Főkép A magas toronyba zárva raboskodó szépséges lány, Rapunzel (magyarul: Galambbegy, Ligetszépe, Aranyhaj) meséje hosszú ideje szerez kellemes perceket gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Számos feldolgozása látott már napvilágot az eltelt évtizedekben, legutóbb például 2010 decemberében került a hazai mozikba a Walt Disney Pictures 50. egész estés animációs filmjeként, Aranyhaj és a nagy gubanc címmel, ami az eredeti történet egészen új köntösbe öltöztetett verziója. Nem láttam, de az olvasottak és látottak alapján nem is fogom megnézni.
 
A jelen ajánló tárgyát képező, Sarah Gibb finoman kidolgozott illusztrációival megjelent kötet viszont, melynek szövegét a Grimm testvérek több bibliai utalást is tartalmazó, nem titkoltan moralizáló meséje alapján Alison Sage írta, gyorsan a kedvenceim közé került. Az illusztrátort úgy gondolom, senkinek nem kell bemutatni, hiszen törékeny vonalú, aprólékosan kidolgozott részleteket rejtő, visszafogott, a színek és árnyékképek váltakozásának köszönhetően rendkívüli kifejező erővel bíró képeivel már találkozhattunk, gondoljunk csak a birodalom nélküli királykisasszony történetére.
 
Az Aranyhaj című kötet minden tekintetben lenyűgöző, éppen ezért csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. A célközönséget tökéletesen magával ragadó színű és kivitelezésű matt fóliás, bizonyos részleteiben formalakkozott, itt-ott finoman megcsillanó borító fogsága ejt és nem ereszt, még akkor sem, ha történetesen felnőttek vagyunk, és nem igazán rajongunk a rózsaszínért. Olyan ez, mintha meglátnánk a csodák birodalmába vezető ajtót, melyről tudjuk, hogy ha belépünk rajta, örökre elveszhetünk, mégis alig várjuk, hogy mindez megtörténjen.
 
Maga a történet, illetve mindaz, ami mögötte van, közel sem ennyire szépséges, hiszen a meggondolatlanságból néhány fej salátáért elcserélt és később egy magas toronyba elzárt kislány története nem éppen kellemes, még akkor sem, ha tudjuk, hiszen a mesékre általában az jellemző, hogy végül mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy éppen büntetését, bár ezzel az erkölcsi rend nem minden esetben áll helyre. Engem mindenesetre elszomorít, hogy a szülők helytelen magatartása miatt milyen szenvedéseknek van kitéve egy gyermek, illetve, hogy szinte emberfeletti szenvedések árán érhető csak el a megérdemelt boldogság.
 
És akkor még nem is beszéltünk a teljesen nyilvánvaló mögöttes tartalomról, a történet metaforikus és szimbolikus értelmezési lehetőségeiről. Nem véletlen, és a kötetet illusztráló képek színei és formái is egyértelműen jelzik, hogy kifejezetten lányos könyvről van szó, vagyis nem csoda, ha úgy érezheti bárki, hogy az egész mese középpontjában a nőiség, illetve az ebből eredeztethető erő áll, és mint ilyen, tökéletesen alkalmas egy anya-lánya beszélgetés kezdeményezésére. Utoljára talán Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin közös alkotása, a Királylány születik esetében éreztem hasonlót.