FőképNem különösebben kellemetlen és hálátlan feladat írni az új évezred egyik legsikeresebb és legjobb modern rock albumáról, az egyik mérföldkőről, ha ráadásul még az ember komoly mértékű szimpátiával is rendelkezik az elkövető zenekar iránt. A Nickelback tökéletesen meg is felel ezeknek a kritériumoknak...
 
A kanadaiak, mire jelen írás tárgyát képező lemezük kijött 2005-ben, a kezdeti hazai sikerek után már túl voltak a nemzetközi áttörést hozó, 2001-es Silver Side Up albumuk megjelenésén, azaz egészen pontosan az azon szereplő mindent vivő slágeren, a „How You Remind Me”-n, és a nagysikerű hollywood-i képregény-adaptációs film, a Pókember betétdalán (Hero). Utóbbiban az énekes, Chad Kroeger képviseltette magát a bandából, de sokan mégis a zenekar dalának tekintik ezt a számot, valamint a 2003-as The Long Road lemezük is elég nagy sikerrel ostromolta a listákat.
 
Következzenek akkor a szilárd tények az All The Right Reasons albumról: több, mint 11 millió példányban lelt gazdára a világban. Igen, 11 millió (!), a CD-másolgatások, zeneletöltögetések fénykorában. Nyolcszoros platina lett az Államokban, ezzel feliratkozott Amerikában minden idők legsikeresebb lemezei közé, hazájukban, Kanadában elérte a hétszeres platina státuszt. A Billboard lemezlistáján sosem került a harmincadiknál rosszabb pozícióba a kiadását követő 2 évig (!), amellyel addig csak Shania Twain Come On Over lemeze büszkélkedhetett, ráadásul a 100. hetében visszakerült a Top 10-be. Ezzel pedig a kétezres évek első olyan rockcsapatává váltak, amely ugyanarról az albumukról kimásolt 3 kislemezükkel is az első 10-be került a Billboard legfontosabb listáján, a Hot 100-on.
 
Ezután rá is térhetünk a dalokra. Ezen a kiadványon mutatkozott be, a 3 Doors Down-ból „leigazolt” dobos, Daniel Adair, aki ha már megérkezett, akkor egy kellemes villantással útjára is indítja a riffelős, középtempós „Follow Your Home”-t. A folytatásban (Fight For All The Wrong Reasons) a súly megmarad, de eggyel feljebb kapcsolnak a sebességben, majd érkezik a felvezető klipes kislemez dal, a „Photograph”, ami 7 hétig vezette a kanadai slágerlistát.
 
A klippel meg nem támogatott „Animals” lett a második single, amely még így is 6 héten át birtokolta a Mainstream rocklista csúcsát. Villámgyorsan a koncertprogram egyik kedvencévé vált ez a sodró lendületű szerzemény, régebben a kezdés, mostanság pedig a záróakkord szerepét tölti be. A harmadik maxi, a „Savin` Me” lett, egy melankolikusabb darab, melyben torzított gitár a refrénben hallható szinte csak, és amelyhez szerintem egy egész kreatív kisfilm is készült.
Az album balladája, a „Far Away” hihetetlen sikereket ért el a tengerentúlon és Európában egyaránt. Ez egy érzelmes, alapjában véve akusztikus szerelmes dal, óriási refrénnel, amit felhasználtak két sikeres tv-sorozat, a Döglött Akták (Cold Case) és a Dr. Csont (Bones) egy-egy epizódjában is.
 
Még mielőtt sokan megijednének, és elkezdenék húzni a szájukat, hogy „leül” az album, a srácok máris rálépnek a torzító pedálra, és a keménykötésű, horzsolós „Next Contestant”-tal helyére is billentik a kétkedők lelki világát, ezután pedig átváltanak kemény metálba. Persze nagyon szomorú az apropó, ami miatt ezt megteszik, hiszen a „Side Of A Bullet”-tel a 2004 decemberében meggyilkolt gitárlegenda, a Pantera egykori bárdistájának, Dimebag Darrell-nek állítanak emléket. A Dimebag-et idéző izmos riffek mellett helyet kapott az elhunyt zenész egy addig kiadatlan gitárszólója is, melyet tesója, a dobos, és egykor szintén a Pantera legénységét erősítő Vinnie Paul juttatott el a Nickelback-hez. Szó volt róla, hogy magát a dalt is Vinnie dobolja fel, de azt mondta a dobos fenomén, hogy nagyon jó dobosnak tartja Daniel-t, és biztosan meg fog birkózni ezzel a feladattal is, és nem is tévedett, hiszen nem vallott szégyent a kanadai csapat ütőse.
 
A kellemesen lassabb „If Everyone Cared”-del érdekes a kapcsolatom. Ha valahol belefutok, legyen az rádió, vagy tv, akkor nem kapcsolom el, de még nem fordult elő eddig olyan, hogy saját magamtól indítsam el ezt a dalt, amely szintén komoly sikereket ért el. A lágyabb perceket követően, újfent a gyorsabb tempó játssza a főszerepet, ugyanis érkezik az én személyes kedvencem, a „Someone That You’re With”. Nagyon sajnálom, hogy ez valahogy kimaradt a koncertjeik programjából…
 
Ha valaki pedig azt gondolná, hogy a végére biztosan maradt valami tölteléknóta, hogy kitöltsék a lemezt, az óriásit téved. Hiszen ha választani kellene, hogy melyik felvétel „A sláger” az albumon, akkor mindenképp a „Rockstar” lenne az. Pedig érdekesen indult a szerzemény karrierje, ugyanis amikor még a „Far Away” érte el a különböző sikereket, már ki is jöttek ezzel a kislemezzel is, így érthető volt, hogy erre kevesebb figyelem összpontosult, és nem jöttek a várt eredmények. Ezért 2007 nyarán újra kiadták, és mennyire jól tették, mert akkor már olyan diadalokat aratott, amelyek következtében meg sem fordult a fejükben a szomorkodás… A legfontosabb listák élmezőnyében hosszú időre leparkolt, az Államokban több mint 3 millióan (!) vásárolták meg a digitális kislemezt, Angliában a zenekar történetének legsikeresebb single-jévé vált. Tehát ami különösen fontossá teszi a sikereket, hogy mindezeket úgy érte el, hogy az album megjelenése után 2 évvel jött ki a kislemez.
 

 
A kiadványon vendégeskedik a ZZ Top egyik nagyszakállú tagja, Billy Gibbons is. A nyitó „Follow Your Home”-ban és a záró „Rockstar”-ban penget egy kicsit és vokálozik. A lemezbemutató turné részét képezte, hogy Európában a Bon Jovi előzenekara volt a Nickelback. Nyilván ez nem vált a hátrányukra, hiszen ekkoriban nagyon sokan csatlakoztak a banda rajongói táborába.
 
Aki ismeri a lemezt, annak úgysem kell nagyon ecsetelnem, aki viszont nem ismeri, annak pedig a klipekből talán észrevehető, hogy igencsak rádióbarát muzsikáról van szó, legyen az hol keményebb, hol lágyabb. A sikerek pedig végképp önmagukért beszélnek.. Azonban ha végignézzük itthon a televíziók vagy a rádiók kínálatát, rájöhetünk, hogy nagyjából nincs benne a Nickelback (!). Jó, igen, valami csoda folytán a „Rockstar”-t felfedezték maguknak, de ott ki is fújt a dolog. Gondolok itt a fő, országos kereskedelmi rádiókra, mert a kisebbek azért – szerencsére – bevállalnak itt-ott mást is a kanadai brigádtól. De a nagyoknál, inkább nem írom le, hogy milyen előadóktól megy naponta több dal, ahelyett, hogy mondjuk ezek közül, valamelyikük sokadik dalának helyére betolnának egy Nickelback-et – valamit a „Rockstar”-on kívül.

Kerek refrének, óriási dallamok és hatalmas vokálok jellemzik az albumot. Utóbbira különösen remek példa a zenekar koncert DVD-je, ahol még inkább át lehet élni, hogy a gitáros és a dobos is kiválóan megbirkózik a vokális szerepkörrel.
 
Összegzés
Ezzel a lemezzel a juharszirup és a fa után végképp Kanada meghatározó exportcikkévé vált a Nickelback. Frenetikus sikerek övezték az albumot, és ezzel a csapat mindenképp az új évezred egyik megkerülhetetlen mérföldkövévé vált a rádióbarát, modern rock színterén. Aki szereti őket, kétlem, hogy pont ezt az albumot nem hallgatná szívesen, aki pedig még nem fedezte fel magának a zenekart, annak csakis ajánlani tudom, hogy pótolja eme hiányosságát, még akkor is, ha csak a „Rockstar”-t kedveli…
 
Az együttes tagjai:
Chad Kroeger – ének, gitár
Ryan Peake – gitár, vokál
Mike Kroeger – basszusgitár
Daniel Adair – dob, vokál
 
Közreműködők:
Billy Gibbons (ZZ Top) – gitár, vokál (Follow You Home, Rockstar)
Dimebag Darrell (R.I.P.) – gitárszóló (sample) (Side of a Bullet)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Follow You Home
2. Fight for All the Wrong Reasons
4. Animals
3. Photograph
5. Savin` Me
6. Far Away
7. Next Contestant
8. Side of a Bullet
9. If Everyone Cared
10. Someone That You`re With
11. Rockstar
 
Diszkográfia:
Curb (1996)
The State (1998/2000)
Silver Side Up (2001)
Live At Home (koncert DVD) (2002)
The Long Road (2003)
All the Right Reasons (2005)
Live At Sturgis (koncert DVD) (2006)
Dark Horse (2008)