FőképCecelia Ahern első regénye, az U.i.: Szeretlek hatalmas sikert aratott világszerte, és első megjelenése után három évvel már a mozivásznat is meghódította. A megírása idején huszonegy éves írónő ezzel a regényével lépett be a köztudatba, amit a mai napig rengeteg olvasó dicsér, és ez alól hazánk sem kivétel.
 
A történet elején a regény főszereplője, Holly nemrégiben elhunyt férjét gyászolja, akinél pár hónappal korábban agydaganatot diagnosztizáltak. Férje halála után Holly lába alól kicsúszik a talaj, úgy érzi, nem képes tovább élni Gerry nélkül. Munkájából kirúgták, egész nap otthon gubbaszt az ágyban, nem akar senkivel se találkozni, aludni, enni képtelen – szinte csak vegetál. Barátnői, szerető családja hiába próbálnak rajta segíteni, Holly-t képtelenek kimozdítani a csigaházából.
 
Ám egy nap csomagja érkezik: tíz darab lezárt boríték, és mellettük egy rövid levél – Gerry-től. A borítékokon egy-egy hónap neve áll, amik a felbontás dátumát jelzik, és bennünk egy-egy apró feladat, amit Gerry hagyott hátra szeretett feleségének, hogy végigsegítse őt a gyász időszakán. Holly férje segítségével újra megtanulja élni az életét: visszatalál családjához és barátaihoz, igyekszik levetkőzni félénkségét, hátrahagyni depresszióját, sőt, még munkát is talál – igaz, ezt most már mind Gerry nélkül kell megélnie. S ez a legnehezebb lecke mind közül…
 
Ahern regényének ötlete szerintem zseniális: olyan igazi zsebkendőitató, szívszorító, romantikus történet, ami megmutatja, hogy mi van a „nincs tovább” után. Így hát, amikor elkezdtem olvasni, ennek megfelelően készítettem magam köré a dolgokat, hogy kéznél legyenek, amikor szükség van rájuk. Őszinte leszek: egyszer sem vettem elő papírzsepit, nem szorongatta a torkomat a sírás, de azt hiszem, még csak sóhajok se hagyták el a számat olvasás közben. Szerintem nem arról van szó, hogy érzéketlen lennék, mert én igenis szeretni akartam ezt a történetet, én tényleg meg akartam hatódni, de nem jött össze. Pedig a történet maga tényleg jó, érdekes, fájdalmas – akkor mégis mi lehetett a hiba?
 
Talán, az okot abban lehet keresni, hogy számomra nem ez volt az első regény, amit az írónőtől olvastam, hanem egy érettebb, kiforrottabb története került először a kezembe, és ez kicsit magasra tette a lécet. Pedig, igazából gondolhattam volna, hogy egy első könyv mindig tartogat hibákat, ritkán lehet nevezni tökéletesnek. Nos, az U.i.: Szeretlek valóban csupán Ahern szárnypróbálgatása a szórakoztató irodalomban – és ha ennek megfelelően olvastam volna, biztos vagyok benne, hogy nem ért volna ekkora csalódás.
 
Ami nagyon zavart ebben a könyvben, az a stílustalansága. Egy idézetet, gondolatot se tudnék kiemelni belőle, ami önállóan is megállná a helyét, illetve egyről se tudnám azt mondani, hogy „ez milyen szépen van megírva”. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ezt nem mindenki igényli, ez inkább egy szubjektív probléma részemről. A regény közepe fele már a helyére került számomra, és ezután már nem is volt vele gondom. Inkább egy kis könnyed, nyári olvasmánynak mondanám, ami kikapcsolódásra tökéletesen megfelelő.
 
Azért a külföldi kritikákkal szemben mégis úgy érzem, hogy meg kell védenem a könyvet. Megjelenése idején ugyanis sok kritikus panaszkodott arra, hogy a regény rossz üzenetet közvetít az olvasók felé, vagyis: a gyászon vásárlással, bulizással túl lehet lépni, képesek feledtetni a fájdalmat. Úgy gondolom, hogy ez a regény egyáltalán nem ilyen üzenetet közvetít, inkább arról van szó, hogy az ember hiába próbálkozik élni tovább az életét, mintha mi se történt volna, és hiába jönnek jobb időszakok, hiába a nevetés és a mosoly - a hiányt, a fájdalmat nem lehet soha hátrahagyni. Örökké ott marad, az idő sem mulaszthatja el soha, de könnyebbé teheti – ha mi is akarjuk…
 
Az U.i.: Szeretlek tökéletes regény a kikapcsolódásra egy unalmas délutánon, és ha az olvasó nem teszi túl magasra a lécet az írónő legelső könyve számára, egy kellemes élménnyel lehet gazdagabb. Ám a többi regényének fényében mégis azt kell mondanom, örülök, hogy Ahern nem ragadt le ennél a stílusnál, mert akkor nem biztos, hogy kezembe venném a többi könyvét. Egyszer még talán elnézhető, azonban többször biztosan nem. Szerintem.