Főkép Amikor első ízben vettem kezembe a könyvet, azonmód Indiana Jones jutott az eszembe, elvégre a kalapos régészkalandor ifjúkori kalandjai évekkel ezelőtt könyv formában is megjelentek idehaza.
Ezek nem csupán arra voltak jók, hogy kitöltsék a mozifilmek közti üresjáratot, hanem úgymond megalapozták a főszereplő jellemét, hiszen nem csupán az derült ki a belőlük, miként lett tudós, hanem ifjúkori kiadásának erkölcsi formálódást is nyomon követhettük az epizódokban.
 
Amennyire amerikai Indi, annyira brit Sherlock Holmes. Logikusan úgy tippeltem, erről a figuráról igazából egy brit írónak kell írnia, és így is történt.
A különféle bérmunkák során (Doctor Who, Babylon Five, stb.) tapasztalatot szerző Andrew Lane úgy határozott, bepótolja mindazt, amit Sir Arthur Conan Doyle elmulasztott a Baker Street hírességének ifjúkorával kapcsolatban – hiszen eddig csak elszórt utalások erejéig említődött meg ez az időszak.
 
A kötet ennek megfelelően a tizennégy éves Sherlock tanévzárójával indul, aki örömmel készül maga mögött hagyni a bentlakásos iskolát a nyári szünet idejére. Terveivel ellentétben azonban nem hazafelé meg vele a kocsi, hanem családi problémák miatt egy általa még sosem látott nagybácsi házába viszi bátyja (Mycroft).
 
Ez bizony súlyos csapás a nehezen barátkozó ifjú számára, aki még jobban elszomorodik, amikor a helyszínre érve kiderül, a nagybácsi napjainak túlnyomó részét prédikációk írásával tölti, felesége többet beszél magában, mint környezetével, a házvezetőnő pedig nyíltan ellenséges vele szemben.
Egyszóval az előjelek nem túl biztatóak, a folytatás azonban még elkeserítőbben alakul, hiszen nyaralás helyett magántanárt sóznak a nyakába – és a ház kertjében meghal egy ember. Ettől a pillanattól kezdve se nem unalmas, se nem átlagos Sherlock nyara.
 
A történet, miközben egy izgalmas nyomozással szórakoztatja az embert, mindezeken felül két fontos részlettel is szolgál. Az Amerikából érkezett házitanító (Amyus Crowe) ugyanis nem kevesebbre próbálja rávenni tanítványát, mint az önálló, logikus gondolkodásra, ami a tények ismeretén és a megfelelő kérdések feltevésén alapul – többek között.

Ebből a szempontból érdekes figyelni, miként használja ezt a tudását Holmes, illetve miként ragadnak rá a legkülönfélébb ismeretek. A történet másik – szerintem fontos – hozadéka nem más, mint az a makacs elszántság, amivel az események miértjét és hogyanját igyekszik értelmezni a fiú.
 
Bár egyértelműen mai regényt írt, a szerző dicséretére legyen mondva, igen alapos háttérkutatásokat végzett, s ennek köszönhetően úgy jelenik meg előttünk a korabeli London (és tágabban értve az akkori Anglia), ahogy az annak idején valóban létezett. Leszámítva persze azt az apróságot, hogy egy tizenéves gyerek nem kerülhetett ilyen helyzetbe. 
 
Egy interjú során Lane azt mondta, hogy a sorozatot kilenc kötetesre tervezi – szóval bőven lesz időnk megfigyelni, miként válik Sherlock Holmes azzá a magándetektívvé, ahogyan ma ismerjük.