Főkép

„Alice, tied ez a mese,
tegye gyöngéd kezed
szép gyermekálmaid közé,
miket emlékezet
tart össze, mint hervadt csokort,
mit zarándok szedett.”
 
(Kosztolányi Dezső fordítása)
 
Ez a manga Lewis Carroll (eredeti nevén Charles Lutwidge Dodgson) Alice Csodaországban című szürreális meseregénye alapján készült, ami sajnos nem mindig aratott osztatlan sikert a fiatal olvasók körében. Talán ezen a helyzeten változtathat Sakura Kinoshita nemrégiben megjelent mangája, ami azt a manapság egyre erősebb hullámot igyekszik meglovagolni, melynek során irodalmi klasszikusok képregény vagy manga átdolgozásaival próbálnak kedvet csinálni az eredeti művek elolvasásához, de legalábbis azok szellemiségét és mondanivalóját eljuttatni az olvasókhoz, legyenek azok bármely rassz vagy korosztály képviselői.
 
Az Agave jóvoltából Shakespeare remek darabjai, a Ventus Libro csapatának köszönhetően pedig világirodalmi klasszikusok kerültek, kerülnek folyamatosan a könyvesboltok polcaira. Nem vagyok meggyőződve, hogy valóban üdvös ez a tendencia, mint ahogy azt sem tudom, hogy a manapság reneszánszát élő képregények kínálatát valóban ilyen jellegű kiadványokkal kell-e bővíteni, de ha már van választási lehetőség, én inkább az európai olvasók számára is ismerős és érthető történeteket olvashatom, még akkor is, ha a kivitelezés és a rajzok japán felfogásúak. Nem azért, mintha bajom lenne ezzel a kifejezési formával, de Alice történetéhez valahogy idegennek érzem, főleg, ha figyelembe veszem az eredeti regény mondanivalóját, rejtett értelmezéseit, amiket számomra Sakura Kinoshita színes rajzai nem igazán tudtak visszaadni.
 
Mégsem vagyok csalódott, hiszen van valami, ami viszont ebben a formában tovább erősítette a szürreális, meseszerű érzést, ez pedig nem más, mint Alice állandóan (na jó, nagyjából fejezetenként) változó kinézete, legyen szó ruháról, vagy frizuráról, bár a karakterhez legjobban a történet elején és végén látható fehér kötényes szerelés illik, hiszen ez adja vissza legjobban a kislány egyéniségét. Egyes karakterekről, mondjuk Április Bolondjáról, a Mormotáról és az Ál-Teknőcről sajnos nem tudok ilyen szépen nyilatkozni, ezek a figurák ugyanis kifejezetten nem tetszettek. Mint ahogy nem szeretem a Disney-féle alakokat sem.
 
Csodálatos, hogy egy 145 évvel ezelőtt született mű még mindig milyen fantáziát megtermékenyítő hatással van a művészekre, akik évről-évre újabb felfogásban, újabb nézőpontokból, más-más célcsoportot megcélozva dolgozzák fel Carroll gyermekirodalmi klasszikusát. Három évvel ezelőtt Szegedi Katalin illusztrációival jelent meg egy csodálatos könyv, idén elkészült Tim Burton sajátos képi víziója, most pedig itt van Sakura Kinoshita mangája, sőt, már kapható a Ventus Libro Kiadó féle képregény is (író: Lewis Helfand, rajzoló: Rajesh Nagulakonda). Ha ez így megy tovább, nem lesz a világnak olyan szeglete, ahol ne ismernék a hihetetlen fantáziával megáldott kislány történetét. És ez így van jól. Azt pedig mindenki maga döntheti el, melyik verziót kedveli a legjobban.