Főkép Kedves kis hőseink, Vakondok, Nyuszi, Sündisznó és Mókus ezúttal látszólag csak a Holdról mesélnek nekünk, ám a bájos történet egyértelműen a birtoklási vágyról, mint az élet létezésének egyetemleges zálogáról szól, miközben bemutatja a felnőtt és gyermeki attitűd különbözőségét.
 
A birtoklási vágy az univerzum minden élőlényére igaz, hiszen minden és mindenki birtokolni akar. Nincs ez másként az embergyerekek esetében sem, akik egy és három éves koruk között ismerik fel, hogy vannak ők, van a környezetük, és a kettő nem ugyanaz, vagyis amint kialakul az énképük, azonnal birtokolni akarnak.
 
Jonathan Emmett történetének főhőse, a Vakondok a föld alatt él, ahol nem sok világosságban van része, ezért amikor egy tavaszi este kidugja fejét a földből, alaposan rácsodálkozik a hatalmas ezüst korongra, ami az égről tekint le rá.
A tündöklő valami annyira elnyeri a tetszését, hogy azon nyomban meg akarja szerezni, ezért minden rendelkezésére álló eszközzel megpróbálja elérni: magasra ugrik, egy hosszú bottal piszkálja, makkokkal dobálja, illetve felmászik egy magas fára, hátha így leszedheti az égről.
 
Egyszerű, naiv próbálkozások ezek, olyanok, amilyenek egy aprócska gyerek fejében megfordulhatnak, amikor meg akar szerezni valamit.
Persze a felnőttek egészen más szemmel nézik a dolgot, és ahelyett, hogy megakadályoznák a kíváncsi gyermeki elme sutácska próbálkozásait, a maguk nem erőszakos, mégis határozott módján terelgetik a lurkót a helyes irányba, rávezetve arra, hogy bizony vannak dolgok, amiket nem lehet birtokolni.
 
Azt már tudjuk, hogy a birtoklási vágy teljesen normális, amivel kapcsolatban nincs értelme arról beszélni, hogy jó vagy rossz, legfeljebb arról, hogy akkor kezd veszélyessé válni, amikor már nincs tekintettel senkire és semmire, vagyis az erkölcs és a lelkiismeret már nem szabnak határokat.
Ezért fontos, hogy a szülők megfelelő mederbe tereljék gyermekeik birtoklási vágyát, segítve ezzel az egészséges személyiség kialakulását.
 
A látszólag egyszerű kis történetet Vanessa Cabban teljes oldalpáros színes képei teszik teljessé. A természetes színek és formák visszafogottsága, kedves, naiv bája tökéletes harmóniát alkotnak a rövidke szöveg mondanivalójával.
Semmi túlzás, semmi harsányság, semmi erőszak, csak az állatok és a természet, a maga szolid szépségével és rejtelmeivel. Örül az ember lelke, amikor ilyen könyvet vehet a kezébe.