Jeph Loeb - Carlos Pachecho - Jesus Merino: Superman és Batman: Abszolút hatalom
Írta: Hegedűs Tamás | 2011. 05. 20.

Nagy hatalmú idegen lények a kezdetek kezdetén változtatják meg a történelmet. Miután szüleiket és későbbi segítőtársaikat kiiktatják, Supermant és Batmant még gyermekként magukhoz veszik és a két hősből a Föld legnagyobb hatalmú diktátorait nevelik. A tervbe azonban hiba csúszik, és főszereplőink folyton új alternatív valóságokba csöppennek megoldást keresvén a helyzet normalizálásra. Kalandjaik során folyton új veszély és sosem látott világok várnak rájuk, emellett pedig sok baráttal és ellenséggel is találkoznak.
A megoldhatatlannak látszó ügy nyomában több érdekes és látványosan felépített világba jutunk, és folyamatosan sokkoló eseményeknek lehetünk tanúi. A könyv emellett rengeteg meglepetést tartogat a képregények rajongóinak olyan régen látott, vagy eddig ismeretlen karakterek felbukkanásával, mint például Wonder Woman, Darkseid, Ra’s al Ghul, Jonah Hex, a Zöld Íjász és természetesen az Igazság Ligájának többi tagja.
Az ábrázolásmód némiképp szintén eltér a megszokottól: az elnagyolt karakterrajzok még az eddigieknél is elnagyoltabbak, viszont a hősök vonásai talán emberibbek egy kicsit. Ettől persze még nem kevésbé látványos az egész. A könyvben főleg az élénk, világos színek dominálnak, a tónusok és a finom árnyalások pedig szépek, bár kissé plasztikussá teszik a rajzokat. Nem ritkák az egész oldalas képek sem, ezek amelyek általában valamilyen sokkoló tartalommal bírnak.
A könyvre egyébként is a hatásvadászat a leginkább jellemző minden aspektusból. Mind a képi világ, a történet, mind pedig a számos mellékszereplő felbukkanása is azt a célt szolgálja, hogy lenyűgözze, vagy meghökkentse az olvasót és bár ennek felismerése révén csorbíthatnánk érdemein, a kötet végére érve mégsem tesszük. Ugyan a történet lehetne kicsit átgondoltabb, így is épp eléggé eredeti, emellett pedig többnyire ügyesen beletömörítettek mindent, hogy egyáltalán ne unatkozzunk.
A korábban tárgyalt Igazság Ligája-féle gyűjteményhez képest ez a képregény jóval érettebb, ám még a durvább képsorok sem annyira szörnyűek, hogy a fiatalabb generáció számára ne ajánlhatnánk.