Főkép Ez a könyv eredetileg 1937-ben jelent meg első ízben, majd 2001-ben újra kiadták és most a Lazi Könyvkiadó ismét elérhetővé tette a vadászat, a vadászati írások iránt érdeklődők számára.
 
Míg Nadler előző könyve (A Keleti- és a Déli-Kárpátokban) az erdélyi vadászatairól szólt, ezúttal a trianoni határokon belüli élményeit örökítette meg naplójában, és ez jelent meg nyomtatásban. Amennyire ez a szövegből kiderül, az 1926-1931 közötti vadászatokat idézte fel, témánként csoportosítva.
Ennek köszönhetően nem csupán a személyes vonzata érdekes a kötetnek, hanem az általánosabb értelmezése is, hiszen a bejegyzésekből kiderül, mire és hogyan vadásztak akkoriban.
 
Az hamar nyilvánvaló válik, már akkoriban is komoly mennyiségű pénz kellett az ilyen szórakozáshoz, hiszen Nadler két helyen bérelt területet, amihez hozzátartozott a vadőr bére, valamint az alkalmi munkások, akik hangtalan cserkelés érdekében például rendszeresen tisztították a vadászösvényeket. S akkor még egy szó sem esett a felszerelésről.
 
Akárcsak az előző könyvben, ezúttal is nagy szerepet kap a szerencse, hiszen időről-időre szóba kerülnek az adott terület legkívánatosabb vadjai, amelynek elejtése nem mindig sikerül. A legérdekesebb ilyen történet (A vöröskői bak története) jól példázza, mennyire fontos a vadőr szerepe ilyen esetekben, illetve milyen komoly tervezés előzi meg a vadászatokat.
 
Az is figyelemre méltó, hogy Nadler nem csak a nagyvadért lelkesedik, hanem ugyanilyen komolyan veszi az erdei szalonka vagy a vadliba vadászatát is – már-már tudományos megalapozottsággal indul útnak, hogy aztán tapasztalat és a szerencse függvényében üres kézzel vagy zsákmánnyal térjen vissza szállására.
 
Bár tudása és élményanyaga elismerésre méltó, sajnos prózájából hiányzik az a plusz, ami Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor vagy Fekete István írásait jellemzik, így akárhogyan is nézem, mindig megmarad másodvonalbéli vadászírónak. Pedig nem csak kiváló vadász, hanem érdekes gondolatokkal bíró író is volt.
 
„Ilyenkor az ember tudatára ébred, hogy egész élete folyása nagyrészt csak olyan, amilyennek ezek az éjjeli kocsizások, hol a sötétben irányt vesztve és vaktában tévelyegve, hol holdvilágnál a jól ismert, megszokott, kitaposott úton, de mindig ködben, neki a bizonytalanságnak. Megyünk, egyre megyünk, de nem tudjuk, hová jutunk; sohasem tudjuk mi van előttünk, mi vár ránk, mit rejt a jövő.”
 
A kötetben szereplő írások:
Reminiscere
Virágvasárnap körül
Őzbakok
Szarvasbőgés idején
Ünnepnapok
Októberi cserkészet
Lombullás után
Őszutó a Hortobágyon
Vadásznaplójegyztek
Téli vadásznapok
Szalonkalesen
A vöröskői bak története
A szilosi remete
Pókhálók
A sárga bak
Szeptember elején
Egy őszi reggel Somogyban
Ködben