Főkép

Mark Haddon angol író 2003-as (nálunk először egy évvel később megjelent) A kutya különös esete az éjszakában című regényével futott be, melynek egy autista fiú a főszereplője. Bár jó pár gyerekkönyv után ez volt az első műve, amit inkább felnőtteknek szánt, mégis a rangos gyermekirodalmi díjat, a Whitbread-et nyerte el vele. Őszintén szólva mégsem lett a kedvencem. Megható és érdekes volt, de számomra néha túl bizarr, vagy szimplán csak rosszkor olvastam - van az úgy.
 
Azóta magyarul a Valami baj van jelent még meg, és most a Bumm! Megtetszett a fülszövege, adtam hát neki egy esélyt, és nem kellett csalatkoznom. A regény egyébként a ’92-es Gridzbi Spudvetch! (bizony, szép cím...) átírt verziója, és egy kora-tizenéves fiú, Jimbo a főszereplője. Emberünk nem az osztály esze, de nem is annyira rossz srác, hogy kirúgják a suliból. Márpedig lázadó korszakát élő tinédzser nővére szerint ez vár rá. Hogy kiderítse, átverte-e Becky, legjobb barátjával, Charlie-val kihallgatják a tanárok beszélgetését. Ám valami sokkal ijesztőbbet hallanak, mint Jimbo kirúgása: az értekezlet után két tanáruk ott marad, és egy, a fiúk számára teljesen ismeretlen nyelven beszélnek egymással. Jimboék nyomozni kezdenek hát utánuk, és kiderül, hogy a két tanár földönkívüli. Aztán lebuknak, majd Charlie eltűnik... Ezzel veszi kezdetét egy igazi galaktikus kaland, melynek során Jimbo nem csak egy szó szerint idegen kultúrát ismerhet meg, de egyúttal részt vesz a világ megmentésében is.
 
A Bumm! módfelett szórakoztató regény, amit nem csak a „korban hozzáillők” élvezhetnek. Túl azon, hogy izgalmas, és jópofa a stílusa, elsősorban a humora miatt emlékezetes. Az egyik csúcspont ilyen szempontból az, amikor bizonyos diszkó-rajongó kreatúrák magyar slágerekből idéznek (nem Sári Júlia kezdte, Terry Pratchett Gördülő kövek című regényében Farkas Veronika is beveti ezt a trükköt, de itt is remekül működik). Humorérzékkel rendelkező sci-fi fanoknak főleg tudom ajánlani, kockásra fogják nevetni magukat tőle. Ugyanakkor meg Haddon többet is ad ennél. De Jimbo személyisége, viszonyai családja tagjaival, illetve a társadalmi, vagy ha úgy tetszik, valós életbeli részletek (munkanélküli apa, menedzser típusú anya, lakótelepi élet, stb.) csak úgy a háttérben, nagyon finoman adagolva vannak jelen. Mondhatnánk, hogy bármely mai író mai sztorijában ott vannak ezek, de nekem az az érzésem, hogy Haddon mindezt érzékenyebben kezeli és jeleníti meg.
 
Ez azonban tényleg mellékes, hiszen a lényeg a pörgő ritmusú, élvezetes és legkevésbé sem túlírt sztori, ami segít kicsit kiszakadni a hétköznapokból. Ja, és a skót tájakról is úgy ír Mark, hogy az embernek kedve támad odautazni. Csak el ne vigyék az ufók.
 
Részlet a regényből