Per Olov Enquist: Az udvari orvos látogatása
Írta: Bak Róbert | 2011. 03. 30.
Mint megannyi Enquist regény, Az udvari orvos látogatása is történelmi tényeken alapul. Ezúttal a 18. század végi dán királyi udvar életébe pillanthatunk be, ahol a gyengeelméjű VII. Keresztély voltaképp csak báb az arisztokraták kezében, mint annak idején az apja. Hatalma formális, egyedül csak az aláírása szükséges a hivatalos papírokon. Ennyit követel meg a törvény, az állam irányításához nincs köze. Persze nem véletlenül lett ő ilyen, a több emberöltőn keresztül zajló családon belüli házasságok és a gyermekkorban elszenvedett kínzások hatására vált azzá, aki: egy felnőtt gyermekké.
De mivel felnőtt, feleség kell neki – erről a nemesség dönt. Elhozzák hát feleségnek az angol király unokahúgát, Karolina Matildát, persze neki sincs beleszólása a dologba. Az esküvőt megtartják, de nem jön a gyerek, nem jöhet, ugyanis Keresztély fél a nőktől, és főleg a feleségétől.
Az eddig is labilis idegállapota tovább romlik, a nagyobb bajt elkerülendő állandó udvari orvos szükségeltetik. Itt lép a képbe a címszereplő Struensee, a fiatal idealista és felvilágosult német, egy idegen. Ő nem az ország királyát látja maga előtt, hanem egy beteg gyereket. Kapcsolatuk hamar szorossá válik, az uralkodó már nem tud létezni nélküle, apjaként tiszteli. De hiába minden segítség, Keresztély egyre mélyebbre süllyed saját őrületében.
Struensee hamar átlátja az udvari helyzetet és rájön, hogyha a dolgok nem változnak, Dánia örökre a sötétség foglya marad. Megérti, hogy paradox helyzet állt elő: a király hatalma elméletileg az Istentől való, de alkalmatlansága folytán mégsem élhet vele. Ezért, bár az ateista németben nincs igazán hajlam az uralkodásra, mégis lassanként átveszi a hatalmat, megszabadul az eddigi tanácsadóktól, és újjászervezi az államot.
Fiatal orvosként szinte mániákusan küzdött, hogy meggyógyítsa a beteg embereket, most a beteg államon és társadalmon a sor. Sajtószabadságot hirdet, mérsékli az adókat, visszaszorítja a betegségek terjedését, csökkenti a nemesek hatalmát és megszünteti a háborút Algéria (!) ellen. Az elkövetkező pár évben reformok százait hozza meg, és Dánia virágozni kezd.
Közben a két idegen, a német orvos és az angol királyné egyre közelebbi kapcsolatba, végül szeretők lesznek, és közös gyermekük is születik. Egy rövid nyári idillért elhagyják a fővárost, és vidékre mennek. Ez jó alkalmat ad arra, hogy a féltékeny arisztokraták felkelést robbantsanak ki…
A nemesség ezután már bármit is tesz, a felvilágosodás magjai már el vannak ültetve. Nem sok idő kell hozzá, hogy szárba szökkenjenek, és elérjék Franciaországot ama 1789-es esztendőben.
Enquist pontosan, történelmileg is hitelesen ábrázolja a karaktereket és az adott kort, amelyben a fény végül, ha nehezen is, de legyűri a sötétséget. Maga a regény is rengeteg rétegből épül fel, ki-ki kiválaszthatja, hogy neki melyik a fontos: a történelmi regény, a kordokumentum, az eszmeregény, vagy épp a szerelmi történet. Biztos vagyok benne, hogy Az udvari orvos látogatása az utóbbi idők egyik legjobb történelmi regénye.
De mivel felnőtt, feleség kell neki – erről a nemesség dönt. Elhozzák hát feleségnek az angol király unokahúgát, Karolina Matildát, persze neki sincs beleszólása a dologba. Az esküvőt megtartják, de nem jön a gyerek, nem jöhet, ugyanis Keresztély fél a nőktől, és főleg a feleségétől.
Az eddig is labilis idegállapota tovább romlik, a nagyobb bajt elkerülendő állandó udvari orvos szükségeltetik. Itt lép a képbe a címszereplő Struensee, a fiatal idealista és felvilágosult német, egy idegen. Ő nem az ország királyát látja maga előtt, hanem egy beteg gyereket. Kapcsolatuk hamar szorossá válik, az uralkodó már nem tud létezni nélküle, apjaként tiszteli. De hiába minden segítség, Keresztély egyre mélyebbre süllyed saját őrületében.
Struensee hamar átlátja az udvari helyzetet és rájön, hogyha a dolgok nem változnak, Dánia örökre a sötétség foglya marad. Megérti, hogy paradox helyzet állt elő: a király hatalma elméletileg az Istentől való, de alkalmatlansága folytán mégsem élhet vele. Ezért, bár az ateista németben nincs igazán hajlam az uralkodásra, mégis lassanként átveszi a hatalmat, megszabadul az eddigi tanácsadóktól, és újjászervezi az államot.
Fiatal orvosként szinte mániákusan küzdött, hogy meggyógyítsa a beteg embereket, most a beteg államon és társadalmon a sor. Sajtószabadságot hirdet, mérsékli az adókat, visszaszorítja a betegségek terjedését, csökkenti a nemesek hatalmát és megszünteti a háborút Algéria (!) ellen. Az elkövetkező pár évben reformok százait hozza meg, és Dánia virágozni kezd.
Közben a két idegen, a német orvos és az angol királyné egyre közelebbi kapcsolatba, végül szeretők lesznek, és közös gyermekük is születik. Egy rövid nyári idillért elhagyják a fővárost, és vidékre mennek. Ez jó alkalmat ad arra, hogy a féltékeny arisztokraták felkelést robbantsanak ki…
A nemesség ezután már bármit is tesz, a felvilágosodás magjai már el vannak ültetve. Nem sok idő kell hozzá, hogy szárba szökkenjenek, és elérjék Franciaországot ama 1789-es esztendőben.
Enquist pontosan, történelmileg is hitelesen ábrázolja a karaktereket és az adott kort, amelyben a fény végül, ha nehezen is, de legyűri a sötétséget. Maga a regény is rengeteg rétegből épül fel, ki-ki kiválaszthatja, hogy neki melyik a fontos: a történelmi regény, a kordokumentum, az eszmeregény, vagy épp a szerelmi történet. Biztos vagyok benne, hogy Az udvari orvos látogatása az utóbbi idők egyik legjobb történelmi regénye.