előre sejtetni, s Woodiwiss időnként megcsillant némi humort is, a leglényegesebb fordulatok azonban könnyen kitalálhatók. Ennek némileg ellentmond, hogy a regény konkrét lezárása és néhány apróbb konfliktus megoldása egyáltalán nem sejthető előre, s Woodiwiss igen meglepő (ám tökéletesen hiteltelen és hihetetlen) módon intézi el, hogy végül minden szereplője mentesüljön minden gyanú alól, ami egészen addig beárnyékolta az életét.
 
Ám azt hiszem, fölösleges az eredetiséget, a hitelességet vagy az életszerűséget számon kérni ezen a regényen, hiszen A farkas és a galamb egyetlen célja a megnyugtatóan kiszámítható, egyszerű erotikus-romantikus történeteket kedvelő női olvasók szórakoztatása (és semmiképpen sem az olvasók elgondolkodtatása vagy bármiféle üzenet átadása). S bár én magam nem tartozom ezen olvasók közé, azt el kell ismernem, hogy a könyv éppen azt adja, amit a fülszövege ígér, tehát a romantikus regények kedvelőinek bizonyára nem okoz majd csalódást.