FőképUgye mindenki emlékszik a Kill Bill első részében arra a jelenetre, amikor a jakuza főhadiszálláson sárgába öltözött lánybanda dögös rákenrollt nyomat, a japcsik meg élvezik az zenét? Megvan a hangzás, megvan a zene, megvan a feeling? Na valami hasonlóban lesz része annak, aki begyűjti Jeff Beck legutolsó koncertlemezét, ami nem más, mint tiszteletadás Les Paul emléke előtt (róla annyit illik tudni, hogy nem csak remek gitáros volt, hanem részben neki köszönhetjük az elektromos gitárt mai formájában). Jeff Beck meg egyszerűen Jeff Beck, a gitáros, aki annyira régen kezdett el zenélni, hogy ma már mindenki csak felfele néz rá. Ez persze nem korának, hanem tehetségének köszönhető, elvégre a The Yardbirds hajdani gitárosa szólókarrierje alatt beskatulyázhatatlan, de mindig minőségi lemezekkel rukkolt elő.
 
A lemez alapjául szolgáló koncertre (ami egyébként egy turné állomása volt) abban a jazzklubban került sor, ahol annak idején Les Paul rendszeresen fellépett. Az előre borítékolható volt, hogy Beck minőségi muzsikusokkal lép fel a koncerten, így csak az volt a kérdés, vajon milyen számokból állítják össze a műsort, illetve mennyire ragaszkodnak az eredeti előadásmódhoz. Nekem a CD verzióhoz volt szerencsém, de a teljesség kedvéért megjegyezem, hogy a koncertnek létezik DVD kiadása is, ami értelemszerűen hosszabb, egészen pontosan 27 számot préseltek a lemezre (a CD-re csak 20 nóta fért fel). Aki tehát a teljességre törekszik, azt keresse.
 
A fenti tényből az is következik, hogy a CD anyaga bizony szerkesztett, nem teljes – és ez bizony időnként érződik. Sajnos. Mert ugye (elvileg) minden koncertnek megvan az íve, a dinamikája, ahogyan az egymás után következő számok fokozzák a hangulatot, bűvölik a közönséget, miközben azért szusszanásra is jut idő. A ténnyel, miszerint létezik DVD változat is, az első pár hallgatáskor még nem voltam tisztában, csak úgy éreztem, valahogy nem áll össze a produkció, időnként „megtörik a hangulat”.
 
Pedig a nyitás kimondottan lendületes (ekkor ugrott be a Kill Bill mozi, kivált a „Cruisin’” hallatán), az első három nótával gyakorlatilag egy az egyben megidéződik az ötvenes-hatvanas évek Amerikája – ahogyan azt elképzelem. Mai szemmel pofonegyszerű számok, amelyekben mégis annyi életerő, vidámság – egyszóval a fiatalság minden lendülete – van, ami ma már szinte elképzelhetetlen. Igaz, ugyanilyen értetlenül állok nagyapám korának csárdásával szemben is, ami tökéletesen alkalmas volt arra, hogy az akkori fiatalok hajnalig mulassanak. Szóval a nyitó hármas fergeteges bulit ígért, s ebben a vélekedésemben csak megerősített Darrel Highamn éneke, ami tökéletesen illik ehhez a hangulathoz.
 
Ez után jött az első leülés a „Cry Me A River” képében. Egyszerűen túl korainak tartottam ezt a szomorkás nótát, meg különben is kinek van kedve összebújva lassúzni, amikor Jeff Beck gitározik? Főként, mert a következő szám ismét egy kellőképpen pörgős darab:
 

 
Na ekkor esett le első ízben igazán az állam, mivel korábban még nem hallottam Imelda May-t énekelni. Nagyon fekszik neki ez a stílus, mintha valóban egy ötvenes-hatvanas évekbeli felvétel szólna, hangja teljesen passzol a zenéhez, megvan benne a kellő dinamizmus, vidámság, erő – hihetetlen.
 
Nem részletezem tovább, összességében ez egy jó kis koncertlemez (leszámítva a korábban említett negatívumot), amin olyan hajdani klasszikusok sorjáznak, mint például a „Bye Bye Blues” vagy a „Mockin’ Bird Hill”. Aztán itt van a „Tiger Rag” amiről szerintem nálunk mindenkinek a Hofi-Koós jut az eszébe, elvégre a „Macskaduett” azon része, ahol az „ott a farka” szöveget éneklik, szóval ennek a zenéjét bizony a „Tiger Rag”-ből kérték kölcsön. Vagy az album egyik csúcspontja, az elnyűhetetlen „Peter Gunn”, fúvósokkal megtámogatva, de jó volt hallani a korrekt módon előadott Shadow instrumentális örökzöldet (Apache) is.
 
Jeff Beck valóban kiváló gitáros, aki ezúttal sem volt képes beskatulyázódni – fene se tudja hányféle stílusban játszott –, de szerintem nem is ez a lényeg, hanem, hogy sikerült méltó módon megidéznie Les Paul szellemét.
 
Előadó:
Jeff Beck – gitár
 
Közreműködtek:
Jason Rebello – billentyűs
Narada Michael Walden – dob
Rhonda Smith – basszusgitár
Imelda May – ének
Darrel Higham – ének
gary U.S. Bonds – ének
Brian Setzer – gitár
Trombone Shorty – trombita, pozan
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Double Talking Baby                                                       
2. Cruisin’                                                                
3. The Train Kept A Rollin’                                    
4. Cry Me A River                                                   
5. How High The Moon                                                       
6. I’m Sitting On Top Of The World                                   
7. Bye Bye Blues                                                      
8. The World Is Waiting For The Sunrise                           
9. Vaya Con Dios                                                     
10. Mockin’ Bird Hill                                                          
11. I’m A Fool To Care                                                       
12. Tiger Rag                                                           
13. Peter Gunn                                                                     
14. Rockin’ Is Our Bizness                                      
15. Apache                                                               
16. Sleep Walk                                                                     
17. New Orleans                                                                  
18. (Remember) Walking In The Sand                               
19. Please Mr. Jailer                                                
20. Twenty Flight Rock        
 
Diszkográfia:
Truth (1968)
Beck-Ola (1969)
Rough & Ready (1971)
Jeff Beck Group (1972)
Live in Japan (1974) koncert
Blow By Blow (1975)
Wired (1976)
Jeff Beck With The Ian Hammer Group Live (1977) koncert
There And Back (1980)
Flash (1985)
Jeff Beck`s Guitar Shop (1989)
Frankie`s House (1992)
Crazy Legs (1993)
Who Else! (1999)
You Had It Coming (2001)
Jeff (2003)
Live At BB King Blues Club (2003) koncert
Live at Ronnie Scott`s (2008) koncert
Emotion & Commotion (2010)
Rock & Roll Party: Honoring Les Paul (2011)