Főkép

Korongvilág nem csupán azért nevezetes, mert teknősháton lovagló elefántok cipelik ezt a kimondottan lapos világot, hanem a Földdel és úgy általában az emberiséggel való nagyfokú hasonlósága miatt is. Itt, ezen a fantasy elemekből, valamint mindenféle kulturális maradékból összetákolt szórakoztató élőhelyen minden megtörténik, ami csak Pratchett fejéből kipattan. S mivel nála ötlethiányról nem beszélhetünk, kötetről-kötetre tart a móka és kacagás.

Ezúttal a Télapó – illetve helyi megfelelője, akit Vadkanapónak hívnak –, valamint a karácsony (disznólesés) került terítékre, s mondanom sem kell, ennek kapcsán ismét rengeteg sziporka került a történetbe. Kezdve azzal, hogy titokzatos megbízók felbérelik az Orgyilkosok céhét egy nemkívánatos személy kiiktatására, folytatva ott, hogy a tiszteletre méltó csoportosulás elvállalja a munkát, mi több, találnak is egy embert, aki nem csupán kacag a megbízáson, hanem a kivitelezésre is van elképzelése.
 
Ettől kezdve szokás szerint minden végzetesen összekuszálódik, ahogy a népesség megpróbálja feldolgozni, megoldani, túlélni, vagy egyszerűen csak élvezni a helyzetet: Varázslók, Őrség, gyerekek, Halál, a Halál unokája és még számtalan vicces figura rohangál a lapokon, a koldusokról nem is szólva.
 
Úgy gondolom, Pratchett mindent kihozott az alapötletből, amit csak lehetett. A gyufaárus lány történetétől kezdve az istenek és emberek kapcsolatán át annyi mindent hordott ismét össze, hogy ember legyen a fenekén, aki felismeri és helyére teszi ezeket. Kimondottan tetszett az isteni állandó fogalma, ezen egyszer érdemes lenne egy nálam tanultabb tudósnak eltöprengenie, s az utóbbi pár ezer év vallásait ebből a szempontból vizsgálnia.
 
Az Agyaglábakkal összevetve ez a kötet valahogy mégis haloványabb. Ez vagy a fordításnak, vagy az alapanyagnak köszönhető (mivel angolul nem olvastam, ezt a kérdést nem sikerült eldöntenem), a lényeg, hogy nem olyan gördülékeny, pergő, letehetetlen, mint az előző kötet. Persze még így is messze jobb, mint az átlag fantasy.
 
A történetből tévéfilmet is forgattak, amit már idehaza is vetített valamelyik tévécsatorna, remélem legközelebb olyan időpontban lesz, amiről nem maradok le.

A szerző életrajza
 
Részlet a regényből