Főkép Évekkel ezelőtti véleményem nem volt túl hízelgő a szerzőre nézve, ugyanis első ízben a Hegyi őrület című könyvben olvastam a nevét, amiben Anatolij Bukrejev hegymászót vádolta (részben) egy tragikus himalájai expedícióért. Bár idővel rendeződtek a viszonyok (sajnos Bukrejev nem sokkal később életét vesztette a hegyek között), azért nem bocsátottam meg neki minden mondatát. Így a népszerű Út a vadonba című munkáját el sem olvastam, de amikor újra megjelent az Ég és jég, úgy voltam vele, megnézem mit tud. Összességében nem volt rossz, így amikor megjelent a 2011-es könyve, elsőként jelentkeztem rá.
 
Az Álmok az Eigerről nem más, mint a korábban már különféle újságokban megjelent legjobb cikkeinek gyűjteményes kiadása. Ennek két következménye van. Egyrészt mind az írások hangvétele, mint tartalma jelentősen eltér egymástól. Van itt önéletrajzi töredék, magányos kirándulás a legfelkapottabb európai túraközpontban, helybéli profik által szervezett kanyonbejárás és gerincborzoló beszámoló a Denali Nemzeti Park legmagasabb csúcsának (Mount McKinley) megmászására tett kísérletéről. Megismerkedünk pár kiváló emberrel, pár idegesítő hegymászóval, akikkel semmi pénzért sem indulnék útnak, és olyan helyekkel, amiket felírtam a képzeletbeli bakancslistámra.

A másik – és véleményem szerint sokkal fontosabb – hozadék, hogy ezek valóban jó írások, megvan bennük az a szükséges plusz, ami egyszerű helyszíni beszámolókból személyes élménnyé változat minden bekezdést, s így alkalmas arra, hogy mind a szobaturistáknak, mind a hegymászóknak hevesebben dobbanjon meg a szíve, amikor arról olvas, miféle csodák várnak az elszántakra mondjuk egy eldugott vízmosásban.
 
Önmagában már ez is elegendő ahhoz, hogy nyugodt szívvel ajánljam ismerőseimnek Krakauer művét, de ahogy a tévés reklámokban mondják, ez még nem minden. Ráadásul nem intelligens vécépumpát, vagy fénysebességgel mozgó fogkefét kapunk ajándékba, hanem körképet arról, mik is történnek manapság (egészen pontosan az angol kiadás idején) a hegyek körül, illetve mik a divatos irányzatok a mászók között. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy ezekből a cikkekből is kiderül, a hegyek szerelmesei cseppet sem istenek, hanem ugyanolyan hús-vér emberek, mint mi, teli hibákkal, szenvedélyekkel – csak ők nem arról mesélnek, mit láttak a legközelebbi plázában, hanem a mászással kapcsolatos élményeikkel szórakozatják egymást.