Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy Ljudmila Ulickaját nem lehet nem szeretni. Történeteinek hétköznapi, elmúlt korokat idéző bája olyannyira közelivé és szerethetővé teszi művészetét, hogy aki egyszer találkozik írásaival, egészen biztosan nehezen felejti el. Napjaink legnépszerűbb orosz írónője két dologhoz ért igazán: a lebilincselő történetmeséléshez és a női lélekhez. E tudás birtokában pedig rendszerint megdöbbentő és elgondolkodtató elbeszéléseket alkot, legyenek ezek több száz, vagy akár néhány oldalt kitevő írások.
 
Ulickaja Elsők és utolsók című novelláskötete igazi meglepetésként ért: egészen idáig azt gondoltam, hogy a sodró lendületű elbeszélés, a sajátos hangulatteremtés és a részletgazdag ábrázolás, ami az orosz írónő különlegessége, csak egy hosszabb lélegzetvételű írásműben működhet igazán. Az egy-egy tematikára felfűzött novellák lánca azonban bebizonyította, hogy néhány oldal is elég ahhoz, hogy a székhez bilincselve végigizguljuk a központi figurák sorsának hol nevettető, hol pedig könnyeket fakasztó mozzanatait.
 
A kötet olvasása közben sokszor érezhetjük azt, hogy „túl sok” az, amit az írónő láttat velünk: tablószerűen vonultatja fel az orosz társadalom szinte összes rétegének tipikus alakjait, a szegénységben tengődőktől egészen a kiváltságos rétegekig, a legelmaradottabbaktól a legjobb körülmények között élőkig. Az elbeszélések végkimenetele azonban a legtöbb esetben egy negatív, lesújtó világról fest képet, előrevetítve azt, hogy akárhol is élünk, akárkik is vagyunk, a sors keze kíméletlenül lecsaphat ránk. Érkezhet ez egy nem várt gyerek, egy gazdag svájci szerető, vagy épp egy tudományos kinevezés formájában, sosem tudhatjuk, hogy mikor jön el egy „végső” fordulat életünkben.
 
Pontosan ezért, a hétköznapiság és a kiszámíthatatlanság érzése miatt állhatnak hozzánk ennyire közel ezek a történetek, hiszen sosem úgy végződnek, ahogyan várnánk. Női szemmel pedig, különösen érdekes olvasmány Ulickaja összes műve, hiszen olyan érzékenyen és figyelemmel boncolgatja a női lelket, ahogyan talán senki más. Sosem próbál túlságosan tolakodó és belemagyarázó lenni, egyszerűen megragadja azokat a pillanatokat, amiket szerinte érdemes megmutatni és elbeszélni, különleges, megfoghatatlan elbeszélésmódjával pedig új fényben tudja láttatni azt, ami annyira nevetségesen hétköznapi, hogy észre sem vennénk jelentőségét.
 
Az egyik legjobb példa erre a „Pikk dáma” című elbeszélés, amely több generáció nőtagjainak fájdalmas, monoton, szorongató együttélését, a kapcsolatok elfojtott iszonyatát mutatja be egy teljesen átlagos történet keretei közé ágyazva. A még 60 éves korában is édesanyja befolyása alatt álló nő önállósodásának lépéseit kíséri figyelemmel, és szinte öntudatlanul is, de megtanítja nekünk, hogyan mondjunk nemet bizonyos élethelyzetekben.
 
A hétköznapiság ellentétére is akad persze számos példa az elbeszélések sorában: sokszor bizarr, elképzelhetetlen események láncolata borzolja az olvasók kedélyeit. „A vadállat” című novellában a férje halála után teljesen egyedül maradt Nyinát egy kísérteties, elpusztíthatatlannak tűnő macska tartja rettegésben, akár a súlyos értékvesztés utáni kísértő démon. Az események elvont és morbid részletezéséből sem marad ki azonban az a fajta leírás, amely Ulickaját annyira szerethetővé teszi. Gondosan megrajzolt részletek, csupán felvázolt, ám mégis könnyen kiismerhető jellemek, jellegzetes atmoszféra és a tipikus kisemberek képe, akik tulajdonképpen mi magunk vagyunk.
 
Annak ellenére azonban, hogy mennyire egyszerű azonosulni tulajdonképpen bármelyik főhőssel az elbeszélések sorából, a novelláskötet nem egyszerű olvasmány, és pont ezért „kis adagokban” befogadva kevésbé viseli meg az olvasót. Főleg az első néhány, a „Szegény rokonok” címmel összefogott elbeszélés festi meg egy olyan világ képét, amellyel nem szívesen azonosulunk, holott tudjuk jól, ez az az élet, ami akár bevalljuk, akár nem, velünk együtt létezik mindennapjainkban. A kötetet letéve azonban semmiképpen sem érezhetjük azt, hogy csalódtunk: a kép, a tabló, melyet Ulickaja ismét elénk tárt teljes és egész, egyetlen láncszem sem hiányzik belőle. Egy talán mégis. A boldogság.

Tartalom:
Szegény rokonok
Boldogok
Szegény rokonok
Bronyka
Táskás Genele
Buhara lánya
Ljalja háza
Gulja
A kiválasztott nép
 
Kislányok
Nem emberkéz alkotta ajándék
Idegen gyermekek
A kitett gyerek
Ugyanabban az évben, március másodikán…
Bárányhimlő
Szegény, boldog Kolivanova
 
Elsők és utolsók
A háttérember
Az orosz falvak asszonyai
Zü-űrich
Az Orlov-Szokolova páros
A vadállat
A pikk dáma
Tubica
Göngykásaleves