FőképAz X-Men és a Bosszú Angyalai után már épp itt volt az ideje, hogy a DC Comics álarcos igazságtevőit egybetömörítő szupergrupp is megörvendeztesse a rajongóit egy önálló kiadvánnyal.
A Supermant, Batmant, Wonder Womant, Flasht, Zöld Lámpást, Sólyomlányt és a Marsbéli Fejvadászt is tagjai között tudó Igazság Ligája sosem volt annyira ismert, mint a fentebb említett társulatok annak ellenére, hogy némelyik karaktere nagy népszerűségnek örvend.

Pedig a hősök kalandjairól animációs sorozat is készült, amit a közkedvelt gyerekcsatorna műsorán el lehetett csípni a televízióban, és most itt a könyv, ami pontosan ez alapján készült.

Nem csak a képi ábrázolás, de a történetek is a tévében látott sorozatra hajaznak, vagyis egyértelműen az ifjabbakat, pontosabban a kicsiket célozzák meg.
A kötetben öt rövid és aranyos történet kapott helyet, amelyben a szuperhősök többnyire együtt szerepelnek, és amelyek a fiatalabbak számára is könnyen, világosan érthető üzeneteket fogalmaznak meg, továbbá a sztorik közül akad itt kettő, ami a csoport kevésbé ismert tagjaira koncentrál.

Ami engem illet, kicsit öreg vagyok már a gyerekmesékhez és jobban kedvelem a látványosabb és  összetettebb történeteket, ha már képregényről van szó.
Nem mondom, hogy nem szórakoztatott el ez a füzet, csak azt, hogy az utóbbi időkben megjelent igényes kiadványokhoz képest a Szenzációs Hetesről szóló válogatás egy teljesen másik dimenzió.

Persze ez a kiadvány is épp annyira igényes, akár az utóbbi idők Marveles füzetei, amiatt meg igazából szintén nem panaszkodhatok, hogy nem annyira komoly.
A DC univerzum hőseiről szóló kalandok Batmanét kivéve sosem voltak annyira komorak, mint például az X-Men képregények, és ezzel nincs is baj, mindenesetre én nagy örömmel lapozgatnék egy olyan kiadványt, ami nem bagatellizálja el ennyire a szuperhősöket.

De azt hiszem, a fiatalabb generáció így is jól szórakozhat az Igazság Ligájának kalandjain és azért olykor engem is elkapott valamiféle nosztalgia olvasás közben, főleg egy-egy régen látott karakter felbukkanásakor, vagy úgy általában, amikor visszarepültem egy kicsit a gyerekkorba, és ifjú szemmel nézhettem fel a kedvelt hőseimre.