Jeph Loeb - Carlos Pachecho - Jesus Merino: Superman és Batman: Abszolút hatalom
Írta: Hegedűs Tamás | 2011. 05. 20.
A Supergirl című kötet után a két népszerű szuperhős újabb közös sztoriban szerepel, amely túlzás nélkül minden eddig velük megesett történeten túlmutat. Superman és Batman főszereplésével (és gondolataikon keresztül) egy rendhagyó fejezettel ismerkedhet meg az olvasó, amelyben senki és semmi nem az, ami lenni szokott, és amely a teljes DC Univerzumot a feje tetejére állítja.
Nagy hatalmú idegen lények a kezdetek kezdetén változtatják meg a történelmet. Miután szüleiket és későbbi segítőtársaikat kiiktatják, Supermant és Batmant még gyermekként magukhoz veszik és a két hősből a Föld legnagyobb hatalmú diktátorait nevelik. A tervbe azonban hiba csúszik, és főszereplőink folyton új alternatív valóságokba csöppennek megoldást keresvén a helyzet normalizálásra. Kalandjaik során folyton új veszély és sosem látott világok várnak rájuk, emellett pedig sok baráttal és ellenséggel is találkoznak.
A megoldhatatlannak látszó ügy nyomában több érdekes és látványosan felépített világba jutunk, és folyamatosan sokkoló eseményeknek lehetünk tanúi. A könyv emellett rengeteg meglepetést tartogat a képregények rajongóinak olyan régen látott, vagy eddig ismeretlen karakterek felbukkanásával, mint például Wonder Woman, Darkseid, Ra’s al Ghul, Jonah Hex, a Zöld Íjász és természetesen az Igazság Ligájának többi tagja.
Az ábrázolásmód némiképp szintén eltér a megszokottól: az elnagyolt karakterrajzok még az eddigieknél is elnagyoltabbak, viszont a hősök vonásai talán emberibbek egy kicsit. Ettől persze még nem kevésbé látványos az egész. A könyvben főleg az élénk, világos színek dominálnak, a tónusok és a finom árnyalások pedig szépek, bár kissé plasztikussá teszik a rajzokat. Nem ritkák az egész oldalas képek sem, ezek amelyek általában valamilyen sokkoló tartalommal bírnak.
A könyvre egyébként is a hatásvadászat a leginkább jellemző minden aspektusból. Mind a képi világ, a történet, mind pedig a számos mellékszereplő felbukkanása is azt a célt szolgálja, hogy lenyűgözze, vagy meghökkentse az olvasót és bár ennek felismerése révén csorbíthatnánk érdemein, a kötet végére érve mégsem tesszük. Ugyan a történet lehetne kicsit átgondoltabb, így is épp eléggé eredeti, emellett pedig többnyire ügyesen beletömörítettek mindent, hogy egyáltalán ne unatkozzunk.
A korábban tárgyalt Igazság Ligája-féle gyűjteményhez képest ez a képregény jóval érettebb, ám még a durvább képsorok sem annyira szörnyűek, hogy a fiatalabb generáció számára ne ajánlhatnánk.
Nagy hatalmú idegen lények a kezdetek kezdetén változtatják meg a történelmet. Miután szüleiket és későbbi segítőtársaikat kiiktatják, Supermant és Batmant még gyermekként magukhoz veszik és a két hősből a Föld legnagyobb hatalmú diktátorait nevelik. A tervbe azonban hiba csúszik, és főszereplőink folyton új alternatív valóságokba csöppennek megoldást keresvén a helyzet normalizálásra. Kalandjaik során folyton új veszély és sosem látott világok várnak rájuk, emellett pedig sok baráttal és ellenséggel is találkoznak.
A megoldhatatlannak látszó ügy nyomában több érdekes és látványosan felépített világba jutunk, és folyamatosan sokkoló eseményeknek lehetünk tanúi. A könyv emellett rengeteg meglepetést tartogat a képregények rajongóinak olyan régen látott, vagy eddig ismeretlen karakterek felbukkanásával, mint például Wonder Woman, Darkseid, Ra’s al Ghul, Jonah Hex, a Zöld Íjász és természetesen az Igazság Ligájának többi tagja.
Az ábrázolásmód némiképp szintén eltér a megszokottól: az elnagyolt karakterrajzok még az eddigieknél is elnagyoltabbak, viszont a hősök vonásai talán emberibbek egy kicsit. Ettől persze még nem kevésbé látványos az egész. A könyvben főleg az élénk, világos színek dominálnak, a tónusok és a finom árnyalások pedig szépek, bár kissé plasztikussá teszik a rajzokat. Nem ritkák az egész oldalas képek sem, ezek amelyek általában valamilyen sokkoló tartalommal bírnak.
A könyvre egyébként is a hatásvadászat a leginkább jellemző minden aspektusból. Mind a képi világ, a történet, mind pedig a számos mellékszereplő felbukkanása is azt a célt szolgálja, hogy lenyűgözze, vagy meghökkentse az olvasót és bár ennek felismerése révén csorbíthatnánk érdemein, a kötet végére érve mégsem tesszük. Ugyan a történet lehetne kicsit átgondoltabb, így is épp eléggé eredeti, emellett pedig többnyire ügyesen beletömörítettek mindent, hogy egyáltalán ne unatkozzunk.
A korábban tárgyalt Igazság Ligája-féle gyűjteményhez képest ez a képregény jóval érettebb, ám még a durvább képsorok sem annyira szörnyűek, hogy a fiatalabb generáció számára ne ajánlhatnánk.