Főkép

Meglehetősen kevés olyan könyvet láttam eddig, amelyet szerzője az általam is kedvelt P. G. Wodehouse-nak ajánlott. A Halloween és a halál ilyen, ami nem csupán arról árulkodik, hogy Christie kedvelte Wodehouse műveit, hanem arról is, hogy szerette a humort. Ezt a kései művét (1969) egyébként a visszatekintés jellemzi, mivel a történet első harmadában többen is korábbi nyomozásokat idéznek fel. Mondjuk az is igaz, hogy módfelett sok ismerős tartózkodik „véletlenül” abban a falucskában, ahol az események zajlanak.

Szokás szerint Ariadne Oliver, a népszerű írónő kerül közvetlen kapcsolatba egy gyilkossággal, lévén akkor vendégeskedik vidéken, amikor egy gyerekzsúron megölnek valakit, s ezen érhető módon annyira felizgatja magát, hogy azonmód belga ismerőse után kiált. Aki viszont a helyszínre érkezve egy régi barátjával/ismerősével találkozik – Spence főfelügyelő ugyanis éppen ide vonult vissza nyugdíjasként. Ha mindez nem lenne elég, akkor menet közben elhangzik még pár utalás korábbi esetekre.
 
„A régi bűnök hosszú árnyékot vetnek.” – mondja úgy nagyjából a könyv harmadánál Poirot, aki ekkor még semmit sem tud biztosan, csupán sejtései vannak. Az olvasó ekkor értelemszerűen még kevesebb információval rendelkezik, cserébe közvetlen közelről nézheti a szokásos, „beszélgetek emberekkel és majd összeáll a kép” módszer gyakorlati megvalósítását.
 
Faluhelyen mindenki ismer mindenkit – tartja a mondás. Poirot ellenben arról szerez bizonyságot, hogy a sok pletyka között elveszik az igazság, s nyomozó legyen a talpán, aki a különféle szóbeszédekből képes kihámozni a valóságot. Ráadásul az érdeklődésével csak újabb pletykákat indít útnak, s egyre zavarosabb az egész ügy. Részben ennek a beszélgetős nyomozásnak köszönhetően úgy érzem, a könyv összegzése mindannak, amiért szeretem a köpcös belgát. A bűncselekmény kellőképpen bonyolult, ráadásul nem csupán a jelenre, hanem a múltra is kiterjed. Ismerjük az áldozat kilétét – de ezen kívül semmit sem tudunk.
 
A nyomozáson kívül Christie arra is szakít időt, hogy a szívének oly kedves kertekről beszéljen, illetve a falubeliek révén elmondja véleményét (vagy a közvélekedést) a fiatalkorú bűnözésről. A regény korábban más fordításban, Ellopott gyilkosság címmel már megjelent magyarul.
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november