Főkép – No szóval: folyton ott lebzselt, mint a házi kísértet, mindennap föllefetyelte az ebédet, a fél éjszakát áttáncolta a lányommal, és a többi, és a többi, míg végül szegény teremtés, aki eléggé megszédült ettől, beleélte magát, hogy már csak idő kérdése, és a fiú fölveti a javaslatot, hogy akkor mostantól életük végéig cseresznyézzenek egy tálból. Most meg eltűnt, ejtette Angelát, mint egy forró téglát, és mint hallom, egy másik lányt szemelt ki, akivel egy teadélutánon ismerkedett meg Chelsea-ben, egy izé nevű lánnyal… Na, hogy is hívják…
 
Talán ebből a rövid részletből is kiderül, Wodehouse szövege ugyanolyan, mint volt: szellemes és vicces. Ami nem derül ki belőle, de sejthető: Bertie Wooster mit sem változott, ugyanolyan lökött arisztokrata léhűtő, mint amilyennek eddig megismertük, ám most romlik a róla kialakult kép, ugyanis ha lehet, még idiótábban viselkedik, mint korábban. Ahhoz ugyanis szerintem nagyjából semmi ész nem szükségeltetik, sőt, inkább a szürke kis agysejtek hiányát jelzi, ha valaki korábbi ellenségét látja vendégül ebédre (a bosszúállás szándéka nélkül), vagy egy esti program erejéig társként hozzácsapódik rokonához, aki fél perc alatt képes hatalmas slamasztikába dönteni a legártatlanabb halandót is.
 
Bertie azonban képes ezekre a mutatványokra, sőt, jóval többre is. Ennek eredményeként az olvasónak csak kacagnia kell a mulatságos helyzeteken, amelyek szokás szerint az angol arisztokrácia kevésbé értelmes tagjainak mindennapjairól szólnak. Kivételesen alkalom, hogy az alsóbb néposztályok is megemlítődnek:
„A kucséber, ha felingerlik, rettenetes tud lenni. Még sohasem láttam a proletariátust igazán felindult állapotban, és meg kell mondanom, szent borzadállyal tölt el. Mit akarok mondani, az ember fogalmat alkothatott arról, vajon milyen volt a francia forradalom. A terem minden zugából egyszerre harsant fel az a fajta lárma, ami, hallomásból tudom, az East End-i ökölvívócsarnokokban szokott feltámadni, ha a bíró lelépteti a közkedvelt favoritot, és utána menekülnie kell, hogy mentse az irháját. Azután pedig túlléptek a puszta szavakon, és szerephez juttatták a zöldségeket, mint hatáselemet.
 
A kucséber szóval eredetileg a krajnai Gottscheebe város német lakóit illeték, akik telente vándorkereskedőként déligyümölcsöt és cukorkát árultak. Szóval azért túlságosan mélyre nem süllyedünk, Wodehouse szereplői még rangon aluli kirándulásaikat is módjával teszik.
 
A rövid írások között szerelmesek egybeboronálása és gyerekek bűnbe taszítása egyaránt megtalálható, sőt, egy futó ötlet erejéig még az is felmerül, hogy Bertie alkalmazottként dolgozni kezdjen. Egyszóval mindenből a java jut nekünk, köszönhetően Wodeouse utánozhatatlan stílusának.
 
Tartalomjegyzék:
Jeeves és a balsors árnyéka
Sippy kisebbrendűségi komplexusa
Jeeves és a karácsonyi hangulat
Jeeves és az énekek éneke
McIntosh, az eb
A műalkotás
Jeeves és a kis Clementina
A szerelem jobbá tesz
Jeeves és a régi osztálytárs
A nagybácsi másodvirágzása
Tuppy próbatétele
 
A szerző életrajza
 
Részlet a könyvből